Sötétvölgy 2015

Szinte sikerült megismételni a két héttel ezelőtti versenyt, mivel a többiekhez képest ugyanott végeztem - azzal a különbséggel, hogy ezúttal  egy enyhének tűnő sarokgyulladás miatt nem húztam szögest, és maga a futás is sokkal kevesebbet vett ki belőlem. Előzetesen persze szerettem volna kicsit feljebb lépni a helyezések terén, de így is érzem, hogy mennyivel jobb állapotban vagyok, mint két héttel ezelőtt, úgyhogy panaszkodásra semmi ok, egy kemény edzésért jöttünk, és az sikerült is. Az élboly most is túl gyorsnak bizonyult, most sem próbáltam magamat beleerőltetni, helyette a saját tempómat diktáltam végig, ami azonban azt is jelenti, hogy ismét egyedül kellett végigküzdeni az ezúttal kifejezetten sáros pályát. Az utolsó körben úgy éreztem, hogy kezdenek feljönni rám, ezért oda kellett figyelni, de a részidők tanulsága alapján nagyrészt ugyanabban a tempóban futottam végig. (eredmények)

Debrecen 2015

Az őszi pihenőt követő első versenyünk Debrecenbe vezetett, ahol Gáspárral együtt indultunk a Mezei Liga második állomásán. Mivel még nagyon az alapozás elején tartok, nem voltak nagy elvárásaim, egy jó, kemény, hosszú futást szerettem volna csinálni, kizárólag edzés jelleggel, ami szerencsére sikerült is. Az élboly tempója túl kemény volt, ezért a 10 km-es táv nagy részében egyedül futottam, és előztem meg a leszakadókat. Az utolsó körben utólért Pápai Márton, így neki köszönhetően sikerült fokoznom a tempót, és az utolsó köröm lett a legyorsabb a négyből. Az egyetlen apró szépséghiba, hogy a hajrában alulmaradtam Marcival szemben, így végül 6. helyen értem célba, de ettől eltekintve sikerült tökéletesen megvalósítani az előzetes terveket. (eredmények)

Tavaszváró Terepfutóverseny 2015

A fedettpálya végeztével - immár hagyományosan - ismét elindultam a naplástavi futóverseny “super-sprint” versenyszámában. Itt 5x2km-ert kell teljesíteni, szélsőséges terepviszonyok között, az elmúlt években pedig szerencsére mindig sikerült nyernem. Ez a sorozat most Gregor Laci által tört meg, akivel nem igazán tudtam lépést tartani a hosszú emelkedőkön. Az első körben még ment a dolog, a végén még meg is tudtam szökni egy picit, de a második körben már leszakadtam az utolsó emelkedőnél, míg a harmadikban már az elsőnél. A negyedikre nagyon összekaptam magam, próbáltam kapaszkodni, de csak a második emelkedőig bírtam, miközben Dárius is nagyon közel került hozzám. Az utolsó menetnek óriási lendülettel vágtak neki a fiúk, de ebbe már nem mentem bele, inkább a táv második felében futottam fel, és hoztam be a lemaradásomat Dáriussal szemben. Számítnani lehetett rá, hogy ezt a versenyt most nem lehet megnyerni, ezért inkább azt a célt tűztem ki magam elé, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki a futásból, és az időeredményeket nézve ez sikerült is: javítottam az eddigi pályacsúcsomon, miközben mindegyik fordulót 6 perc alatt teljesítettük. (eredmények) (képek) (mahfusz) (beharangozó) (masz)

Lépcsőfutás 2014

A szezon végeztével gondoltam teszek egy próbát a lépcsőfutással. Nyilván nagyon kecsegtető volt a pénzdíjazás is, de ha korábban lett volna megrendezve, biztos nem tudtam volna indulni, hiszen a komoly versenyek közé nem nagyon fér be az efféle megmérettetés. A Tavaszváró Terepfutásokhoz hasonlóan azonban ez a fajta "különlegesség" is nagyon megtetszett, bár örülök, hogy nem volt hosszabb, mert az utolsó 20 méteren már attól féltem, hogy kúsznom kell, annyira elfogyott az erő a combjaimból. Végül 10 másodperccel sikerült győzedelmeskedni, nagyon köszönöm a rengeteg szurkolónak és a célban várakozóknak a sok gratulációt, nagyon jól esett, csak éppen azzal voltam még elfoglalva, hogy össze ne essek. :)

