European Athletic Festival of Bydgoszcz 2017

Idén olyan lelki állapotban érkeztem Bydgoszczba, hogy még a rajtlistát sem kellett megnézzem ahhoz, hogy tudjam, jó futás lesz, élvezni fogom. Így is történt, már az első két kör után kialakult egy négyes boly, két fekete atléta, egy angol és jómagam. Kicsit meg is illetődtem, hogy nem lesz-e túl erős mezőny ez nekem, de nem kellett volna, nagyon lassan kezdtünk, és utólag okoskodva látom, hogy nagyobb önbizalommal a dobogó sem lehetett volna esélytelen - de nem szabad elfeledni, hogy milyen mélyről indultam, régóta nem futottam végig rendesen az akadályt, tavaly ugyanitt ki is álltam (lásd itt). Aztán 1200 méterrel a vége előtt az angol előre ment, nekem viszont nem volt merszem egy ekkora váltáshoz - most már persze látom, hogy elbírtam volna. Ez hiba volt, mert ezzel egy nagy légüres térbe hajszoltam magamat, se előttem se mögöttem senki, de aztán az utolsü 600-on utólért a harmadik fekete versenyző.

Csak a csapatért

Erről a versenyről tavaly nem is született bejegyzés külön, csak az év végi szezonértékelőben említettem meg. Igazából az idei sem érne többet, de a rend kedvéért mégis szentelek neki pár sort. A tavalyival ellentétben semmilyen elvárásom nem volt, csak kényelmesen végig akartam futni. Ehhez képest az eleje elég gyorsra sikerült, kicsit még meg is lepett a dolog. A versenyt magabiztosan nyertem, szállítva ezzel a kötelező 12 pontot a BEAC-nak, és valójában ez volt az egyetlen dolog, aminek örülni tudtam. (eredmények)

Magyar Szuperliga Döntő 2016

Szemben a korábbi évekkel, idén a vadonatúj, kék borítású MTK pálya adott otthon a Szuperliga döntőjének. Idén nem annyira mozgatott a pontgyűjtögetés, így az OB után még el kellett indulnom egy liga versenyen, hogy biztosan ott lehessek a döntőben. A nyílt Budapest Bajnokságon végül behúztam az első helyért járó pontokat, úgyhogy már nem kellett aggódnom a döntőben való indulási jog miatt.

Nem mintha különösebben rákészültünk volna, az auguszus már nem annyira az akadályra való edzés jegyében telt, de azért vártam a versenyt. Az első ezret Juházs Balázs vitte, de már itt 3 percen kívül futottunk. Utána Laci állt az élre, és ez nagyrészt így is maradt a végéig. 450-nél aztán gondoltam egyet, és előre mentem, de Laci sajnos 150 méter után lereagálta a váltást, és visszaelőzött - innentől már csak a 2. hely tartása volt a cél, ami sikerült is, és végül egy kocogós futás végén az idei legjobbammal értem célba. (eredmények) (facebook)

Magyar Atlétika Bajnokság 2016

Nagyon örülök a harmadik helynek. A verseny előtt ugyanis olyan rossz passzban voltam, hogy még a célbaérkezés sem volt biztos. Lassú körrel kezdtünk, de már az sem esett jól, így amikor gyorsult a tempó, nem tudtam magam tartani. A táv utolsó harmadában kicsit új erőre kaptam, és kezdtem közelíteni az első két futóhoz. Sajnos csak az utolsó körre készültek, így a végére sem értem oda, de nagy megkönnyebbülés volt végre célba érni azután, hogy a legutolsó versenyeim nem éppen úgy sikerültek, ahogy szerettem volna. Kemény küzdelem volt belül, még ha az időeredmény nem is ezt tükrözi. (eredmények)

Magyar Csapatbajnokság 2015

A mezőny nagy részét már az első métereken sikerült leszakítani, Juhász Balázs a féltáv környékén kezdett leszakadozni. Sokáig úgy tűnt, hogy az időm is jól fog alakulni, de az utolsó körökre nagyon belassultam, annak ellenére, hogy a mozgás nem esett szét. Így a szezon vége felé már lehet érezni, hogy nem vagyok a toppon, mert a 3000 méter akadályos győzelem után a másnapi 5000 méteren egyáltalán nem tudtam felvenni a versenyt a többiekkel - nem vagyok már edzésben. (eredmények) (beac)

Magyar Szuperliga Döntő 2015

A Szuperliga döntője csakúgy, mint tavaly, idén is Debrecenben került megrendezésre, ami szívemnek igencsak kedves helyszín, a serdülő bajnokságokról való nosztalgikus emlékekkel, egy remek pályával, és makulátlan szervezéssel. Ez utóbbin mondjuk most esett némi csorba (kommentátor, díjátadás), de annyi baj legyen, a verseny lebonyolítását szerencsére nem befolyásolják.

