
Az
ARAK Kupára Imre bá eleinte nem akart engedni, helyette egy kemény
Normafás kört futottam volna, hogy az állóképességem edződjön egy
kicsit. Végül látva a nevezéseket, Imre bá úgy döntött, mégis elenged. A
mezőny nem volt se túl erős, se túl gyenge, számomra éppen ideális.
Szabó Sándor és Dáriusz is indultak. Előbbi jó formájáról tudni
lehetett, ellenben Sanyi sosem volt egy 1500-as. Dáriusznak jóval
gyengébb ideje van nálam, és betegeskedése miatt nem sokkal előttem
kezdte csak meg a felkészülést. Úgy álltam a versenyhez, hogy lesz ami
lesz, nem csak végigfutom a kritikus 300 métert, hanem kemény is leszek.
Ez a keménység a verseny első felében még nem igen látszott, Dáriusz
mögé álltam be, Sanyit pedig elengedtük. Utólag belegondolva, ha
Sanyival futok, akkor talán egy kínosan lassú utolsó 300 méterrel, de 4
percet futok. Dáriusz mögött viszont jól éreztem magam, az utolsó
300-hoz érve pedig két dolog között választhattam. Az egyik az, hogy az
utolsó egyenesben kezdem meg a hajrát, és vagy sikerül, vagy nem, a
másik pedig hogy már most, 300-al a vége előtt megelőzöm Dáriuszt, és
olyan keményen futok, ahogy csak tudok. Ha a dobogóra kerülés lett volna
a cél, az előbbit választom, én viszont ki akartam fáradni, így
1200-nál ha lomhán is, de megindultam. Az utolsó 100-on Dáriusz végül
lehajrázott, amin még így is meglepődtem egy kicsit, mert papíron
gyorsabb vagyok, de egyáltalán nem maradt bennem rossz érzés. Főleg
ahhoz képest futottam jól, hogy csupán az előző héten kezdtem el
gyakorolni az akadályt, amitől nagy izomlázam is volt, az ARAK Kupa
előtt is keményet edzettem, ennél tényleg csak 3-4 másodperccel lettem
volna képes jobbat futni. (
eredmények) - Ezt a beszámolót eredetileg az
U23-as OB keretén belül írtam meg.
Korábbi eredmények: 2008 - 2009 - 2010
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése