Reménytelen próbálkozás a bajnokságon

Pozsony után két nappal sajnos végérvényesen lesérültem. Két és fél hetet hagytam ki, egyáltalán nem is gondoltam rá, hogy elinduljak a bajnokságon. Az edzőm azonban rávett, hogy 1500-on még így is felfuthatnék a dobogóra, megvan bennem az erő, de én nem igazán tudtam elhinni, és a végeredmény olyan is lett. Szomorú befejezése ez a fedettpályás szezonnak, ami olyan jól indult, mint korábban még sosem, kemény edzéseket kaptam, de szárnyaltam rajtuk. Erre a munkára pedig lehet még építeni bőven, ott szunnyad a lábamban. (eredmények)

Budapest Félmaraton 2016

Három év után ismét úgy gondoltuk, hogy nem lenne hülyeség elindulni félmaratonon egy csapatérem reményében - főleg most, hogy a Csapatbajnokság döntőjében nem vagyunk érdekeltek. 2013-ban harmadikok lettünk (U23-as korosztályban elsők), ezúttal egy ezüstöt sikerült szerezni. Az időm sajnos 5 perccel gyengébb lett, pedig nagyjából most is 70-71 perces formában lehettem, de a túl erős kezdés megbosszúlta magát. A verseny után elég rosszul lettem, csak késő este jöttem rendbe, valószínűleg túlságosan megütött a meleg. (eredmények)

Magyar Atlétika Bajnokság 2016

Nagyon örülök a harmadik helynek. A verseny előtt ugyanis olyan rossz passzban voltam, hogy még a célbaérkezés sem volt biztos. Lassú körrel kezdtünk, de már az sem esett jól, így amikor gyorsult a tempó, nem tudtam magam tartani. A táv utolsó harmadában kicsit új erőre kaptam, és kezdtem közelíteni az első két futóhoz. Sajnos csak az utolsó körre készültek, így a végére sem értem oda, de nagy megkönnyebbülés volt végre célba érni azután, hogy a legutolsó versenyeim nem éppen úgy sikerültek, ahogy szerettem volna. Kemény küzdelem volt belül, még ha az időeredmény nem is ezt tükrözi. (eredmények)

Fedett OB 2016

1500m - Mivel Vindics Balázs nagyon veszélyes a végén, reménykedtünk benne, hogy valaki elvállal egy keményebb tempót, és akkor talán sikerül leszakítani, de ez sajnos nem így történt - ha viszont egyedül próbálkozom meg a gyors, 3:45 körüli irammal, abba valószínűleg én magam is belefáradtam volna. Végül Horváth Bálint vezetett 1000 méterig, és az utolsó két körben próbáltam meg egy hosszú hajrát, de az utolsó 150 méteren látványosan nem tudtam lereagálni Balázs váltását, így végül maradt a második hely.

3000m - Hasonlóan zajlott a 3000 méter is. Az első két kör kocogását követően Dénes Ervin állt előre, és hozta be az 1000 méteres részidőt 3 perc alá. Abban reménykedtem, hogy 2000 méterig elmegyünk egy tisztességes tempóban, de ez olyan lassú volt, hogy muszáj volt előre állnom, így történt meg életemben először, hogy tétversenyen huzamosabb ideig futottam elől. Ettől a feladattól most még érezhetően megijedtem kicsit, mert nagyjából 3 kör után én is visszavettem a tempóból, hogy az utolsó 3 körben ismét felgyorsuljunk. A mezőny nagyrészét így is sikerült leszakítani, de a legerősebb ellenfelek (Józsa Gabi és Gregor Laci) megmaradtak mellettem, és a végén megint alulmaradtam a hajrában. Ez igazából érthető, mivel az idei fedettpályás felkészülés arra volt kihegyezve, hogy huzamosabb ideig tudjak nagy tempóban futni, és a robbanékonysági edzésekre e mellett már nem jutott elég idő. Éppen ezért bosszantó kicsit, hogy azt a 2000 métert nem futottam végig keményen, elejétől a végéig, mert akkor nem csak az ezüst érem és egy jobb idő lett volna meg, hanem a hajrában sem maradtam volna ennyire alul Lacival szemben. Ugyanakkor valahol el kell kezdeni, és legközelebb az ilyen feladatokhoz is sokkal magabiztosabban tudok majd nekiállni. (eredmények) (beac) (facebook)

Magyar Atlétika Bajnokság 2015

Életemben először abszolút favoritként álltam oda egy felnőtt Magyar Bajnokságra, és ez a tény némi bizakodással töltött el. Az egyetlen igazán veszélyes ellenfelet Juhász Balázs jelentette, aki nemrég bronzérmet szerzett a Junior Európa-bajnokságról, és nagyjából megismételte az én 2013-as évemet - kicsit furcsa is ugyanazt megélni a másik oldalról. Annak idején Minczér Albi segített hozzá az EB-szinthez a szezon első versenyén, az Eb-n pedig elég jól szerepeltem, és ez annyira megdobott, hogy az OB-n már megvertem Albit - és most Balázs is ugyanezt tette velem.

Természetesen csalódott vagyok, aminek két oldala van. Az egyik, hogy futás közben többször is hibáztam. Először is indokolatlanul hagytam meglépni az ellenfelemet, és a verseny nagy része azzal telt, hogy felfussak rá. Ez a korábbi két közös verseny tapasztalatai alapján rögzült be nálam, és másnak valószínűleg nem is engedtem volna meg ekkora előnyt, mert egyáltalán nem is volt egy irreális kezdés. A második hiba, hogy az utolsó két körben, amikorra utolértem, nem kezdeményeztem, hanem beálltam ugyanarra az altatós, lassú tempóra, bízva a hajrámban, miközben érezhetően bizonytalanok voltak az akadályvételeim.

Fedett OB 2015

Idén sajnos nem sikerült befejezni a fedett OB-t. A legutóbbi két alkalommal kifejezetten jó ötletnek tűnt az egy-egy versenyből való kiállás (10 000m és Mezei OB), és nem is bántam meg. Mindig a nem megfelelő felkészültségi állapot volt a ludas, és csak rontottam volna a helyzeten, ha tovább futok. Idén azonban makulátlan állapotban álltam rajthoz, és a folyamatosan gyorsuló tempó is kedvezett, 5:36 volt a 2000m-es részidő. 2500-nál viszont az idegeim felmondták a szolgálatot. Bánom a kiállást, de egy kis szerencsével még jól is jövök ki a dologból - a csalódás élmény most van annyira erős, hogy soha töbé ne akarjam átérezni. Éppen ezért nem aggódom, mert a felkészülésnek ebben a periódusában még sosem voltam ilyen jó formában. Nincs más dolgom, mint folytatni a munkát, és elhesegetni a káros gondolatokat. És egyébként is, egy kis szerencsével idén nem ez az utolsó, hogy 3000 méteren futok...

Magyar Atlétika Bajnokság 2014

Idén a vadonatúj székesfehérvári atlétika stadionban rendezték a felnőtt bajnokságot. Salzburg után bizakodó voltam, szerettem volna jól futni, és persze a címvédés is nagyon boldoggá tett volna. A melegítés remekül sikerült, jól éreztem magam, magabiztosan álltam a rajtvonalhoz. Rögtön beálltam Minczér Albi mögé, aki gyengélkedett a tavasszal, de az utóbbi hetekben nagyon összekapta magát, tudtam hogy sokkal keményebb lesz, mint tavaly. Az is volt,  a Junior VB-ről hazatért Szögi István igyekezett neki segíteni a vezetésben és a lendületes tempótartásban, de ő a táv kétharmada környékén leszakadt, és ketten maradtunk Albival. A futás összességében mindvégig jól ment, megkockáztatom, hogy még sose volt ilyen összehangolt a mozgásom, de ezzel párhuzamosan körről-körre egyre jobban éreztem a gyorsasági-állóképességem hiányosságait, és az utolsó kanyarra csúnyán kifulladtam.

Tízezres OB 2014

Februárban még nem gondoltam volna, hogy indulni fogok az idei 10000-es OB-n (hiszen egyáltalán nem az én távom, nem is szeretem, és speciális felkészülést sem csináltam), de aztán volt két versenyem, ami elég rosszul sikerült, így kellett egy célverseny, ahol bizonyíthatok magamnak, és lehet némi sikerélményem mielőtt még elkezdődik a nyári szezon. A 11. hely, és a 31:30-as időeredmény nem hangzik ugyan túl fényesen, de az egy hónappal ezelőtti formámhoz képest mégis egy olyan eredmény, amivel elégedett lehetek, és fontos hozzátenni, hogy tavaly ilyenkor sokkal rosszabb állapotban voltam, de nyáron már EB-n futottam.

Az okok egyszerűek, mostanában kicsit túlvállaltam magam, de az elmúlt egy hónapban leráztam magamról a kevésbé sürgető teendőket, és az iskola mellett ismét koncentrálhattam az edzésekre.

Mezei OB 2014

Eddig összesen háromszor álltam ki versenyzés közben, mindig az irreális tempó miatt. Ifiként még én "provokáltam" a gyors iramot, de végül nem bírtam el, az ellenfelem nem szakadt le, én pedig belefáradtam. Akkor nagyon szomorú voltam, mert második azért még lehettem volna. Második alkalommal a 2011-es Fedett OB-n már nem én kezdeményeztem, és utólag az innen való kiállást is sajnáltam, mert rögtön utána a többiek is vissza váltottak, a 2012-es Tízezres OB-n viszont aligha rúghattam volna labdába, ott négy kilométer után álltam meg. A mostani Mezei OB-n való kiállás viszont a körülényekhez képest inkább nevezném egy szerencsés döntésnek, mint totális kudarcnak. Az első pillanattól kezdve éreztem, hogy nem vagyok olyan állapotban, hogy érdemben is részt vehessek ebben a versenyben, és a mezei liga pontversenyében sem tudtam volna feljebb jutni - így végül második helyen végeztem a sorozatban. Amit igazán bánok, hogy egyáltalán elindultam, nem kellett volna.

Fedett OB 2014

1500m - Első nap nem volt szerencsém. Egy lassú taktikai verseny, rengeteg lökdösődéssel, ahol az utolsó kör előtt kis híján el is estem. A ritmusból kiesve már nem tudtam akkorát hajrázni, hogy bárkit is visszaelőzzek 200 méter alatt, de a végeredménytől eltekintve tanulságos verseny volt, Kazi Tamás mögött végig jól helyezkedtem, tartottam magam, és a kisebb megindulásokra is rögtön reagálni tudtam. Mivel nem diktáltunk nagy iramot, nem is fáradtam el, aminek a másnapi megmérettetésre való tekintettel még örültem is.

3000m - Vasárnap viszont teljesen meghaltam. 3000m-en már olyan tempót diktáltak a veszprémiek, amit csak 100%-os egészségi állapotban lehetett volna végig csinálni, én viszont meghűltem a fedettpálya legvégére, és ez itt ki is ütközött: az egyénimnél jóval gyengébb idővel, teljesen kifáradva értem célba, lényegében a táv felétől már csak szenvedtem. Minczér Albi ügyesen megszökött, Tábor Miklós viszont egy óvatos kezdés után szívta fel magát, hogy a hajrában megelőzzön. Az ő taktikája nekem is jobban feküdt volna, de ezzel a győzelem lehetőségét is eldobtam volna magamtól, így inkább kockáztattam. Most nem jött be, de a bronzéremnek így is örülök, mert a verseny előtt annyira izgultam, mint serdülő korom óta egyszer se, nem a legkellemesebb dolog köhögve a rajtvonalhoz állni. (eredmények) (masz) (beac)

Mezei OB 2013

A verseny előtti napon sajnos elkaptam egy hasmenéses infuenzavírust, amiért másfél napig ropin, főtt krumplin, és banánon, illetve széntablettán és imodiumon éltem. Ezek valójában nagyon le kellene szívják az energiámat, a fizikai állapotom miatt azonban mégsem aggódtam igazán, mivel bíztam a szervezetem rejtett erőtartalékaiban. Sokkal nagyobb terhet jelentett az eset pszichikai hatása, ami alól nem lehet, és nem is tudtam mentesíteni magamat: a megszokottól eltérően nyugodt tempóban kezdtük el a versenyt, és csak fél távnál érkeztünk el arra a pontra, amikor az edzettebb futók már nem bírtak magukkal, és neki iramodtak. Talán a betegségnek tudható be, talán csak rá fogom, de én ebből az iramból nem kértem, mert nem éreztem benne azt a fölényes mozgást, amitől még nem fáradok ki - hiszen a futás részben az erőtartalékolásról szól. És valóban, újabban egyre inkább csak arra figyelek, hogy a futásom könnyed, már-már pihentető legyen. Ott van az iskola, a munka, az albérlet, és az a sok minden egyéb, de amikor lemegyek a pályára, hirtelen feltöltődöm, és az elmúlt két hónapban nem is nagyon fordult elő, hogy valamiért nagyon ki kellett volna fárasztanom magamat. Az edzéseim 70-80%-a a regenerálódásról szólnak, és a verseny hat köréből is ötöt igazából csak azzal töltöttem, hogy pihentem.

