Utánpótlás OB 2013

3000m akadály - Benjivel lényegében három év után most először kerültem össze akadályon. 2011-ben ugyan versenyeztünk a korosztályos OB-n, ahol a junior és az utánpótlás korúakat egyszerre indítják, de akkor a sérülésem miatt nem próbáltam meg elfutni vele, megelégedtem az utánpótláskorú bajnoki címmel, nem volt ki-ki harc, mint ahogy a felnőtt OB-n is elmaradt a párviadal, miután elakadtam az egyik akadályban. Tavaly csak 1500 méteren találkoztunk, a MEFOB-on nyertem, az ARAK Kupán nem.

Sok minden történt  velünk ebben a három évben, ezért vártam már a következő összecsapást, de amikor két hete kiderült, hogy nem futunk egymás ellen 3000 métert, az egyszerre volt megkönnyebbülés (hú de jó, hogy nem kell harcolni) és dühítő (de hát miért nem?). Ezek után viszont a félelemnek minden formája eltűnt belőlem.

Egyetemi OB 2013

A MEFOB lényegében a nyár szezonnyitó versenye a hazai versenyrendszerben, ezért kiforrott eredményekre még nem érdemes ilyenkor számítani, habár Kenesei Zsanett edzőtársam tavaly futott potyára egy EB szintet, ezt azonban később tovább is javította. Idén én is úgy voltam vele, hogy habár még nagyon az elején vagyok, és gátazni sem gátaztam 1-2 alkalomnál többet, azért jó lenne biztonságban tudni magamat, és "potyára" futni már az elején egy U23-as EB szintet akadályon, ami - lássuk be - nem a világ leglehetetlenebb feladata a maga 9 percével. Ha az ember korán maga mögött tudja a szintteljesítést, jobban tud koncentrálni az edzéseken, és kevésbé görcsöl a versenyeken. Éppen ezért titkon reméltem, hogy meg tudom ismételni Zsani tavalyi szereplését, most pedig boldogan írhatom le, hogy sikerült is. Ez még nem jelent automatikus indulást az EB-n, az atlétika vezetőség mérlegel, figyelemmel követi, hogy mennyire nyújtok kiegyensúlyozott formát a továbbiakban, de bízok magamban annyira, hogy azt mondjam, ezzel nem lesz gond.

Váltó OB 2013

Miután 2010-ben juniorként 4x1500m-en nyertünk első helyet a Váltó OB-n, nem gondoltam volna, hogy még valaha is részt fogok venni ezen a megmérettetésen, hisz az utóbbi években nem rendeztek futamokat a felnőttek számára. Idén azonban változott a helyzet, 4x800m-en volt lehetőségünk rajthoz állni, és ha már annyi középtávfutó van a BEAC-ban, akkor éltünk is a lehetőséggel.

Azt tudtuk, hogy a dobogó felsőbb fokainak a megszerzésére nincs esélyünk, mivel mind a Vedac, mind a DSC-SI nagyon erős csapatokat tudott összeállítani, a harmadik helyre azonban úgy gondoltuk, hogy legalább annyi esélyünk van, mint a többi csapatnak. Ideálisabb körülmények közt talán még több is, mostanában viszont rajtam kívül szinte senki sincs jó formában a csapattársaim közül, én pedig akárhogy is nézzük, nem vagyok 800-as. Továbbá amíg a többiek számára azzal teltek az utóbbi hetek, hogy összekapják magukat egy 800 méterre, addig én továbbra is folytattam a jövőheti MEFOB-ra való felkészülésemet, ahol akadályon fogok indulni. A váltó OB előtti hét volt az első az idei felkészülésemben, hogy gátakkkal végeztem az edzésmunkát, és ez bizony hagyott is bennem némi izomlázat a váltó OB-ra, ez azonban nem igazán zavart. Csapatban futni egyszerűen olyan élményt jelent, és olyan plusz energiákat ad, hogy az feledteti minden kételyemet, nem is emlékszem hirtelen olyan váltóversenyre, ahol igazán izgultam volna.