Ami az akadályt illeti, csak úgy mint eddig minden alkalomma, Balázs rögtön az élre állt, de ezúttal nem tudott olyan erősen kezdeni, hogy bármekkora távolság is kialakuljon közöttünk. Az első kilométerhez 3:06 körül érhettünk el, én titkon reméltem, hogy ennél azért gyorsabban futunk. Féltáv környékén aztán beleváltottam a laza tempóba, ahogy azt előzőleg egyébként is elterveztem, és az utolsó körig nagyjából tartottam is. Az ellenfelem természetesen megpróbált visszakapaszkodni, de két kilométer után elkezdett egyre nagyobbra nőni a köztünk lévő távolság, így az utolsó körhöz jókora előnnyel érkeztem meg. Addigra azért már én is fáradtabb lettem, és mivel egyébként sem voltam rákényszerítve, egy nem túl gyors, 72-es körrel fejeztem be a versenyt. Talán ha jobb időt mutat az óra 2600-nál, akkor még megpróbáltam volna megnyomni a végét, de így most nem sok értelmét láttam. Emiatt a verseny után volt is egy kis hiányérzetem, de jövő héten megint verseny, meglátjuk, hogy sikerül-e betölteni ezt az érzést. (eredmények)

Magyar Atlétika Bajnokság 2015

Életemben először abszolút favoritként álltam oda egy felnőtt Magyar Bajnokságra, és ez a tény némi bizakodással töltött el. Az egyetlen igazán veszélyes ellenfelet Juhász Balázs jelentette, aki nemrég bronzérmet szerzett a Junior Európa-bajnokságról, és nagyjából megismételte az én 2013-as évemet - kicsit furcsa is ugyanazt megélni a másik oldalról. Annak idején Minczér Albi segített hozzá az EB-szinthez a szezon első versenyén, az Eb-n pedig elég jól szerepeltem, és ez annyira megdobott, hogy az OB-n már megvertem Albit - és most Balázs is ugyanezt tette velem.

Természetesen csalódott vagyok, aminek két oldala van. Az egyik, hogy futás közben többször is hibáztam. Először is indokolatlanul hagytam meglépni az ellenfelemet, és a verseny nagy része azzal telt, hogy felfussak rá. Ez a korábbi két közös verseny tapasztalatai alapján rögzült be nálam, és másnak valószínűleg nem is engedtem volna meg ekkora előnyt, mert egyáltalán nem is volt egy irreális kezdés. A második hiba, hogy az utolsó két körben, amikorra utolértem, nem kezdeményeztem, hanem beálltam ugyanarra az altatós, lassú tempóra, bízva a hajrámban, miközben érezhetően bizonytalanok voltak az akadályvételeim.

Kaposvár Kupa

Két hét telt el az Országos Bajnokság óta, és bár egy nagyon fontos futópados edzést ki kellett hagynom, továbbá akadályozni sem volt alkalmam, lévén, hogy a BEAC pályán elfogytak a gátak, azért úgy érzem jó edzéseket csináltunk, amit a verseny is igazolni látszott, mivel életemben először kerültem 9 perc alá úgy, hogy teljesen egyedül kellett futnom. Ezt igazából a legkevésbé sem bántam, úgy álltam a versenyhez, mint egy kemény edzéshez. A versenyhangulat egyébként sem fogott el, érthetetlenül kevesen jöttek el Kaposvárra, és többször előfordult az is, hogy a dobogósok már hazamentek az eredményhírdetés előtt. Az akadály viszont az utolsó versenyszám volt, és a mi eredményhírdetésünkre az a maroknyi ember, aki még kint volt a pályán, mind a dobogó köré gyűlt, amitől végül messze ez lett - számomra legalábbis - a leghangulatosabb eredményhírdetés, ami alatt Gergely Zoltán akadályfutóra emléke előtt is tisztelettel adóztunk. (FB) (eredmények)