Mezei OB 2014

Eddig összesen háromszor álltam ki versenyzés közben, mindig az irreális tempó miatt. Ifiként még én "provokáltam" a gyors iramot, de végül nem bírtam el, az ellenfelem nem szakadt le, én pedig belefáradtam. Akkor nagyon szomorú voltam, mert második azért még lehettem volna. Második alkalommal a 2011-es Fedett OB-n már nem én kezdeményeztem, és utólag az innen való kiállást is sajnáltam, mert rögtön utána a többiek is vissza váltottak, a 2012-es Tízezres OB-n viszont aligha rúghattam volna labdába, ott négy kilométer után álltam meg. A mostani Mezei OB-n való kiállás viszont a körülényekhez képest inkább nevezném egy szerencsés döntésnek, mint totális kudarcnak. Az első pillanattól kezdve éreztem, hogy nem vagyok olyan állapotban, hogy érdemben is részt vehessek ebben a versenyben, és a mezei liga pontversenyében sem tudtam volna feljebb jutni - így végül második helyen végeztem a sorozatban. Amit igazán bánok, hogy egyáltalán elindultam, nem kellett volna.

Tavaszváró Terepfutóverseny 2014

Idén harmadik alkalommal vettem részt az egyik kedvenc futóversenyemen, ami nem is azért nőtt a szívemhez, mert eddig mindig sikerült megnyerni, hanem a játékos mivolt miatt: a versenyzőknek 5x2000 métert kell teljesíteniük úgy, hogy 13 percenként rajtolnak, a bejövetel és az újabb indítás közti időben pedig pihenhetnek. A részidőket végül összeadják, és így jön ki a végeredmény, tehát nem feltétlenül az nyer, aki az utolsó kör végén elsőként halad át a célvonalon. A terep nagyon kemény, tele hosszú kaptatókkal és lejtőkkel, és mivel úgy terveztem, hogy másnap is indulok egy terepversenyen (elkezdtük az alapozást, ilyenkor belefér, jó edzés volt ez a hétvége), igyekeztem a lehető legkisebb erőbefektetéssel végigfutni a távot - miközben azért nyerni is szerettem volna. Mindez nyilván az ellenfelek függvénye is, idén pedig Szabó Sanyival és Berec Lalival kellett felvenni a versenyt, de a fedettpályás formából szerencsémre nem veszítettem, így ezúttal is sikerült győzedelmeskedni. Az negatívum, hogy a 4. körben meghúztam a hajlítómat az egyik lejtőn, de az ijedelem nagyobb volt, mint a baj, másnap Kecskeméten is végig tudtam futni a 8 km-es Mezei Liga fordulót (ott 3. lettem). Jövőre megint jövök! (eredmények) (képek) (mahfusz)

Mezei OB 2013

A verseny előtti napon sajnos elkaptam egy hasmenéses infuenzavírust, amiért másfél napig ropin, főtt krumplin, és banánon, illetve széntablettán és imodiumon éltem. Ezek valójában nagyon le kellene szívják az energiámat, a fizikai állapotom miatt azonban mégsem aggódtam igazán, mivel bíztam a szervezetem rejtett erőtartalékaiban. Sokkal nagyobb terhet jelentett az eset pszichikai hatása, ami alól nem lehet, és nem is tudtam mentesíteni magamat: a megszokottól eltérően nyugodt tempóban kezdtük el a versenyt, és csak fél távnál érkeztünk el arra a pontra, amikor az edzettebb futók már nem bírtak magukkal, és neki iramodtak. Talán a betegségnek tudható be, talán csak rá fogom, de én ebből az iramból nem kértem, mert nem éreztem benne azt a fölényes mozgást, amitől még nem fáradok ki - hiszen a futás részben az erőtartalékolásról szól. És valóban, újabban egyre inkább csak arra figyelek, hogy a futásom könnyed, már-már pihentető legyen. Ott van az iskola, a munka, az albérlet, és az a sok minden egyéb, de amikor lemegyek a pályára, hirtelen feltöltődöm, és az elmúlt két hónapban nem is nagyon fordult elő, hogy valamiért nagyon ki kellett volna fárasztanom magamat. Az edzéseim 70-80%-a a regenerálódásról szólnak, és a verseny hat köréből is ötöt igazából csak azzal töltöttem, hogy pihentem.

Veszprém 2013

Jó formával érkeztem Veszprémbe, az előző verenyhez képest  legalább is sokat javultam, még ha ez csak a negyedik helyhez is volt elég. Azt a versenyt lendületesen végig futottam, itt most már kellett keménykedni. Az erős kezdés nem kedvezett, de bevállaltam, ilyenkor lehet tét nélkül tesztelni a határainkat. A folytatás kemény, de lendületes iramban telt, Matkó Csaba és Kovács Beni mögött, az utolsó körben viszont - az erős kezdés miatt - szétesett a mozgásom, és a srácok leszakítottak, egyszerűen nem végeztem még olyan edzésmunkát, ami erre felkészített volna. Ettől függetlenül a végéhez közeledve sok erőt éreztem magamban, bizakodó vagyok a formaidőzítéssel és a Mezei OB-val kapcsolatban, messze vagyok még a csúcsformától.

Sötétvölgy 2013

Annak ellenére, hogy az őszi pihenő miatti felemás formámtól tartva előzőleg egyáltalán nem akartam indulni az első Liga állomáson, sikerült  a 3. helyen célba érnem. Egyszerűen annyival magasabb szintről indultam neki idén az alapozásnak, hogy hiába kezdtük csak egy héttel a verseny előtt, így is sikerült olyan formát mutatni, ami - remélem - előre vetíti a folytatást. Féltávtól kezdve Farkas Dáriussal futottam, majd miután megelőztem, már csak a tempó és Dárius megindulásainak a visszaszorításával foglalkoztam, nem számítottam rá, hogy a célegyenesben még Matkó Csabával futhatok versenyt a 2. helyért, aki addigra leszakadt Bene Barnáról. Egy hétnyi edzés után azonban a 3. hely több, mint elégséges. Jó döntés volt továbbá szöges nélkül neki vágni, a földes útszakaszon mintha előnyöm származott volna belőle.  (masz) (beac)

Tavaszváró Terepfutóverseny 2013

A tavalyi évhez hasonlóan idén is fekete E betűs pólóinkban árasztottuk el a Naplástavi futóversenyt Beacos csapattársaimmal. A szisztéma semmit sem változott, ezúttal is 5x2km-t kell teljesíteni úgy, hogy minden menet 13 percenként indul újra. Ezt kétféleképpen lehet lefutni, vagy a legjobb képességünk szerint teljes erőből végignyomjuk, vagy - amennyiben érzünk magunkban egy biztonságos erőfölényt - játszunk a mezőnnyel. Talán nem meglepő, hogy én inkább a játékosságra szavaztam, hisz aki ismer, az tudja, hogy mennyire egy versengő típus vagyok, ellenfelek híján pedig jórészt nem is nagyon tudom magam rávenni a keménykedésre.

A tavalyitól eltérően gondoltam most meglepem kicsit a többieket, és egy kényelmetlenül gyors első körrel kezdtem be (5:44) - pedig én sem szeretem a gyors kezdéseket. Máris szereztem néhány másodpercnyi előnyt, amit a már sokkal mérsékeltebb második körben még tovább növeltem egy kicsit (5:52). A harmadik körben is az élre álltam, de ezúttal már csak azért, hogy lassítsam a tempót, az emelkedőkön pedig totyogósra fogtam a dolgot. Ennek ellenére az időeredményünk nem lett sokkal rosszabb, még így is hat perc alatt értünk célba (5:58) - ez tavaly egyszer sem fordult elő.

Mezei EB 2012 ______________________________ 19th SPAR Cross Country Championships Skanzen

"Női junior és férfi U23-as csapatainktól azt várjuk, hogy éljenek a pályára lépés lehetőségével, szerezzenek nemzetközi tapasztalatot és motívációt pályafutásuk folytatásához." - Örültem, amikor ezt olvastam a Masz honlapon, mert ez is csak megerősített abban, hogy a felkészülésünk helyén való. Lehet a Mezei EB-n jól szerepelni, de nem feltétlenül ez kell legyen a fő szempont, és az valóban igaz, hogy a közeg szoktatja az embert a nemzetközi versenyek légköréhez. A verseny előtt élt bennem valamiféle takitika, de amikor szombaton megláttam a havas pályát, kidobtam az egészet. Nem elég, hogy sok az emelkedő, még csúszik is, és erre bizony muszáj külön felkészülni, hiszen ez olyan izomcsoportokat mozgat meg, amiket a pályaversenyek kevésbé vesznek igénybe.

Mezei OB 2012

A verseny előtti napon még nagyban nyomtam magamba a fájdalom és gyulladáscsökkentőket, hogy a torokfájásomat valamiképp enyhítsem. A verseny napjára ezt sikerült is kikúrálni, jött a megfázás következő fázisa, az orrfolyás, amivel még most is küszködöm. Ez az aprócska megbetegedés azonban nem szegte kedvemet a versenyzéstől, hisz egy másfél hónap fizikai munkájára nem lehet túl sok hatással egy kis  meghűlés.

A tavalyival ellentétben az idei pálya kicsit rövidebb volt, aminek örültem, de annak már kevésbé, hogy feltöltötték a talajt, ami ezáltal egyenletesebb lett ugyan, de csúszósabb is. A Sötétvölgyben tapasztaltakból következtetve azt terveztem, hogy az első 2-3 kilométert nem futom meg igazán, hanem csak azután próbálok felfutni egy-két leszakadó emberre. Az első boly így jól el is futott tőlünk (Bene, Minczér, Szabó, Józsa, Faldum, Koszár), a 2. bolynak pedig viszonylag hamar az élére álltam, és legalább a 3. kilométerig ott is futottam. Az első leszakadó Koszár Zsolt volt, akit csak lassan komótosan közelítettünk meg, majd miután ez megtörtént, egy körrel később a SzoESE versenyzője, Horváth György vette át tőlem a vezetést. Egyáltalán nem tudtam, hogy kivel állok szemben, de hamar kikristályosodott, hogy ha én ma itt keményet akarok futni, akkor egyetlen egy dolgom van: elmenni vele, és megverni a végén.

Sötétvölgy 2012

Két éve rossz élményként hagytam magam mögött ezt a versenyt, akkor ugyanis katasztrofálisan teljesítettem, egyszerűen elkényelmesedtem, és nem tudtam magamat belevetni a küzdelembe - rosszabb volt, mint kiállni egy versenyről. Talán emiatt a rossz emlék miatt sem támogatta idén Imre bácsi, hogy ismét elinduljak, de én már kicsit bele lovaltam magam a megmérettetésbe, ezért a többiekkel együtt addig győzködtük, amíg el nem engedett. 

Nem a pontverseny miatt szerettem volna indulni, mert azért igazán nem aggódom, koránt sincs olyan kiélezett versenyhelyzet, mint két éve, vagy akárcsak tavaly (nem úgy, mint Vitárius Bence edzőtársam esetében, akinek szinte elengedhetetlen, hogy részt vegyen a válogatóversenyen), és egyébként is jó erőben érzem magam, hanem mert úgy gondoltam, hogy ez a verseny egy jó edzés lesz. "Felmérő edzéseken/versenyeken" sokan esnek abba a hibába, hogy kiváltképp rákészülnek, és ezért elcsúsznak a formaidőzítéssel, de én úgy gondoltam, hogy egyrészt a felkészülésben is a megfelelő stádiumban vagyunk, másrészt én vissza tudom magamat fogni. Nagyon örültem, hogy a korábbi évek tapasztalatai a vezetést is arra a következtetésre juttatták, hogy a túl sok válogató verseny felborítja az atléták felkészülését, akik az igazi megmérettetéshez érkezve már kifáradt állapotban állnak rajthoz.

Decathlon 2012

Hétvégén edzésként a BEAC-os fiúkkal elindultunk a Decathlon futóversenyén Budaörsön, de amíg a többiek 5km-en futottak, addig én a 10km-en próbáltam győzedelmeskedni, sikertelenül. A pálya szűk erdei ösvényeken, és folyton váltakozó meredek emelkedőkön és lejtőkön keresztül vezetett. Szerettem volna megverni Zatykó Mikit, de a terep egyszerűen kinyírt, és miután nagy nehezen a hátam mögött tudtam egy-egy emelkedőt, az egyenesekben már csak erőtlen lendülettel futottam, és Miki ilyenkor húzott el igazán. Más azonban nem volt a közelemben, így végül a verseny második felétől már csak egy lendületes, fél órás futásnak tűnt. Ennél azért remélem szívósabb leszek jövőhéten, nagyon soknak tűnik ez a 10 km. Ráadásul ez a terepverseny nem is lehetett 10 km, mert 33 perc alatt lefutottam.