Bónusz 800

Ha már lúd, legyen kövér – mondtam magamnak az Utánpótlás OB-t követően, ahol két nap alatt 3 számban is elindultam. Harmadnap egy 800m-rel fejeltem meg mindezt a nyílt Veterán OB-n, így 3 nap alatt lényegében majd minden futószámban elindultam, amiben középtávfutó csak előfordulhat. Egy hónappal ezelőtt nagyon gyorsnak éreztem magamat, bennem volt egy 800-as egyéni is, de mivel a táv nem illeszkedett a felkészülésembe, sehol sem indultam. Most elsőre 1:57-et sikerült elérni, ami nagyon bíztató annak tükrében hogy az előző napi fáradalmak csak most ütköztek ki (3 nap alatt nem aludtam többet 15 óránál, és az 5000m-t követő 4x400m is rendesen igénybe vett), és hogy a versenyt rettentő hőségben, pontban délben rendezték. Végig én vezettem, de már 350m után kezdtek beállni a lábaim, a célegyenesbe érve pedig már teljesen lezsibbadtam, miután Boross Gábor edzőtársam megelőzött (ő végül csak két századra maradt el saját egyénijétől), de felettébb megnyugtató, hogy még ilyen felemás állapotban is megy az 57. Idén szeretnék még versenyezni 800m-en. (Eredmények)

Hirtelen 800

Emlékeztek, amikor egy hete azt írtam, hogy bevertem a térdem, és most jegelem? Na, mert most már olyan jól vagyok, hogy futni is tudok vele, és ennek mindenki úgy megörült, hogy futottam röptében egy 800 métert a Vasason, ahol Kazi Tamás akart VB szintet teljesíteni. A jó hír, hogy neki sikerült, a rossz pedig, hogy nekem nem. Pedig csak 13 másodperc hiányzott! Hiába, azért látszik, hogy szerdáig otthon lógattam a lábam, múlt szombat óta csütörtökön futottam először. Azért nem bánom ezt se, kellemes idő volt, elfáradni sem tudtam, csak éppen rettentő darabos volt a mozgásom. De legalább van közös mini-fotóm Kazi Tamással, mivel mellé raktak be. A MASZ honlapján meg lehet nézni, az eredményekkel együtt. Vicces egyébként, hogy a rajt időpontja is fel van tüntetve, ami azért csúszott 5 percet, mert a pisztolyból kifogyott a golyó, ezért egy flakonnal jeleztek.

Dr. Bácsalmási Péter Emlékverseny 2011

Két héttel a felnőtt OB előtt még futottam egy 800 métert. Nem azért, mert különösebben szükségem lett volna rá, hanem egyszerű kötelességből. Gábor nem volt itthon, Gergő éppen csak elkezdett edzegetni, Krisztián pedig csakúgy mint tavaly, betegséggel küszködött. Így aztán csak Tomi és én maradtunk, akik elcsíphetik még a győzelmet, és képviselhetik a klubot a házi rendezésű versenyen. Tavaly nem volt nagyon nehéz dolgunk, annak ellenére is szállítottuk a BEAC-os dobogót (errőll itt olvashatsz), hogy jóval túl voltunk a csúcsformán. Idén viszont Vizi Attila és Szelepcsényi Zsolt is rajthoz álltak, akik fiatalabbak ugyan egy évvel és a 800-as egyénijük sem eget rengető, de az én idei eredményemnél mégiscsak jobbak. Tomi pedig ebben az évben már futott 1:56-ot is, így a tavalyinál kicsit jobban tartottam attól, hogy megver, mert akkor még én álltam jobb idővel a rajthoz. Pár héttel korábban az Utánpótlás OB-n éppen csak sikerült 2 perc alatt futnom, az elmúlt hetek edzései pedig keményen teltek ugyan az akadályra való felkészülés jegyében, de a 500 és 600 méteres résztávok korántsem a gyorsaságomat szolgálták. Ez megkérdőjelezte számomra, hogy mire is vagyok képes, de abban azért bíztam, hogy taktikai verseny esetén sem futok két percen kívüli időt.

Utánpótlás OB 2011

A felkészülés 

Két és fél héttel a bajnokság előtt kicsit aggódni kezdtem, amiért ebben a szezonban még nem is versenyeztem. Tavaly ősszel a mezei versenyeket csak lendületből futottam végig, a fedettpályás szezon pedig nem sikerült, tavasszal sérülés hátráltatott. Végül az OB előtt csak az ARAK Kupán versenyeztem. Minderről bővebben itt: Tavaszi Alapozás.