Honvéd Kupa 2015

Két év kihagyás után ismét rajthoz álltam az egyik kedvenc versenyemen, de a megszokott 1500 méter helyett ezúttal akadályon, mivel a Honvéd Kupa értékes liga pontokat ér. Gwangju után kicsit lejjebb hagyott a motivációm, amitől a verseny előtt kicsit tartottam is, de a rengeteg csúszás végül valamiért meghozta a kedvemet, és egy óvatos első ezer után elléptem a többiektől. Ezek után folyamatosan gyorsultam, az utolsó ezer lett a leggyorsabb, és bár élveztem a nagy előnyt, azért talán lehetett volna bátrabb futás is a mai. A győzelemnek természetesen örülök, a következő verseny pedig a Magyar Bajnokság lesz, előtte azonban - a tavalyi évhez hasonlóan - Salzburgba utazunk edzőtáborozni. (eredmények)
egnap a Kelet Kupán álltam rajthoz, ahol hajszálpontosan ugyanannyit sikerült futni, mint két hete a Csapat OB-n. smile ha

Universiade Gwangju 2015

Idén abban a nagyszerű megtiszteltetésben lehetett részem, hogy bekerültem az Universiadéra utazó magyar atléta válogatottba – mindezt annak ellenére, hogy idén még nem volt alkalmam semmi kiemelkedőt futni. Ezt értékelhetnénk akár megelőlegezett bizalomnak is, de én sokkal inkább egy pozitív visszajelzésként fogom fel, ami nem egy konkrét eredményhez, hanem egy hosszabb munkához, folymathoz köthető, hiszen az elmúlt két évben azért bőven voltak szép eredményeim, és a hiányosságaimal való szembenézést sem mulasztottam el. Jó úton jársz Áron, ne térj le róla, számítunk rád. Add át magad az atlétikának. Ezt üzente nekem ez a megmérettetés. Ehhez félig sikerült felnőni, félig pedig nem. A pályán kívül szerintem maradéktalanul. Megfelelő étkezés, sok pihenés, szorgalmas edzések, egészséges önbizalom, kiegyensúlyozott hétköznapok – semmi olyan, amivel különösebben büszkélkedni lehetne, alapkövetelmények. Itt kezdődik a versenysport. A pályán teljesíteni azonban sokkal összetettebb feladat, rengeteg tényező befolyásolja a versenyt, és bár a papíron feketén-fehéren ott van az időeredmény, a számok gyakran semmitmondóak.

Csapat EB 2015 ____________________________ European Athletics Team Championships Bulgária

Mindig amikor egy új országba látogat az ember, megvannak a saját percepciói. Félig bolgár barátnőmtől tudom, hogy a bolgárokat még a magyaroknál is jobban megverte az Isten (sokszáz éves török uralom, etnikai feszültségek, az ország 2/3-ának elcsatolása, nagy szegénység, feszült politikai atmoszféra, óriási korrupció, középosztály totális hiánya, stb.), és ezekre Stara Zagora nem is cáfolt rá. Borzasztó ez a város, a lepusztult tömbházak sűrűn sorakoznak, az elöregedett utakon elhasznált szedánok, vagy vadonatúj luxus limuzinok, miközben a buszokat is megette már a rozsda (néhányat legalábbis biztosan). Minden sarokról az előző rendszer fojtogató öröksége les az emberre, és ebben a környezetben kivételesen idétlenül hat egy-egy Zara, Ray Ban, vagy bármilyen nyugati márka emblémája. Még ami új, az is ócska. Az újépítésű lakótömbök körül máris tönkrement az alig pár éve lerakott járda, a csatorna felett sok helyen elolvadt az aszfalt, az ember orrát úton-útfélen megcsapja az olcsó kínai másolatok szaga, és az egész város kényszeresen tele van kerítésekkel. Bosszantó az egész, leírhatatlanul bosszantó, hogy a múlt ennyire rátelepszik egy természeti adottságokban, történelmi múltban és kulturális örökségben gazdag országra.

International Meeting of Genf 2015

Idén Genfbe utaztam egy jó időeredmény reményében, ami azt jelenti, hogy jó mezőny esetén szerettem volna 8:50 alatt futni. Sajnos a rajtlistán már látszott, hogy ez nehezen fog összejönni, az igazi problémát azonban inkább az időjárás okozta: rettentő megel volt Genfben.

A rajtlistát ugyanakkor mégsem tanulmányoztam át elég figyelmesen, mert egy török futót a 8:29-es egyénijével a 9:15-ös és a 9:35-ös futó közé írtak fel, ezért egyszerűen átskilottam felette, mivel az időeredmények egyébként sorrendben voltak felírva. Ezért is lepett meg, amikor valaki kiugrott a mezőnyből, és később sem fáradt el. Az első kör a tapogatózásról szólt, de végül be kellett látnom, hogy nem tudok senki mögé sem beállni, így megelőztem azt a két futót, akik mögött addig próbáltam elfutni. 1000 méter környékén a portugál fiút is beértem, aztán gondoltam kezdődhet a törökre való felfutás. Az első helyezett azonban csaknem akart közeledni, sőt, mintha egyre távolodott volna. A köztünk kialakult 50 méteres különbség azonban csak az utolsó 1200 méteren nőtt meg nagyon, mivel itt már úgy voltam vele, hogy utólérni már nem tudom, csak fussam le a távot. Bár az 1000 és a 2000 méter is a 9 perces részidőn belül volt, a nagy távolság és a meleg közösen eléggé felemésztettek, így végül csak 9:08-al értem célba. A célbaérkezés után beletelt egy kis időbe, amíg tisztáztam magamban a történteket, mert nem tudtam eldönteni, hogy a nem éppen ideális mezőny és a meleg mekkora mértékben hátráltattak, de valószínűleg nagyon nagy mértékben. Jövőhéten igazából kiderül, mivel Bydgoszczban nagyon erős mezőny, és ideális időjárás várható.

Kelet Kupa 2015

A tavalyi év után megint sikerült megismételnem azt a bravúrt, hogy szinte teljesen ugyanolyan időt futottam a Kelet Kupán, mint a Csapat OB selejtezőjében. Ez most is elég volt a győzelemhez, de a verseny menete teljesen máshogy zajlott, egyrészt mert a lassú kezdést követően át kellett vennem a vezetést, másrészt mert kivételesen nem pihentem rá a versenyre, edzésből kellett megoldani.  Juhász Balázs rögtön élre állt, de elég hamar elkezdett fáradni, és túl lassú tempót diktálni, ezért pár kör tétovázás után átvettem a vezetést, és folytattam a 3 perces tempót, mögöttem szorosan Tulok Matyival. Matyi végül csak az utolsó körben szakadt le, amit természetesen én is megnyomtam kicsit, az időm így lett végül 9:02. (eredmények) (képek) (FB)
egnap a Kelet Kupán álltam rajthoz, ahol hajszálpontosan ugyanannyit sikerült futni, mint két hete a Csapat OB-n. smile hangulatj

Újra egyenesben - győzelem akadályon!

A szabadtéri szezon számomra a Csapat OB selejtezőjével vette kezdetét. A célom az volt, hogy különösebb nehézségek nélkül fussak egy egyenletes, 9 perc körüli időt - mivel ez még csak a szezon első versenye -, és ez nagy örömömre sikerült is! A várakozásaimmal ellenétben nem kelett egyedül végigfutnom, mert Juhász Balázs rögtön az élre állt, ami nagy segítséget jelentett. Biztonságos, 10-15 méteres távolságból követtem, és próbáltam a saját iramomat futni. Két körrel a vége előtt végül kicsit megléptem, de az iramváltás nem volt olyan meggyőző, hogy az időt 9 perc alá szorítsam (és hogy Balázst jobban lehagyjam), amit utólag kicsit bánok, mert pár apró nüansszal, és ugyanennyi erőbefektetéssel rögtön 9 perc alatt lehettem volna. Az viszont megnyugtató, hogy az akadályvételek és a vízesárkok szinte nulla gyakorlással is jól mentek – a hiányát persze éreztem, de van még idő csiszolni a technikát – és hogy a tavalyinál 17 (!!) másodperccel jobban sikerült a szezonkezdés. (eredmények)

Magyar Csapatbajnokság 2014

3000m akadály: az elmúlt két hét az iskolai teendők miatt nagyon sűrű volt, nem is tudtam mindig időben lefeküdni, ellenben sikerült enyhén meghűlni. Ennek ellenére kipihenten álltam a rajtvonalhoz, mivel nem végeztem nagyon megerőltető munkát, és ez egy ilyen hosszú, szeptember közepéig tartó szezonban létfontosságú.

A versenyt végig egyenletesen, három perces tempóban futottuk, ami nekem kedvezett, mivel ilyen iram mellett könnyebben hajrázik nagyot az ember. Most nem hibáztam úgy, mint két hete, megvártam az utolsó egyenest, aztán nagyon koncentráltam az utolsó akadályra. Jó érzés úgy befejezni a szezont, hogy harmadik próbálkozásra sikerült nyerni akadályon.

5000m: másnap még jobban örültem az előző napi győzelmemnek, miután az 5000m-es távon már kiütközött a gyengébb forma. Farkas Dárius és Gregor Laci elléptek kicsit az elején, de Minczér Albi féltáv környékén felfutott rájuk, és akkor már mentem én is. Az tempó kifejezetten lassú volt, ennek ellenére 3800 méternél mégsem tudtam elfutni Albival és Lacival, akik iramot váltottak. Kicsit elkényelmeskedtem a dolgot, és inkább fejben dőlt el, hogy csak harmadik lettem, mert később többször is azt éreztem, hogy akár még fel is tudnék rájuk futni, de az utolsó kétszázon azért így is nagyon fáradt voltam. Összességében azért örülök, hogy a leszakadás után sem lassultam, és hogy a két dobogós helyezésemmel összesen 22 ponttal járultam hozzá a GEAC-BEAC-IKARUS győzelméhez! (eredmények) (masz) (beac)

Magyar Szuperliga Döntő 2014

3000m akadály: A Magyar Bajnokság után egy hónapom volt felkészülni a pénzdíjas ligadöntőre. Az első két hetet a gyorsasági állóképessége növelésére fordítottuk, és a Gáspárral közös edzések nagyon jól sikerültek. Az egyik normafás edzésen azonban sajnos megcsúsztam a sáros talajon, és meghúztam a vádlimat, ami miatt egy hétig pihennem kellett. Az első két hét munkája azonban nem tűnt el nyomtalanul, és a verseny előtti héten kirobbanó formában éreztem magam.

Nagy önbizalommal álltam a rajthoz, a vezetést - szokás szerint - Minczér Albi vállalta fel. Az utolsó körökhöz érve egyre nyugodtabb voltam, mivel sokkal jobb állapotban éreztem magam, mint egy hónappal ezelőtt. A nyugodtságnak aztán elbizakodottság lett a vége, és 250 méterrel a vége előtt megindultam. A baj nem is a megindulással volt, hanem hogy nem volt elég határozott, nem tudtam igazán ellépni. A vizesárokról végül már elsőként jöttem le, és az utolsó akadályt is elsőként vettem, de rossz lába jött ki. Annyira tartottam a rossz akadályvételtől, hogy végül tényleg rosszul ugrottam át - mint ahogy az a képen is látszik. A mozgásom megtört, Albi pedig visszaelőzött. Ezért eléggé haragudtam magamra, viszont annál inkább kezdtem várni a holnapi 5000 métert, és a két hét múlva esedékes Csapat Bajnokságot.

Magyar Atlétika Bajnokság 2014

Idén a vadonatúj székesfehérvári atlétika stadionban rendezték a felnőtt bajnokságot. Salzburg után bizakodó voltam, szerettem volna jól futni, és persze a címvédés is nagyon boldoggá tett volna. A melegítés remekül sikerült, jól éreztem magam, magabiztosan álltam a rajtvonalhoz. Rögtön beálltam Minczér Albi mögé, aki gyengélkedett a tavasszal, de az utóbbi hetekben nagyon összekapta magát, tudtam hogy sokkal keményebb lesz, mint tavaly. Az is volt,  a Junior VB-ről hazatért Szögi István igyekezett neki segíteni a vezetésben és a lendületes tempótartásban, de ő a táv kétharmada környékén leszakadt, és ketten maradtunk Albival. A futás összességében mindvégig jól ment, megkockáztatom, hogy még sose volt ilyen összehangolt a mozgásom, de ezzel párhuzamosan körről-körre egyre jobban éreztem a gyorsasági-állóképességem hiányosságait, és az utolsó kanyarra csúnyán kifulladtam.

Csapat EB 2014 ____________________________ European Athletics Team Championships Tallinn

A felnőtt válogatottban való bemutatkozásom sajnos nem sikerült valami fényesre, a magam 11. helyével csak 2 ponttal tudtam hozzájárulni a magyar csapat eredményéhez, amit még most is nagyon sajnálok, főleg hogy korábban mindig jól szerepeltem a válogatott versenyeken. Az egyéni csúcsok alapján ideális mezőny gyűlt össze, sok 8:40 eleji futóval, és néhány még jobbal, a 6:06-os kétezer után azonban már számítani lehetett rá, hogy nem most fogok egyéni csúcsot futni. Arra viszont nem számítottam, hogy az utolsó körben egyáltalán nem tudok feljebb kapcsolni, és bár a papírforma szerint egyébként sem voltam előrébb a mezőnyben, azért én mégis csak úgy álltam oda, hogy előrébb végzek. Ezek után a verseny értéke számomra tényleg abból áll, hogy most először felnőtt válogatott lehettem (egy sor olimpikonnal együtt, mint Pars Krisztián, Baji Balázs, Erdélyi Zsófi, Kazi Tamás vagy Márton Anita), és hogy 2600 méterig különösebb görcsölés nélkül sikerült jól helyezkedni. Hogy mi történt az utolsó körben, arra még én is keresem a választ, bár így több nap elteltével már enyhült a mérhetetlen csalódottságom, és várom az elkövetkezendő versenyeket, hisz van még dolgom bőven, meg aztán lesz még Csapat EB jövőre is, majd ott összejön a jó helyezés.

International Meeting of Leiria 2014

Idén Portugáliába utaztam a jó időeredmény reményében. Kicsit izgultam az ideális mezőny miatt, mert egy 8:40 alatti tempót még nem bírtam volna el, egy 9 perces pedig lassú lett volna, ezért előzetesen egy 8:50 eleji eredményt tartottam reálisnak, és ez a becslés helyesnek is bizonyult.

Az első km-t nagy hévvel kezdték a portugál futók, én pedig az elsőtől biztonságos távolságban beálltam a középmezőnybe, mivel számítottam rá, hogy ez a lendület idővel alább marad. Így is lett, és ahogy kezdett szétszakadozni a mezőny, úgy futottam egyre feljebb, majd féltáv környékén az egyik portugál előre futott, onnantól pedig már csak rá figyeltem. A 2:58-as első kilométerre futottunk 3 percet, majd következett az utolsó két kör. Az akadályvételek nem mentek túl könnyen, van még mit csiszolni rajta, többször is lemaradtam egy-egy kevésbé jól sikerült akadályvétel után, de összességében mégis biztonságban éreztem magam, és vártam a hajrát. Ezt utólag visszagondolva jobb lett volna a vizesároknál megkezdeni, mert jó erőben érkeztem oda, de mégis vártam az utolsó egyenesre. Azt hiszem kicsit elbíztam magam, és ezért sem sikerült az utolsó akadályvétel, ami után talán még utól is lehetett volna érni az ellenfelemet, de abban a pillanatban nem koncentráltam ehhez eléggé, és az utolsó métereken már nem is törtem magam érte. Így futottam végül 8:54-et, ami egyelőre életem második legjobbja. A célbaérkezést követően természetesen volt bennem némi hiányérzet, de mire az eredményhirdetéshez érkeztünk, már elszállt, és nagyon örültem a portugáliában szerzett ezüstérmemnek.

Kelet Kupa 2014

Ez a verseny tökéletes inverze volt az egy héttel ezelőtt Nyíregyházán futott akadályomnak, pedig szinte azzal azonos eredményt értem el. Jó idő volt, ideális hőmérséklet, volt ellenfél, nem fáradtam el, és az utolsó kör sem a leglassabb, hanem a leggyorsabb volt. Az iramot végig az elől futó Szögi István diktálta, csak az utolsó 400-on álltam elé, amikor már biztosan éreztem, hogy nem lesz nagy iram, István ugyanis a hosszú hajrákat preferálja, de nem indult meg se 2000-nél, se 2200-nál, se 2400-nál. Innentől már csak arra koncentráltam, hogy az utolsó kör magabiztos és meggyőző legyen. Összességében nagyon feldobott az eredmény, örülök, hogy elmentem érte Debrecenbe, sokkal kiegyensúlyozottabb, összeszedettebb volt a mozgásom, rengeteget számított, hogy a héten már elkezdtem akadályra gyakorolni.  (eredmények) (korábbi évek: 2011)