A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Világversenyek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Világversenyek. Összes bejegyzés megjelenítése

Universiade Gwangju 2015

Idén abban a nagyszerű megtiszteltetésben lehetett részem, hogy bekerültem az Universiadéra utazó magyar atléta válogatottba – mindezt annak ellenére, hogy idén még nem volt alkalmam semmi kiemelkedőt futni. Ezt értékelhetnénk akár megelőlegezett bizalomnak is, de én sokkal inkább egy pozitív visszajelzésként fogom fel, ami nem egy konkrét eredményhez, hanem egy hosszabb munkához, folymathoz köthető, hiszen az elmúlt két évben azért bőven voltak szép eredményeim, és a hiányosságaimal való szembenézést sem mulasztottam el. Jó úton jársz Áron, ne térj le róla, számítunk rád. Add át magad az atlétikának. Ezt üzente nekem ez a megmérettetés. Ehhez félig sikerült felnőni, félig pedig nem. A pályán kívül szerintem maradéktalanul. Megfelelő étkezés, sok pihenés, szorgalmas edzések, egészséges önbizalom, kiegyensúlyozott hétköznapok – semmi olyan, amivel különösebben büszkélkedni lehetne, alapkövetelmények. Itt kezdődik a versenysport. A pályán teljesíteni azonban sokkal összetettebb feladat, rengeteg tényező befolyásolja a versenyt, és bár a papíron feketén-fehéren ott van az időeredmény, a számok gyakran semmitmondóak.

Csapat EB 2015 ____________________________ European Athletics Team Championships Bulgária

Mindig amikor egy új országba látogat az ember, megvannak a saját percepciói. Félig bolgár barátnőmtől tudom, hogy a bolgárokat még a magyaroknál is jobban megverte az Isten (sokszáz éves török uralom, etnikai feszültségek, az ország 2/3-ának elcsatolása, nagy szegénység, feszült politikai atmoszféra, óriási korrupció, középosztály totális hiánya, stb.), és ezekre Stara Zagora nem is cáfolt rá. Borzasztó ez a város, a lepusztult tömbházak sűrűn sorakoznak, az elöregedett utakon elhasznált szedánok, vagy vadonatúj luxus limuzinok, miközben a buszokat is megette már a rozsda (néhányat legalábbis biztosan). Minden sarokról az előző rendszer fojtogató öröksége les az emberre, és ebben a környezetben kivételesen idétlenül hat egy-egy Zara, Ray Ban, vagy bármilyen nyugati márka emblémája. Még ami új, az is ócska. Az újépítésű lakótömbök körül máris tönkrement az alig pár éve lerakott járda, a csatorna felett sok helyen elolvadt az aszfalt, az ember orrát úton-útfélen megcsapja az olcsó kínai másolatok szaga, és az egész város kényszeresen tele van kerítésekkel. Bosszantó az egész, leírhatatlanul bosszantó, hogy a múlt ennyire rátelepszik egy természeti adottságokban, történelmi múltban és kulturális örökségben gazdag országra.

Csapat EB 2014 ____________________________ European Athletics Team Championships Tallinn

A felnőtt válogatottban való bemutatkozásom sajnos nem sikerült valami fényesre, a magam 11. helyével csak 2 ponttal tudtam hozzájárulni a magyar csapat eredményéhez, amit még most is nagyon sajnálok, főleg hogy korábban mindig jól szerepeltem a válogatott versenyeken. Az egyéni csúcsok alapján ideális mezőny gyűlt össze, sok 8:40 eleji futóval, és néhány még jobbal, a 6:06-os kétezer után azonban már számítani lehetett rá, hogy nem most fogok egyéni csúcsot futni. Arra viszont nem számítottam, hogy az utolsó körben egyáltalán nem tudok feljebb kapcsolni, és bár a papírforma szerint egyébként sem voltam előrébb a mezőnyben, azért én mégis csak úgy álltam oda, hogy előrébb végzek. Ezek után a verseny értéke számomra tényleg abból áll, hogy most először felnőtt válogatott lehettem (egy sor olimpikonnal együtt, mint Pars Krisztián, Baji Balázs, Erdélyi Zsófi, Kazi Tamás vagy Márton Anita), és hogy 2600 méterig különösebb görcsölés nélkül sikerült jól helyezkedni. Hogy mi történt az utolsó körben, arra még én is keresem a választ, bár így több nap elteltével már enyhült a mérhetetlen csalódottságom, és várom az elkövetkezendő versenyeket, hisz van még dolgom bőven, meg aztán lesz még Csapat EB jövőre is, majd ott összejön a jó helyezés.

