A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Nemzeti színekben. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Nemzeti színekben. Összes bejegyzés megjelenítése

Universiade Gwangju 2015

Idén abban a nagyszerű megtiszteltetésben lehetett részem, hogy bekerültem az Universiadéra utazó magyar atléta válogatottba – mindezt annak ellenére, hogy idén még nem volt alkalmam semmi kiemelkedőt futni. Ezt értékelhetnénk akár megelőlegezett bizalomnak is, de én sokkal inkább egy pozitív visszajelzésként fogom fel, ami nem egy konkrét eredményhez, hanem egy hosszabb munkához, folymathoz köthető, hiszen az elmúlt két évben azért bőven voltak szép eredményeim, és a hiányosságaimal való szembenézést sem mulasztottam el. Jó úton jársz Áron, ne térj le róla, számítunk rád. Add át magad az atlétikának. Ezt üzente nekem ez a megmérettetés. Ehhez félig sikerült felnőni, félig pedig nem. A pályán kívül szerintem maradéktalanul. Megfelelő étkezés, sok pihenés, szorgalmas edzések, egészséges önbizalom, kiegyensúlyozott hétköznapok – semmi olyan, amivel különösebben büszkélkedni lehetne, alapkövetelmények. Itt kezdődik a versenysport. A pályán teljesíteni azonban sokkal összetettebb feladat, rengeteg tényező befolyásolja a versenyt, és bár a papíron feketén-fehéren ott van az időeredmény, a számok gyakran semmitmondóak.

Magyarok a nyári Universiadékon

A közelmúlt (2009-2013)
Az egyetemisták olimpiája, ahogy mondani szokás, hiszen maga az elnevezés is a latin universitas és a görög olimpiád szavak összevonása. Az Universiadét azonban aligha lehet az Olimpiához vagy egy világbajnoksághoz hasonlítani, és ezt - anélkül, hogy belebonyolódnánk a verseny sportértékének a megállapításába – megerősíti az a tény is, hogy az eredmények nincsenek valami precízen dokumentálva. A közelmúlt versenyeinek magyar eredményeit még csak-csak össze lehet szedegetni, a korábbi évekből azonban csak a pontszerző versenyzőket lehet megtalálni – még a FISU oldalán sincsenek fent a teljes eredménylisták. A korábbi összeállításokban mindig csak a közép-hosszútávfutókkal foglalkoztam (a többi versenyszám összeszedése nemcsak hogy jóval több keresést, munkát igényelne, hanem átláthatatlanná is tenné a táblázatokat), de tekintettel a kiutazó csapatlétszámok esetlegességére, ezúttal kivételt teszek, mivel a futókat pár sorban el is lehetne intézni. A Masz oldalán 2009-től lehet kikeresni az Universiadéra kiutazó csapatösszeállításokat, és azóta viszonylag jó eredmények születtek, főleg annak tükrében, hogy 2007-ben nem hogy érmes, de még pontszerző helyezést sem szereztek az magyarok. 2009-ben és 2013-ban viszont a többpróbázók remekeltek, először Szabó Attila, majd Zsivóczky-Farkas Györgyi szerzett bronzérmet. Györgyi 2011-ben is kiutazott, de végül betegség miatt nem versenyzett, akkor Orbán Éva és Deák Nagy Marcell “szállította” az érmeket, Éva egy ezüstöt kalapácsban, Marcell egy aranyat 400 méteren.

Csapat EB 2015 ____________________________ European Athletics Team Championships Bulgária

Mindig amikor egy új országba látogat az ember, megvannak a saját percepciói. Félig bolgár barátnőmtől tudom, hogy a bolgárokat még a magyaroknál is jobban megverte az Isten (sokszáz éves török uralom, etnikai feszültségek, az ország 2/3-ának elcsatolása, nagy szegénység, feszült politikai atmoszféra, óriási korrupció, középosztály totális hiánya, stb.), és ezekre Stara Zagora nem is cáfolt rá. Borzasztó ez a város, a lepusztult tömbházak sűrűn sorakoznak, az elöregedett utakon elhasznált szedánok, vagy vadonatúj luxus limuzinok, miközben a buszokat is megette már a rozsda (néhányat legalábbis biztosan). Minden sarokról az előző rendszer fojtogató öröksége les az emberre, és ebben a környezetben kivételesen idétlenül hat egy-egy Zara, Ray Ban, vagy bármilyen nyugati márka emblémája. Még ami új, az is ócska. Az újépítésű lakótömbök körül máris tönkrement az alig pár éve lerakott járda, a csatorna felett sok helyen elolvadt az aszfalt, az ember orrát úton-útfélen megcsapja az olcsó kínai másolatok szaga, és az egész város kényszeresen tele van kerítésekkel. Bosszantó az egész, leírhatatlanul bosszantó, hogy a múlt ennyire rátelepszik egy természeti adottságokban, történelmi múltban és kulturális örökségben gazdag országra.

