Két és fél héttel a bajnokság előtt kicsit aggódni kezdtem, amiért ebben a szezonban még nem is versenyeztem. Tavaly ősszel a mezei versenyeket csak lendületből futottam végig, a fedettpályás szezon pedig nem sikerült, tavasszal sérülés hátráltatott. Végül az OB előtt csak az ARAK Kupán versenyeztem. Minderről bővebben itt: Tavaszi Alapozás.
Két héttel az OB előtt megint megfájdult a lábam. Illetve a fájdalom talán túlzás, de éreztem, ami pont elég arra, hogy elvonja a figyelmemet. Viszont úgy álltam hozzá a dologhoz, hogy most már igazán nem érdekel, engem az se zavar, ha az OB-n elszakad a térdem, csak fussam le. Ráadásul össze-vissza éreztem, hol sarokra, hol lábujjhegyre érkezéskor, stb., igazából sokat tanulmányoztam, hogy mikor nem fáj, de nem jutottam semmire, lehet hogy már inkább csak a fejemben létezett a dolog.
3000m akadály - Megérkeztünk Nyíregyházára, kiderült, hogy Szabó Sanyi is indul akadályon. Eleinte nem vettem ezt túl komolyan, nem értettem, minek futna ő akadályt? Aztán a bemelegítés közben világossá vált, hogy tényleg rajthoz áll, ez egy kis bizonytalanságot hagyott bennem. Az volt a tervem, hogy Szalai Benjivel futok, aki kirobbanó formában van mostanában, de nem igazán érdekelt, én csak jót akartam futni. Az utánpótlás korosztályban egyedül Czindrity Attila az, aki még megszorongathatott volna, de tőle nem igazán tartottam. Sanyi viszont felborította ezt az egész tervet, ami miatt már kicsit izgultam. Aztán a bevonulásnál, amikor látod, hogy ott vannak az ellenfeleid, valahogy megnyugodsz. A repülők alatt szokatlanul jól éreztem magam, teljes nyugalommal vártam a startpisztoly eldörrenését. 2000 méterig mi négyen futottunk elől, nagyrészt Sanyi vezetett. 2000-nél aztán Benji jól otthagyott minket, nem akarta a végére halasztani a dolgot. Attilán éreztem, hogy fáradt, rendszerint neki kellett fusson az összes akadálynak. Az utolsó két körre már csak én és Sanyi maradtunk, mert habár Benji jóval előttünk futott, ő most még másik korosztály. Azt hiszem, hogy ha vele futok, az utolsó 200 méter nagyon nehezemre esett volna, Sanyi mellett haladva viszont meglepően jól éreztem magam, az akadályokat talán még soha ilyen könnyedén nem vettem. 500m-el a vége előtt már éreztem, hogy meglesz. Sanyi egy rettentő erős futó, emlékszem még milyen eredményei voltak pár éve, de szívós munkával mára odáig küzdötte magát, hogy a legjobbak között van. De erőből fut, és ahogy mellettem lihegett, úgy éreztem, hogy az akaratereje hiába megingathatatlan, ha egyszerűen az akadályok megakasztják. Még egy olyan 200 méterig arra figyeltem, hogy ne kerüljek elé, majd úgy láttam, hogy ha ennyire jól megyek, minek visszafogni magam, jobb lesz korán megindulni. 300m-el a vége előtt megelőztem, és hiába vettem borzalmasan az utolsó két akadályt, Sanyi nem volt már elég gyors. (videó) (eredmények) (masz)
800m - Másnap nagyot könnyített rajtam, hogy már sikeresen teljesítettem, így a 800-ra már az esélytelenek nyugalmával készülődtem, hisz nem vagyok egy 800-as, gyorsító edzéseim pedig még nem is voltak ebben az évben. Az ARAK Kupa is világossá tette előttem, hogy kifejezetten lassú vagyok. Ettől függetlenül, csakúgy mint tavaly, esélyem volt a dobogó elcsípésére (akkor 3. lettem). Két fiú is volt, akik idén futották 55-ös egyénijüket, Bakó Andrást - látásból - ismertem is, két éve még együtt próbáltunk két perc alá kerülni. Az viszont, hogy nekik is van 55-ük, nem jelenti azt, hogy most is lesz. Elkezdődött a verseny, sajnos gyorsan világossá vált, hogy nem tudom tartani velük az iramot, az első körön igyekeznem kellett, hogy le ne szakadjak. 500m-nél aztán engedtem mindkettejüket, hadd menjenek, viszont szorosan mögöttem loholt még egy fiú. Az utolsó 200m-en már csak az volt a célom, hogy ne hajrázzanak le, főleg olyan ne, akinek még rosszabb ideje is van. Ez sikerült, közben az előttem levők is rettentően beálltak, de végül hoztuk a papírformát, és 5. lettem, csakúgy, mint két évvel ezelőtt. Az időmről nem sokat tudtam, de meglepett, amikor azt láttam, hogy éppen csak 2 perc alatt futottam. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a 3-4. helyezett is gyengébbet futott saját legjobbjánál, és hogy az elsőtől 8 másodpercet kaptam. (videó) (eredmények)
Csapattársaim eredményeiről a BEAC oldalán és/vagy a HUNRUN.com-on olvashattok. Összegezve az OB tanulságait, bár a körülmények hozták így, ez volt az első olyan korosztályos bajnokságom, amikor úgy indultunk neki, hogy a csúcsformát nem mostanra, hanem majd csak a felnőtt bajnokságra hegyezzük ki. Az öt hét múlva, Szekszárdon lesz, ott is 3000m-en tervezzük az indulást. A lábamat pedig bár érzem, túlzás lenne fájdalomról beszélni.
3000m akadály - Megérkeztünk Nyíregyházára, kiderült, hogy Szabó Sanyi is indul akadályon. Eleinte nem vettem ezt túl komolyan, nem értettem, minek futna ő akadályt? Aztán a bemelegítés közben világossá vált, hogy tényleg rajthoz áll, ez egy kis bizonytalanságot hagyott bennem. Az volt a tervem, hogy Szalai Benjivel futok, aki kirobbanó formában van mostanában, de nem igazán érdekelt, én csak jót akartam futni. Az utánpótlás korosztályban egyedül Czindrity Attila az, aki még megszorongathatott volna, de tőle nem igazán tartottam. Sanyi viszont felborította ezt az egész tervet, ami miatt már kicsit izgultam. Aztán a bevonulásnál, amikor látod, hogy ott vannak az ellenfeleid, valahogy megnyugodsz. A repülők alatt szokatlanul jól éreztem magam, teljes nyugalommal vártam a startpisztoly eldörrenését. 2000 méterig mi négyen futottunk elől, nagyrészt Sanyi vezetett. 2000-nél aztán Benji jól otthagyott minket, nem akarta a végére halasztani a dolgot. Attilán éreztem, hogy fáradt, rendszerint neki kellett fusson az összes akadálynak. Az utolsó két körre már csak én és Sanyi maradtunk, mert habár Benji jóval előttünk futott, ő most még másik korosztály. Azt hiszem, hogy ha vele futok, az utolsó 200 méter nagyon nehezemre esett volna, Sanyi mellett haladva viszont meglepően jól éreztem magam, az akadályokat talán még soha ilyen könnyedén nem vettem. 500m-el a vége előtt már éreztem, hogy meglesz. Sanyi egy rettentő erős futó, emlékszem még milyen eredményei voltak pár éve, de szívós munkával mára odáig küzdötte magát, hogy a legjobbak között van. De erőből fut, és ahogy mellettem lihegett, úgy éreztem, hogy az akaratereje hiába megingathatatlan, ha egyszerűen az akadályok megakasztják. Még egy olyan 200 méterig arra figyeltem, hogy ne kerüljek elé, majd úgy láttam, hogy ha ennyire jól megyek, minek visszafogni magam, jobb lesz korán megindulni. 300m-el a vége előtt megelőztem, és hiába vettem borzalmasan az utolsó két akadályt, Sanyi nem volt már elég gyors. (videó) (eredmények) (masz)
800m - Másnap nagyot könnyített rajtam, hogy már sikeresen teljesítettem, így a 800-ra már az esélytelenek nyugalmával készülődtem, hisz nem vagyok egy 800-as, gyorsító edzéseim pedig még nem is voltak ebben az évben. Az ARAK Kupa is világossá tette előttem, hogy kifejezetten lassú vagyok. Ettől függetlenül, csakúgy mint tavaly, esélyem volt a dobogó elcsípésére (akkor 3. lettem). Két fiú is volt, akik idén futották 55-ös egyénijüket, Bakó Andrást - látásból - ismertem is, két éve még együtt próbáltunk két perc alá kerülni. Az viszont, hogy nekik is van 55-ük, nem jelenti azt, hogy most is lesz. Elkezdődött a verseny, sajnos gyorsan világossá vált, hogy nem tudom tartani velük az iramot, az első körön igyekeznem kellett, hogy le ne szakadjak. 500m-nél aztán engedtem mindkettejüket, hadd menjenek, viszont szorosan mögöttem loholt még egy fiú. Az utolsó 200m-en már csak az volt a célom, hogy ne hajrázzanak le, főleg olyan ne, akinek még rosszabb ideje is van. Ez sikerült, közben az előttem levők is rettentően beálltak, de végül hoztuk a papírformát, és 5. lettem, csakúgy, mint két évvel ezelőtt. Az időmről nem sokat tudtam, de meglepett, amikor azt láttam, hogy éppen csak 2 perc alatt futottam. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a 3-4. helyezett is gyengébbet futott saját legjobbjánál, és hogy az elsőtől 8 másodpercet kaptam. (videó) (eredmények)
Csapattársaim eredményeiről a BEAC oldalán és/vagy a HUNRUN.com-on olvashattok. Összegezve az OB tanulságait, bár a körülmények hozták így, ez volt az első olyan korosztályos bajnokságom, amikor úgy indultunk neki, hogy a csúcsformát nem mostanra, hanem majd csak a felnőtt bajnokságra hegyezzük ki. Az öt hét múlva, Szekszárdon lesz, ott is 3000m-en tervezzük az indulást. A lábamat pedig bár érzem, túlzás lenne fájdalomról beszélni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése