ARAK Kupa 2012

Ami a BEAC-nak a Bácsalmási, a Honvédnek az Iharos és a VEDAC-nak a Balaton Bajnokság, vagy Debrecennek a Kelet-Kupa és Zalaegerszegnak a Vidék OB, az Székesfehérvárnak már 5 éve az ARAK Kupa. A 2008 és 2009-es években a közép-, és hosszútávfutó férfiak még 800 és 5000 méter közül választhattak. 2010-ben - amikor először indultam a Kupán - már csak 800 méteren lehetett indulni, majd egy huszáros vágással tavaly óta (2011) 1500m-t rendeznek csak. Idén legalábbis még biztosan.

Előző szombaton erőlködés nélkül futottam 3:58-at a MEFOB-on, az elmúlt hetet pedig gyorsító edzésekkel töltöttük, úgyhogy egy erős mezőny esetén reálisnak tartottam az egyéni csúcsfutást, amit nem mellesleg a 2010-es fedettpályás szezonban futottam, tehát igazán ért már a javítás. Ha a 19 éves Dani Áron 3:52:52-at tudott futni, akkor a 21 éves miért ne tudna akár 50 alatt is teljesíteni? Ha az 50 alatti idő nem is jött össze elsőre, az egyéni csúcsot megfutottam, és úgy érzem sok van még ebben a futásban.

ARAK Kupa 2011

Az ARAK Kupára Imre bá eleinte nem akart engedni, helyette egy kemény Normafás kört futottam volna, hogy az állóképességem edződjön egy kicsit. Végül látva a nevezéseket, Imre bá úgy döntött, mégis elenged. A mezőny nem volt se túl erős, se túl gyenge, számomra éppen ideális. Szabó Sándor és Dáriusz is indultak. Előbbi jó formájáról tudni lehetett, ellenben Sanyi sosem volt egy 1500-as. Dáriusznak jóval gyengébb ideje van nálam, és betegeskedése miatt nem sokkal előttem kezdte csak meg a felkészülést. Úgy álltam a versenyhez, hogy lesz ami lesz, nem csak végigfutom a kritikus 300 métert, hanem kemény is leszek. Ez a keménység a verseny első felében még nem igen látszott, Dáriusz mögé álltam be, Sanyit pedig elengedtük. Utólag belegondolva, ha Sanyival futok, akkor talán egy kínosan lassú utolsó 300 méterrel, de 4 percet futok. Dáriusz mögött viszont jól éreztem magam, az utolsó 300-hoz érve pedig két dolog között választhattam. Az egyik az, hogy az utolsó egyenesben kezdem meg a hajrát, és vagy sikerül, vagy nem, a másik pedig hogy már most, 300-al a vége előtt megelőzöm Dáriuszt, és olyan keményen futok, ahogy csak tudok. Ha a dobogóra kerülés lett volna a cél, az előbbit választom, én viszont ki akartam fáradni, így 1200-nál ha lomhán is, de megindultam. Az utolsó 100-on Dáriusz végül lehajrázott, amin még így is meglepődtem egy kicsit, mert papíron gyorsabb vagyok, de egyáltalán nem maradt bennem rossz érzés. Főleg ahhoz képest futottam jól, hogy csupán az előző héten kezdtem el gyakorolni az akadályt, amitől nagy izomlázam is volt, az ARAK Kupa előtt is keményet edzettem, ennél tényleg csak 3-4 másodperccel lettem volna képes jobbat futni. (eredmények) - Ezt a beszámolót eredetileg az U23-as OB keretén belül írtam meg.

Korábbi eredmények: 2008 - 2009 - 2010

ARAK Kupa 2010

Csere Gazsi cimborához hasonlóan gondoltam egyet, hogy most az egyszer akkor én is írok egy versenyről. Írok, mert most úgy érzem pontosan körül tudom írni a szituációt, amiben a verseny során kerültem, másfelől kevesen látták a versenyt, így a most következőket én már legalább 5-ször elmondtam élőszóban, így könnyű felidéznek a történteket, harmadrészt pedig jól sikerült, így szívesen kürtölöm világgá.

Az elmúlt napokban kicsit fáradtnak éreztem magamat a nagy melegtől, az ARAK kupától sem voltam különösebben feldobódva, kicsit kételkedtem benne, hogy értékes eredményt tudok kihozni magamból. A szombati napom lustasággal telt, még délután is aludtam egy keveset. Tomival 5 órakor indultunk el a kelenföldi pályaudvarról, majd a székesfehérvári állomástól sétáltunk egy negyed órát. A nevezésnél volt egy kis gubanc, mert már elvitték a papírokat, szerencsére sikerült lejelentkeznem. A sok sétálgatással gyorsan elment az idő, már kezdhettem is a bemelegítést. Gregor Lacival futottam egy negyed órát, igencsak lendületes tempóban, de nagyon jól esett. Éreztem, hogy egy kicsit visszatér belém az élet, a vérnyomásom is kitalálhatott a negatív intervallumból, és egy 800 méter előtt nem fárasztó a picit gyorsabb melegítés. Utána a szokásos nyújtás, néhány repülő, lazítás, jól éreztem magam és ami a legfontosabb, semmi izgalmat nem éreztem, csak a rajt ellövésére vártam. Ebbéli optimizmusomat növelte, hogy számos 800-as futóval indulhattam együtt, akik közt vannak velem egyenlő képességűek is. A 6-os pályát kaptam meg, körülnéztem, kikkel tudnék futni. Kamen Ádám és Kovács Dávid jóval mögöttem állt, így lemondtam arról, hogy megpróbáljak a rajtot követően mögöttük utazni, mivel az első 100 méteren nem nézhetem azt, hogy ők hol vannak. Viszont a 7-es pályáról rajtolt Wágner Gábor, aki 52-es idővel rendelkezik ugyan, de ha gyengébb formában találom, akár el is tudok vele menni.