Két héttel a
felnőtt OB előtt még futottam egy 800 métert. Nem azért, mert különösebben szükségem lett volna rá, hanem egyszerű kötelességből. Gábor nem volt itthon, Gergő éppen csak elkezdett edzegetni, Krisztián pedig csakúgy mint tavaly, betegséggel küszködött. Így aztán csak Tomi és én maradtunk, akik elcsíphetik még a győzelmet, és képviselhetik a klubot a házi rendezésű versenyen. Tavaly nem volt nagyon nehéz dolgunk, annak ellenére is szállítottuk a BEAC-os dobogót (
errőll itt olvashatsz), hogy jóval túl voltunk a csúcsformán. Idén viszont Vizi Attila és Szelepcsényi Zsolt is rajthoz álltak, akik fiatalabbak ugyan egy évvel és a 800-as egyénijük sem eget rengető, de az én idei eredményemnél mégiscsak jobbak. Tomi pedig ebben az évben már futott 1:56-ot is, így a tavalyinál kicsit jobban tartottam attól, hogy megver, mert akkor még én álltam jobb idővel a rajthoz. Pár héttel korábban az
Utánpótlás OB-n éppen csak sikerült 2 perc alatt futnom, az elmúlt hetek edzései pedig keményen teltek ugyan az akadályra való felkészülés jegyében, de a 500 és 600 méteres résztávok korántsem a gyorsaságomat szolgálták. Ez megkérdőjelezte számomra, hogy mire is vagyok képes, de abban azért bíztam, hogy taktikai verseny esetén sem futok két percen kívüli időt.