Utánpótlás EB 2013 _______________________ European Athletics U23 Championships Tampere

Statisztika: 2007-ben tizenkettő, 2009-ben három, 2011-ben tizenegy, 2013-ban pedig (eddig) csak három ember futott 3000m akadályon 8:40 alatt - az utánpótlás korúak ranglistái szerint. Azért csak ezeket az éveket néztem, mert ekkor voltak az utánpótlás EB-k is. A 2007-es egy nagyon kemény korosztály volt, a döntőhöz nem volt elég a 8:40-nél gyengébb idő. A következő alkalommal viszont már elég volt a 9 perc is, legutóbb pedig 8:49 - az előfutamok időeredményei között pedig sosem voltak nagy különbségek, tehát mindenki egyaránt gyengébben, vagy erősebben teljesített. Idén a 21 fős mezőnyből rajtam kívül 9-en kvalifikálták magukat 8:50-nél gyengébb eredménnyel. Ez, illetve az, hogy idén csak három kiemelkedő akadályfutó volt a mezőnyben (ők a felnőtt ranglistán is rajta vannak), némi bizakodásra adott okot, ugyanakkor az is igaz, hogy sokaknak jobb az egyéni csúcsuk, mint az idei legjobbjuk, amivel ranglistára kerültek (összesen 5-en rendelkeztek 8:40 alatti eredménnyel).

Az előfutamban nem vártam sok 8:40 alatti időt, azt viszont láttam a korábbi eredményekből, hogy a befutó mindig rendkívül erős. 2007-ben az első futam első öt embere, és a második futam első négy embere is egy másodpercen belül ért be a célba - mindig az első 4 ember jut tovább automatikusan, további 4 futó pedig idővel. 2011-ben szinte mindkét elődöntőben 1 másodpercen belül értek be a hellyel továbbjutók. Ennek már kevésbé örültem, ugyanakkor 8:49-es eredménnyel ezekből az elődöntőkből is tovább lehetett jutni. Szomorú, de az utóbbi években nagy világversenyeken a magyar középtávfutók többsége elvérzett a selejtezőkben, én viszont nem szerettem volna ezzel csalódást okozni, egy kieséssel legfeljebb akkor elégedtem volna meg, ha egy 8:40-el kezdődő idővel teszem azt. Ugyanakkor a továbbjutásban gyakran nagy szerepe lehet a szerencsének is, de most nem érzem úgy, hogy bármit is a véletlenre hagytam volna. Hellyel jutottam tovább.

Mezei EB 2012 ______________________________ 19th SPAR Cross Country Championships Skanzen

"Női junior és férfi U23-as csapatainktól azt várjuk, hogy éljenek a pályára lépés lehetőségével, szerezzenek nemzetközi tapasztalatot és motívációt pályafutásuk folytatásához." - Örültem, amikor ezt olvastam a Masz honlapon, mert ez is csak megerősített abban, hogy a felkészülésünk helyén való. Lehet a Mezei EB-n jól szerepelni, de nem feltétlenül ez kell legyen a fő szempont, és az valóban igaz, hogy a közeg szoktatja az embert a nemzetközi versenyek légköréhez. A verseny előtt élt bennem valamiféle takitika, de amikor szombaton megláttam a havas pályát, kidobtam az egészet. Nem elég, hogy sok az emelkedő, még csúszik is, és erre bizony muszáj külön felkészülni, hiszen ez olyan izomcsoportokat mozgat meg, amiket a pályaversenyek kevésbé vesznek igénybe.

Mezei EB 2011 _____________________________ 18th SPAR Cross Country Championships Velenje

Eddig csak Válogatott Viadalokon ért az a megtiszteltetés, hogy felhúzzam a nemzeti mezt, ezekkel a szereplésekkel pedig elégedett is vagyok, mivel a papírformánál eddig sosem hoztam rosszabb eredményt, így sosem kerített hatalmába az az érzés, hogy rajtam múlt volna valami.

Ezúttal egy pár fokkal rangosabb versenyen, a Mezei EB-n igyekeztem lerázni ezeket a terheket. A versenynek úgy álltam neki, hogy ha 2-nak érek be a csapatból, akkor azzal már elégedett lehetek, legyen az akárhányadik helyezés is, mivel előzőleg nem tudtam felmérni az erőviszonyokat. Látatlanban olyan 60. hely környékére soroltam be magamat, és most már látom, hogy ez nagyjából reális is, de egy bátrabb és erősebb Dani Áron még jóval előrébb is képes lenne végezni.