Két héttel az OB előtt megint megfájdult a lábam. Illetve a fájdalom talán túlzás, de éreztem, ami pont elég arra, hogy elvonja a figyelmemet. Viszont úgy álltam hozzá a dologhoz, hogy most már igazán nem érdekel, engem az se zavar, ha az OB-n elszakad a térdem, csak fussam le. Ráadásul össze-vissza éreztem, hol sarokra, hol lábujjhegyre érkezéskor, stb., igazából sokat tanulmányoztam, hogy mikor nem fáj, de nem jutottam semmire, lehet hogy már inkább csak a fejemben létezett a dolog.

Dr. Bácsalmási Péter Emlékverseny 2010

2004-ben Budapesten fogadtuk a dortmundi és az eindhoveni gyermeksportolókat, 2000m-en mégsem ők voltak a legnagyobb ellenfeleim, hanem az akkor még BEAC-os csapattársam, Kis Peti. Nagyon örültem a győzelmemnek, a táv végi hajrá olyan jól sikerült, hogy a verseny legjobb fiúatlétája is én lettem (vagy legalábbis azt hiszem, kaptam egy óriási plakettet). Viszont ez volt az utolsó alkalom, hogy a Dr. Bácsalmási Péter Emlékverseny kizárólag gyermekverseny lett volna. A következő években már 800 m-eket rendeztünk a BEAC pályán, amiken változó sikerrel vettem részt én is - természetesen a gyermekkorúak között 2005-ben 4x200m-en 1., 800m-en 3. (2:17), 2006-ban 2. (2:08), 2007-ben pedig 4. (2:02) lettem. 2008-ban 2000 m akadályt futottam az ifjúsági OB-n, 2009-ben pedig a közelgő felnőtt OB miatt maradtam távol a hazai pályától. Idén a BEAC pálya alkalmatlanná vált a verseny megrendezésére, így Honvéd vállalta magára a rendezést.

ARAK Kupa 2010

Csere Gazsi cimborához hasonlóan gondoltam egyet, hogy most az egyszer akkor én is írok egy versenyről. Írok, mert most úgy érzem pontosan körül tudom írni a szituációt, amiben a verseny során kerültem, másfelől kevesen látták a versenyt, így a most következőket én már legalább 5-ször elmondtam élőszóban, így könnyű felidéznek a történteket, harmadrészt pedig jól sikerült, így szívesen kürtölöm világgá.

Az elmúlt napokban kicsit fáradtnak éreztem magamat a nagy melegtől, az ARAK kupától sem voltam különösebben feldobódva, kicsit kételkedtem benne, hogy értékes eredményt tudok kihozni magamból. A szombati napom lustasággal telt, még délután is aludtam egy keveset. Tomival 5 órakor indultunk el a kelenföldi pályaudvarról, majd a székesfehérvári állomástól sétáltunk egy negyed órát. A nevezésnél volt egy kis gubanc, mert már elvitték a papírokat, szerencsére sikerült lejelentkeznem. A sok sétálgatással gyorsan elment az idő, már kezdhettem is a bemelegítést. Gregor Lacival futottam egy negyed órát, igencsak lendületes tempóban, de nagyon jól esett. Éreztem, hogy egy kicsit visszatér belém az élet, a vérnyomásom is kitalálhatott a negatív intervallumból, és egy 800 méter előtt nem fárasztó a picit gyorsabb melegítés. Utána a szokásos nyújtás, néhány repülő, lazítás, jól éreztem magam és ami a legfontosabb, semmi izgalmat nem éreztem, csak a rajt ellövésére vártam. Ebbéli optimizmusomat növelte, hogy számos 800-as futóval indulhattam együtt, akik közt vannak velem egyenlő képességűek is. A 6-os pályát kaptam meg, körülnéztem, kikkel tudnék futni. Kamen Ádám és Kovács Dávid jóval mögöttem állt, így lemondtam arról, hogy megpróbáljak a rajtot követően mögöttük utazni, mivel az első 100 méteren nem nézhetem azt, hogy ők hol vannak. Viszont a 7-es pályáról rajtolt Wágner Gábor, aki 52-es idővel rendelkezik ugyan, de ha gyengébb formában találom, akár el is tudok vele menni.