Csapat EB 2014 ____________________________ European Athletics Team Championships Tallinn

A felnőtt válogatottban való bemutatkozásom sajnos nem sikerült valami fényesre, a magam 11. helyével csak 2 ponttal tudtam hozzájárulni a magyar csapat eredményéhez, amit még most is nagyon sajnálok, főleg hogy korábban mindig jól szerepeltem a válogatott versenyeken. Az egyéni csúcsok alapján ideális mezőny gyűlt össze, sok 8:40 eleji futóval, és néhány még jobbal, a 6:06-os kétezer után azonban már számítani lehetett rá, hogy nem most fogok egyéni csúcsot futni. Arra viszont nem számítottam, hogy az utolsó körben egyáltalán nem tudok feljebb kapcsolni, és bár a papírforma szerint egyébként sem voltam előrébb a mezőnyben, azért én mégis csak úgy álltam oda, hogy előrébb végzek. Ezek után a verseny értéke számomra tényleg abból áll, hogy most először felnőtt válogatott lehettem (egy sor olimpikonnal együtt, mint Pars Krisztián, Baji Balázs, Erdélyi Zsófi, Kazi Tamás vagy Márton Anita), és hogy 2600 méterig különösebb görcsölés nélkül sikerült jól helyezkedni. Hogy mi történt az utolsó körben, arra még én is keresem a választ, bár így több nap elteltével már enyhült a mérhetetlen csalódottságom, és várom az elkövetkezendő versenyeket, hisz van még dolgom bőven, meg aztán lesz még Csapat EB jövőre is, majd ott összejön a jó helyezés.

Magyarok a Csapat Európa-bajnokságokon

A Csapat EB lényegében a felnőttek válogatott viadala, ahol minden versenyszámban egy-egy versenyzőt indíthatnak a nemzetek, amiket erősségük szerint négy ligába osztanak szét. Mi már több éve az első ligában versenyzünk, ami  - csalóka módon - csak a második legerősebb, előttünk van ugyanis még egy Super Liga, amit 2009 óta egyszerűen csak "League"-nek hívnak. Az első két ligában (League & 1st League) az első és az utolsó három ország cserélődik évente, a középső kettőben  (1st & 2nd League) az első három megy fel, az utolsó kettő pedig le, míg az utolsó kettőben (2nd & 3rd League) pedig az első és az utolsó kettő cserélődik. Az EA oldalán 2005-ig visszamenőleg lehet megnézni az eredményeket, amiből kiderül az is, hogy ez csak a negyedik Csapat EB - régebben ugyanis European Cup néven futott a sorozat, teljesen más struktúrában. Jövő héten én is utazom a Csapat EB-re a magyar csapattal, így ennek apropóján gyorsan összeszedtem, hogy hogyan szerepeltek a férfi középtávfutók az elmúlt években. 

Utánpótlás EB 2013 _______________________ European Athletics U23 Championships Tampere

Statisztika: 2007-ben tizenkettő, 2009-ben három, 2011-ben tizenegy, 2013-ban pedig (eddig) csak három ember futott 3000m akadályon 8:40 alatt - az utánpótlás korúak ranglistái szerint. Azért csak ezeket az éveket néztem, mert ekkor voltak az utánpótlás EB-k is. A 2007-es egy nagyon kemény korosztály volt, a döntőhöz nem volt elég a 8:40-nél gyengébb idő. A következő alkalommal viszont már elég volt a 9 perc is, legutóbb pedig 8:49 - az előfutamok időeredményei között pedig sosem voltak nagy különbségek, tehát mindenki egyaránt gyengébben, vagy erősebben teljesített. Idén a 21 fős mezőnyből rajtam kívül 9-en kvalifikálták magukat 8:50-nél gyengébb eredménnyel. Ez, illetve az, hogy idén csak három kiemelkedő akadályfutó volt a mezőnyben (ők a felnőtt ranglistán is rajta vannak), némi bizakodásra adott okot, ugyanakkor az is igaz, hogy sokaknak jobb az egyéni csúcsuk, mint az idei legjobbjuk, amivel ranglistára kerültek (összesen 5-en rendelkeztek 8:40 alatti eredménnyel).