Magyar Atlétika Bajnokság 2013

3000m akadály: Sokszor voltam már országos bajnok, de felnőtt bajnok még sosem. Eddig kétszer volt rá reális esélyem, először még 2010-ben, mert hiányzott a favorit, majd idén fedett pályán, amikor egy rövidebb betegség miatt nem voltam olyan robbanékony, mint ami az első helyhez kellett volna. Ezúttal azonban minden összeállt, két egyéni csúccsal a lábamban álltam a rajtvonalhoz, felszabadultan és magabiztosan. Ellenfelem az olimpikon Minczér Albert volt, aki gyors első két körrel kezdett, de aztán eléggé belassultunk, és már az első ezer méter sem volt eget rengetően erős, 2:55-ös-re sikerült. A vége felé egyre biztosabb voltam magamban, mivel a tempó egyáltalán nem fárasztott, Albi mozgása viszont - aki fő esélyesként felvállalta a vezetést - nem volt olyan meggyőző, korán világossá vált, hogy minden a hajrán múlik - márpedig az utóbbi hónapokban csak jó élményeim vannak a hajrákról. Az utolsó 500 méteren kicsit gyorsult az iram, de a vizesároknál végül Albi mellé álltam, az egyenesre ráfordulva pedig futottam, ahogy csak tudtam, hogy megszerezzem életem első felnőtt bajnoki címét. Sok gátat szakítottam már át az idén, de ez az eredmény megkoronázza a szezonomat. Végérvényesen a felnőtt mezőnyhöz tartozom, jövőre már nincsenek korosztályos megmérettetések. Holnap 1500-on állok rajthoz, feltéve hogy rendbe jön a bokám, ami még melegítés alatt ment ki, de szerencsémre nagyon lazák a szalagok. Remélem nem lesz vele baj. (eredmények) (masz) (beac)

Utánpótlás OB 2013

3000m akadály - Benjivel lényegében három év után most először kerültem össze akadályon. 2011-ben ugyan versenyeztünk a korosztályos OB-n, ahol a junior és az utánpótlás korúakat egyszerre indítják, de akkor a sérülésem miatt nem próbáltam meg elfutni vele, megelégedtem az utánpótláskorú bajnoki címmel, nem volt ki-ki harc, mint ahogy a felnőtt OB-n is elmaradt a párviadal, miután elakadtam az egyik akadályban. Tavaly csak 1500 méteren találkoztunk, a MEFOB-on nyertem, az ARAK Kupán nem.

Sok minden történt  velünk ebben a három évben, ezért vártam már a következő összecsapást, de amikor két hete kiderült, hogy nem futunk egymás ellen 3000 métert, az egyszerre volt megkönnyebbülés (hú de jó, hogy nem kell harcolni) és dühítő (de hát miért nem?). Ezek után viszont a félelemnek minden formája eltűnt belőlem.

Egyetemi OB 2013

A MEFOB lényegében a nyár szezonnyitó versenye a hazai versenyrendszerben, ezért kiforrott eredményekre még nem érdemes ilyenkor számítani, habár Kenesei Zsanett edzőtársam tavaly futott potyára egy EB szintet, ezt azonban később tovább is javította. Idén én is úgy voltam vele, hogy habár még nagyon az elején vagyok, és gátazni sem gátaztam 1-2 alkalomnál többet, azért jó lenne biztonságban tudni magamat, és "potyára" futni már az elején egy U23-as EB szintet akadályon, ami - lássuk be - nem a világ leglehetetlenebb feladata a maga 9 percével. Ha az ember korán maga mögött tudja a szintteljesítést, jobban tud koncentrálni az edzéseken, és kevésbé görcsöl a versenyeken. Éppen ezért titkon reméltem, hogy meg tudom ismételni Zsani tavalyi szereplését, most pedig boldogan írhatom le, hogy sikerült is. Ez még nem jelent automatikus indulást az EB-n, az atlétika vezetőség mérlegel, figyelemmel követi, hogy mennyire nyújtok kiegyensúlyozott formát a továbbiakban, de bízok magamban annyira, hogy azt mondjam, ezzel nem lesz gond.

