Dr. Bácsalmási Péter Emlékverseny 2011

Két héttel a felnőtt OB előtt még futottam egy 800 métert. Nem azért, mert különösebben szükségem lett volna rá, hanem egyszerű kötelességből. Gábor nem volt itthon, Gergő éppen csak elkezdett edzegetni, Krisztián pedig csakúgy mint tavaly, betegséggel küszködött. Így aztán csak Tomi és én maradtunk, akik elcsíphetik még a győzelmet, és képviselhetik a klubot a házi rendezésű versenyen. Tavaly nem volt nagyon nehéz dolgunk, annak ellenére is szállítottuk a BEAC-os dobogót (errőll itt olvashatsz), hogy jóval túl voltunk a csúcsformán. Idén viszont Vizi Attila és Szelepcsényi Zsolt is rajthoz álltak, akik fiatalabbak ugyan egy évvel és a 800-as egyénijük sem eget rengető, de az én idei eredményemnél mégiscsak jobbak. Tomi pedig ebben az évben már futott 1:56-ot is, így a tavalyinál kicsit jobban tartottam attól, hogy megver, mert akkor még én álltam jobb idővel a rajthoz. Pár héttel korábban az Utánpótlás OB-n éppen csak sikerült 2 perc alatt futnom, az elmúlt hetek edzései pedig keményen teltek ugyan az akadályra való felkészülés jegyében, de a 500 és 600 méteres résztávok korántsem a gyorsaságomat szolgálták. Ez megkérdőjelezte számomra, hogy mire is vagyok képes, de abban azért bíztam, hogy taktikai verseny esetén sem futok két percen kívüli időt.

Az időjárást illetően szerencsénk volt, egy heves záporeső után kezdtünk el melegíteni, így csupán a felcsapódó víz miatt lehettünk vizesek, egyébként nem áztunk el. A nagykörös melegítés nem esett túl jól, a repülők viszont már annál inkább. Éreztem, hogy pénteken a megszokottnál sokkal többet nyújtottam, ezért próbáltam alapos nyújtást végezni. A lábam szerencsére egyáltalán nem fáj az utóbbi időben.

Két futamra osztottak minket, az elsőben Gergő a 4. helyen ért célba, felkészületlensége ellenére tehát mégis indult, és még a szöges cipőjét is kölcsönadta nekem. Következett az én futamom, ahol arra gondoltam, hogy ha az első 100 méterből nagyon jól jövök ki, akkor akár vezetem is végig, úgy mint a tavalyi OB-n, vagy a Bácsalmásin. Nem így történt azonban, inkább a középmezőnyben sikerült elhelyezkedni, ahonnan kényelmes nyugalommal figyeltem az előttem levők lökdösődéseit, előzgetéseit, és a vízben való tocsogását. Ami engem illet, az idő nem igazán izgatott, Imre bá azt mondta, hogy mindenképpen meg kell nyerni. 400 méter után Zsolt a víz miatt üresen hagyott első sávban tört előre. Zsolton és Attilán kívül Tomi és egy fehér atlétás fiú is előttem voltak még, 200-150 méterrel a vége előtt azonban felfutottam Attilára és Zsoltra, akik a kanyarban egymás mellett futva fárasztották egymást. Megvártam, amíg Attila megelőzi Zsoltot, majd a célegyenesbe érve sikerült lehajráznom Attilát, akit végül Zsolti is visszaelőzött. A lendületes kezdés, amiből hirtelen kellett visszavenni - mivel nem akart vezetni - , és a helyezkedésért való dulakodás megbosszulta magát, így Tomi már nem ért fel a dobogóra.

Az Időm 1:58,45-lett, aminek azért örülök, mert sokkal könnyebben ment, mint az OB, több rész is volt, ahol határozottan visszavettünk a tempóból, mert az előttem tülekedők nem tudták eldönteni, ki vezessen, márpedig ők inkább a jó időeredményre mentek, semmint a helyezésre. Ahogy hallottam, sem Attila, sem pedig Zsolt nem volt igazán megelégedve az időeredményével, ehhez egy futhatóbb 1-es pálya, és ideálisabb mezőny kellett volna. A dolog tetejébe, ha minden igaz, még a helyezéseket is elnézték a célfotón, mert a dobogó harmadik fokára nem Attila, hanem a fehér atlétás fiú, Kosdi Dávid állt fel. A többi BEAC-os atléta eredményeit megnézhetitek a BEAC honlapon. (eredmények) (masz)