Az előfutamban nem vártam sok 8:40 alatti időt, azt viszont láttam a korábbi eredményekből, hogy a befutó mindig rendkívül erős. 2007-ben az első futam első öt embere, és a második futam első négy embere is egy másodpercen belül ért be a célba - mindig az első 4 ember jut tovább automatikusan, további 4 futó pedig idővel. 2011-ben szinte mindkét elődöntőben 1 másodpercen belül értek be a hellyel továbbjutók. Ennek már kevésbé örültem, ugyanakkor 8:49-es eredménnyel ezekből az elődöntőkből is tovább lehetett jutni. Szomorú, de az utóbbi években nagy világversenyeken a magyar középtávfutók többsége elvérzett a selejtezőkben, én viszont nem szerettem volna ezzel csalódást okozni, egy kieséssel legfeljebb akkor elégedtem volna meg, ha egy 8:40-el kezdődő idővel teszem azt. Ugyanakkor a továbbjutásban gyakran nagy szerepe lehet a szerencsének is, de most nem érzem úgy, hogy bármit is a véletlenre hagytam volna. Hellyel jutottam tovább.

Magyarok a korosztályos világversenyeken

Kicsit mindig pechesnek éreztem magamat a korosztályos világversenyekkel kapcsolatban, hiszen egyikre sem jutottam ki. Igazán bánkódni azonban sosem volt okom, mert éreztem, hogy ennek ellenére jó ütemben fejlődök, és lesz még alkalmam világversenyeken részt venni. A korosztályos eredmények ugyanis sajnos nem annyira mérvadóak, mint ahogy azt az atlétikavezetés szeretné, mert hiába a fiatalkori sikerek, ha az utánpótlás bázis a felnőtt korosztály küszöbéhez érve elapad.

Az első lehetőségem 2007-ben, az Ifjúsági VB-n lehetett volna, bár erről nem is tudtam, csak évekkel később figyeltem fel a verseny létezésére, amikor 2009-ben több ifi is kiutazott. Utólag visszanézve a szinteket, 3000 méteren lett volna kijutási esélyem (akadályt futni csak a következő évben, 2008-ban kezdtem el, akkor meg pont nem volt semmilyen világverseny). 3000 méteren 8:55 alatt kellett volna futni, nekem 8:56-om volt - akkor futottam életemben először 9 perc alatt.

Mezei EB 2012 ______________________________ 19th SPAR Cross Country Championships Skanzen

"Női junior és férfi U23-as csapatainktól azt várjuk, hogy éljenek a pályára lépés lehetőségével, szerezzenek nemzetközi tapasztalatot és motívációt pályafutásuk folytatásához." - Örültem, amikor ezt olvastam a Masz honlapon, mert ez is csak megerősített abban, hogy a felkészülésünk helyén való. Lehet a Mezei EB-n jól szerepelni, de nem feltétlenül ez kell legyen a fő szempont, és az valóban igaz, hogy a közeg szoktatja az embert a nemzetközi versenyek légköréhez. A verseny előtt élt bennem valamiféle takitika, de amikor szombaton megláttam a havas pályát, kidobtam az egészet. Nem elég, hogy sok az emelkedő, még csúszik is, és erre bizony muszáj külön felkészülni, hiszen ez olyan izomcsoportokat mozgat meg, amiket a pályaversenyek kevésbé vesznek igénybe.

Mit várhatok magamtól az Európa-bajnokságon?