Váltó OB 2013

Miután 2010-ben juniorként 4x1500m-en nyertünk első helyet a Váltó OB-n, nem gondoltam volna, hogy még valaha is részt fogok venni ezen a megmérettetésen, hisz az utóbbi években nem rendeztek futamokat a felnőttek számára. Idén azonban változott a helyzet, 4x800m-en volt lehetőségünk rajthoz állni, és ha már annyi középtávfutó van a BEAC-ban, akkor éltünk is a lehetőséggel.

Azt tudtuk, hogy a dobogó felsőbb fokainak a megszerzésére nincs esélyünk, mivel mind a Vedac, mind a DSC-SI nagyon erős csapatokat tudott összeállítani, a harmadik helyre azonban úgy gondoltuk, hogy legalább annyi esélyünk van, mint a többi csapatnak. Ideálisabb körülmények közt talán még több is, mostanában viszont rajtam kívül szinte senki sincs jó formában a csapattársaim közül, én pedig akárhogy is nézzük, nem vagyok 800-as. Továbbá amíg a többiek számára azzal teltek az utóbbi hetek, hogy összekapják magukat egy 800 méterre, addig én továbbra is folytattam a jövőheti MEFOB-ra való felkészülésemet, ahol akadályon fogok indulni. A váltó OB előtti hét volt az első az idei felkészülésemben, hogy gátakkkal végeztem az edzésmunkát, és ez bizony hagyott is bennem némi izomlázat a váltó OB-ra, ez azonban nem igazán zavart. Csapatban futni egyszerűen olyan élményt jelent, és olyan plusz energiákat ad, hogy az feledteti minden kételyemet, nem is emlékszem hirtelen olyan váltóversenyre, ahol igazán izgultam volna.

Tízezres OB 2013

Bár a szélsőséges időjárás miatt nem sikerült olyan maradéktalanul a tavaszi alapozás, azért nagyon jó állapotban állhattam rajthoz, és jobbnak is érzem magam, mint ahogy azt tavaly ilyenkor éreztem. A 3 perces tempóval azonban azt hiszem elszámoltuk magunkat Gáspárral, nekem legalábbis annyira rosszul esett, hogy 4 km-nél ki is álltam. Gáspár végigfutotta és végül bronzérmet is szerzett, de egy lassabb kezdés valószínűleg neki is csak kedvezett volna.

A kiállás hátterében viszont nem annyira az iram, mint inkább a fejben való felkészülés hiánya állt, mostanában nem koncentráltam eléggé a futásra, de a Vivicittá és ez kudarc kijózanító hatással voltak rám. Az ijedtség azért nem olyan nagy, mert mégiscsak két 10 000 méteres versenyről van szó, nekem pedig szerencsére nem ezeken a távokon kell idén bizonyítanom. (Eredmények) - (Gáspár beszámolója)

Fedett OB 2013

Legutóljára 2010-ben futottam rendes 3000 métert, abban az évben háromszor is. Első alkalommal a Fedett Junior OB-n, 8:33-at, és akkor is azt éreztem, hogy sok volt még abban a futásban, mert 2000 méterig csak a gyengélkedő Gragor Laci mögött futottam, és csak a táv utolsó harmadában kezdtem el igazán hajtani, hisz utól kellett érnem a több méter előnyt szerzett Szabó Sanyit. Egy héttel később a Felnőtt OB-n lett volna alkalmam javítani, de a dobogóesélyek miatt Tábor Mikivel eléggé eltaktikáztuk a dolgot, amiből ő jött ki nyertesen. Én hoppon maradtam, és javítani sem sikerült, akkor is azt gondoltam, hogy simán bennem van egy 8:25. Harmadik alkalommal, tavasszal rendezett a Masz egy 3000 méteres "tesztversenyt", ahol váltott vezetésben, egyenletesen lefutottuk a távot, és akkor állítottam be az egyénimet is, 8:32-t. Erre a futásra már nem igazán emlékszem, de az eredményhez hozzátartozik, hogy épp akkor voltam túl egy kéztörésen.

Mezei OB 2012

A verseny előtti napon még nagyban nyomtam magamba a fájdalom és gyulladáscsökkentőket, hogy a torokfájásomat valamiképp enyhítsem. A verseny napjára ezt sikerült is kikúrálni, jött a megfázás következő fázisa, az orrfolyás, amivel még most is küszködöm. Ez az aprócska megbetegedés azonban nem szegte kedvemet a versenyzéstől, hisz egy másfél hónap fizikai munkájára nem lehet túl sok hatással egy kis  meghűlés.

A tavalyival ellentétben az idei pálya kicsit rövidebb volt, aminek örültem, de annak már kevésbé, hogy feltöltötték a talajt, ami ezáltal egyenletesebb lett ugyan, de csúszósabb is. A Sötétvölgyben tapasztaltakból következtetve azt terveztem, hogy az első 2-3 kilométert nem futom meg igazán, hanem csak azután próbálok felfutni egy-két leszakadó emberre. Az első boly így jól el is futott tőlünk (Bene, Minczér, Szabó, Józsa, Faldum, Koszár), a 2. bolynak pedig viszonylag hamar az élére álltam, és legalább a 3. kilométerig ott is futottam. Az első leszakadó Koszár Zsolt volt, akit csak lassan komótosan közelítettünk meg, majd miután ez megtörtént, egy körrel később a SzoESE versenyzője, Horváth György vette át tőlem a vezetést. Egyáltalán nem tudtam, hogy kivel állok szemben, de hamar kikristályosodott, hogy ha én ma itt keményet akarok futni, akkor egyetlen egy dolgom van: elmenni vele, és megverni a végén.

Utánpótlás OB 2012

Csütörtök délben sikeresen lekéstük a vonatot, de jött a felmentő sereg, úgyhogy röpke két óra alatt lerepültük a Budapest-Nyíregyháza távot. 3000m akadály helyett ezúttal 1500m-en neveztem, mivel ebben az idényben erre a távra készültem a legtöbbet, az akadályvételt pedig egyáltalán nem gyakoroltam. Második nap 5000m-en álltam rajthoz, majd rá 10 percre a BEAC 4x400m-es váltójával is indultunk. Ez a korosztályos OB-nem tartogatott számomra nagy meglepetéseket, mivel minden versenyszámban, melyben indultam, a papírforma érvényesült.

Magyar Atlétika Bajnokság 2012

Első nap: 1500m - A verseny előtt nem igazán tudtam eldönteni, hogy közvetlenül a Bene-Kállay-Szemeti hármas mögé álljak-e be, vagy engedjem magam elé még a békéscsabaiakat is. Végül a lehető legrosszabbul döntöttem, és megpróbáltam Tábor Miklós és Gregor László közé állni. Volt belőle egy kis verekedés, de végülis Miklósnak volt igaza, ennél a tempónál nem érdemes dulakodni, úgyhogy a továbbiakban már Laci mögött futottam. 750 méternél aztán Laci kezdett leszakadni, én viszont éreztem a jó eredmény lehetőségét, úgyhogy felfutottam Miklós mögé. Az utolsó körhöz 2:44-nél érkeztünk el, ekkor már tudtam, hogy meglesz az 50 alatti idő - erre a részidőre ugyanis csúnya lett volna 50-en kívül futni. Az utolsó 300-nál még arra is láttam némi esélyt, hogy esetleg dobogó legyen a végéből, de a hajrábeli iramváltást nem bírtam el. Laci közben felszívta magát miután megelőztem, és a végéig mögöttem utazott, majd (szokása szerint) le is hajrázott, így végül a 6. helyen* értem célba, 3:47,65-ös idővel*. Egy ilyen feszített tempónál ugyan még nem az igazi a hajrám, de most úgy érzem nincs miért szégyenkeznem az utolsó 100 miatt se. Egy tökéletes versenyen előttem futott volna valaki, akit talán lehajráztam volna. Tökéletes versenyek persze nincsenek.  (eredmények*) (videó)