Mezei EB 2012: A Mezei EB-nek mindig nagyon nagy lendülettel vágnak neki az indulók, a legtöbb helyezése ugyanis 2-3 km környékén már kialakul, mivel ekkora a mezőny általában már kellően szétszakadozik,  és a többség a célba is abban az intervallumban érkezik be, amelyikben ekkor tartózkodik. Csak nagyon kevesen vannak, akik a felfutással próbálkoznak - tavaly az ukránok és a norvégok tudatosan választották ezt a taktikát – és ennél egy kicsit többen, akik próbálnak elől futni, de végül elfáradnak és jelentősen hátrébb végeznek. Gyors kezdések helyett én is inkább a felfutás, a fokozatos gyorsulás híve vagyok (avagy a leszakadók megelőzéséé), a versenyvégi hév ugyanis nagyon sokáig el tudja vinni az embert, ezért úgy tervezem, hogy az első 4 kis körben, ami kb. 2km lehet,  nem tolakodok, de megpróbálom belőni magamat az 50-60. helyre. A kis körben van néhány nagyon éles kanyar, ami valószínűleg nagyon szét fogja húzni a mezőnyt, de ügyes helyezkedéssel rengeteget nyerhet az ember – vagy éppen veszíthet. Úgy kéne ezt a négy kört lefutni, hogy jó helyen legyek, de azért a helyért ne kelljen máris meghalni.

U23 Válogatott Viadal 2012

Idén 3000 méteres akadályfutásban nyertem válogatottságot. Ahogy az a csapatgyűlésen is elhangzott, a hazai versenyrendszer számtalan hiányossággal küzd, ezek közül pedig az augusztusi versenyek hiánya az egyik. Július végére jobbára mindenki befejezi a versenyzést, hiszen a hazai és a világversenyeknek ekkorra már lezajlanak, egyéb nemzetközi versenyekre pedig csak keveseknek van lehetősége kiutazni.

Az utánpótlás válogatott viadal elsősorban azért kerül megrendezésre, hogy támpontot adjon az atlétáknak. Bár a 9:09-es új egyéni csúcsom nem egy eget rengető eredmény, sok munkám van benne. Március óta jórészt folyamatosan edzem, ilyen hosszú szezont pedig még soha korábban nem csináltam végig. Az akadályra való felkészülés persze csak augusztus második felében vette kezdetét.

Magyarok a Mezei Európa-bajnokságokon

2012-ben nálunk kerül megrendezésre a 19. Mezei EB, ezért úgy gondoltam utána járok a magyar versenyzők eddigi szerepléseinek. Az European Athletics (EAA)  honlapján egészen 2005-ig visszamenően lehet megnézni a pontos adatokat, 2002 és 2005 között pedig az Origo-n találkozhatunk a magyar versenyzők eredményeivel (kivéve a 2003-as évet, amit végül a Nemzeti Sport Online-on találtam meg). A korábbi Mezei EB szereplésekről már csak a Wikipediáról informálódhatunk, ahol csak a pontszerző csapatok és atléták szerepelnek.

Az archív anyagok nagymértékben hiányoznak az internetről, mivel a 2000-es évek elejéig közel sem volt olyan mindennapi jelenség, mint ma. Ugyanakkor sokszor ma sem fordítanak elegendő energiát az versenyeredmények felpakolására, jó példa erre a Masz honlapja, ahol a 3-4 évvel ezelőtti eredményeket sem találjuk meg mindig, hogy akkor még régebbiekről ne is beszéljünk. Az internet-kor előtti világversenyek részletes archiválására nem történt meg, másképp a 2005 előtti versenyeket is könnyedén meg kéne találnunk az EAA oldalán. Szerencsénkre sokat segíthet az Internet Archive Wayback Machine, ahol ha hiányosan is, de 2000-től kezdve - többek között - a masz.hu-t is elmentették. Egy linken keresztül itt találtam meg az EAA 2004-es oldalát is, ahol azonban az eredmények nem egyeznek az Origo-n olvasottakkal. Szóval semmi sem lehet teljesen biztos.

Mezei EB 2011 _____________________________ 18th SPAR Cross Country Championships Velenje

Eddig csak Válogatott Viadalokon ért az a megtiszteltetés, hogy felhúzzam a nemzeti mezt, ezekkel a szereplésekkel pedig elégedett is vagyok, mivel a papírformánál eddig sosem hoztam rosszabb eredményt, így sosem kerített hatalmába az az érzés, hogy rajtam múlt volna valami.

Ezúttal egy pár fokkal rangosabb versenyen, a Mezei EB-n igyekeztem lerázni ezeket a terheket. A versenynek úgy álltam neki, hogy ha 2-nak érek be a csapatból, akkor azzal már elégedett lehetek, legyen az akárhányadik helyezés is, mivel előzőleg nem tudtam felmérni az erőviszonyokat. Látatlanban olyan 60. hely környékére soroltam be magamat, és most már látom, hogy ez nagyjából reális is, de egy bátrabb és erősebb Dani Áron még jóval előrébb is képes lenne végezni.

U23 Válogatott Viadal 2010

Válogatottnak lenni mindig nagy öröm, ilyenkor a többség félre teszi az egóját és eredményével próbálja minél jobb színben feltüntetni saját hazáját, sokkal inkább társként tekintünk egymásra, mintsem ellenfélre. Szalai Benjivel közösen már ifi és junior korúként is képviselhettük a válogatottat, idén pedig már az utánpótlás korúak közé is bekerültünk, mivel erősebbek vagyunk a magyar utánpótlás mezőnynél akadályfutásban. Ez egyrészt újabb megtiszteltetés, másrészt teher. Teher, mert a viadal pont akkor van, amikor mi már rég befejeztük a szezont és egyáltalán nem vagyunk csúcsformához közeli állapotban. Ez akár felszabadítólag is hathat, a kísérő edzők sem sulykolják a versenyzőket, hisz jól tudják hogy az ősz a legtöbbeknél már a pihenő időszakot jelenti, de akkor is ott van az emberben, hogy én akkor is szeretnék jól szerepelni.

U20 Válogatott Viadal 2010

Miután az megnyertem a Junior OB-t, ismét Benjivel képviseltük hazánkat a szokásos Válogatott Viadalon, ami ezúttal Veszprémben került megrendezésre. Volt némi halvány esélyünk egy Junior VB B-szint megfutására, ezért váltott vezetésben állapodtunk meg, de én ezt sikeresen felrúgtam, miután kicsit elvetettem a sulykot, és túl erősen kezdtem. Ebbe bele is fáradtam, úgyhogy az utolsó kilométerre bevártam a többieket. A végére Benji és egy cseh fiú maradt szorosan velem, Benjivel pedig az utolsó 150 méter egy jó nagy hajrával telt, amiből ha csak egy hajszállal is, de én jöttem ki győztesen - megint. Két év után ismét kettős győzelmet hozott a párosunk.

U20 Válogatott Viadal 2009

Elsőéves juniorként hiába lettem 2. az OB-n 3000m akadályfutásban, a pár napra rákövetkező Válogatott Viadalon 1500m-en indultam. Az OB-n ugyanis Zsigmond Előd elesett az egyik vizesároknál, így nem derült ki egyértelműen, hogy melyikünk a jobb, és mellette szólt, hogy picivel jobb idővel is rendelkezett és évek óta foglalkozott az akadállyal, míg én újoncnak számítottam. Ezzel elestem az utolsó lehetőségtől, hogy akadályon szintet teljesítsek a Junior EB-re. 

Végül 1500m-en kellett rajthoz állnom Uherske Hradisteben, ahol - ahogy arra a papírforma alapján számítani is lehetett - a 4. helyen végeztem. Nagyon meleg volt, senki sem kezdeményezett iramot, így a hajrá döntött. Páli Márk volt a másik 1500-as magyar, aki két év vegetálás után a semmiből futott elképesztő időket, de a következő évben már megint gyengélkedett, végül a sportolással is felhagyott. A viadalon még felfért a dobogóra, de augusztusban már ott folytatta, ahol tavaly abbahagyta.

U18 Válogatott Viadal 2008

2008-ban másodéves ifi korúként képviseltem hazánkat a Válogatott Viadalon, Győrben. Nem volt egyszerű a csapatba kerülés, mivel Szaniszló Barnabást akarták kivinni helyettem, aki bár még sosem vert meg ezen a távon, a diákolimpián jobb időt futott az enyémnél. A kérdés végül a Budapest Bajnokságon dőlt el, ahol 3000m-en kellett győzedelmeskednem. Itt találkoztam életemben először Szalai Benjaminnal is, akit akkor még letudtam hajrázni, de Győrben már ő volt a gyorsabb. A verseny nagyon lassan indult, ennek ellenére az időnket mégis sikerült 9 perc alá szorítani, és Benjivel együtt kettős magyar győzelmet arattunk.