Budapest Bajnokság Mezei 2012

Már három éve annak, hogy utoljára indultam a budapesti mezei-bajnokságon. Mindig is utáltam kibuszozni a Pólus Centerhez, elképzelni nem tudom, hogy ki találta ki ezt a helyszínt. Ettől függetlenül idén vártam egy kicsit, jó egy kis tét nélküli versenyzés, meg aztán ez a bajnokság valamennyire hozzá tartozik a gyerekkoromhoz, emlékszem milyen - számomra - izgalmas versenyeket vívtunk itt Páli Márkkal vagy Csere Gáspárral. Aztán amikor megérkeztem a BEAC-os csapattal, eszembe jutott, hogy miért is nem szeretem még a Pólus Centert: büdös van, és a teleszemetelt patak látványa sem túl szívderítő. 8 km-t kellett futni, ez 6 kört jelent. Az első 3 kört nagy lendülettel kezdtem, de aztán kicsit elfáradtam, és mivel senki sem volt a nyomomban, elég kocogósra vettem a tempót, szóval összességében nem volt egy kimerítő futás, de azt sajnálom, hogy magamtól nehezen megy a keménykedés. A kiszáradt talaj egyébként olyan hepe-hupás volt, hogy többször is kiment rajta a bokám, de az ilyenekbe szerencsére nem szoktam lesérülni, ellenben sokan nem voltak ilyen szerencsések. A futást tovább nehezítette még a tűző nap, elszoktam már az ekkora forróságtól. Az eredményhirdetéskor a BEAC csapat színeiben is dobogóra állhattam, Boross Gábor és Gyurcsó Gergő mellé. - Eredmények - Képgaléria - Korábbi eredményeim

Tavaszváró Terepfutóverseny 2012

Március legelején került sor a a II. Tavaszváró Terepfutóversenyre. Tavaly nem voltunk ugyan, de két éve az igencsak hasonló, és szintén az X2S szervezésében rendezett Aréna futás nagyon izgalmas verseny volt. A Tavaszváró Terepfutóverseny ennek egyfajta utódja, ahol szintén megrendezik az ún. Super Sprint számot. A szabályok annyit változtak, hogy most nem esik ki az utolsó három, hanem mindenki bent marad, de nem az utolsó kör számít, hanem az összidő, illetve nem 1500 métert, hanem 2000 métert kellett teljesíteni, és 4 helyett 5-ször.

Ezúttal Radics Csabával versengtünk a győzelemért, bár az első kör után már nem különösebben izgultam a végeredményért, inkább csak élveztem a versenyt, játszottam kicsit. A versenyről én írtam az összefoglalót a BEAC Atlétika honlapján, most onnan ragadok ki egy részletet:

Mezei EB 2011 _____________________________ 18th SPAR Cross Country Championships Velenje

Eddig csak Válogatott Viadalokon ért az a megtiszteltetés, hogy felhúzzam a nemzeti mezt, ezekkel a szereplésekkel pedig elégedett is vagyok, mivel a papírformánál eddig sosem hoztam rosszabb eredményt, így sosem kerített hatalmába az az érzés, hogy rajtam múlt volna valami.

Ezúttal egy pár fokkal rangosabb versenyen, a Mezei EB-n igyekeztem lerázni ezeket a terheket. A versenynek úgy álltam neki, hogy ha 2-nak érek be a csapatból, akkor azzal már elégedett lehetek, legyen az akárhányadik helyezés is, mivel előzőleg nem tudtam felmérni az erőviszonyokat. Látatlanban olyan 60. hely környékére soroltam be magamat, és most már látom, hogy ez nagyjából reális is, de egy bátrabb és erősebb Dani Áron még jóval előrébb is képes lenne végezni.

Mezei OB 2011

A szentendei Skanzenben megrendezett versenyen 6 kört kellet teljesíteni, melyeket két részre lehetne osztani: az első kört leszámítva, ami rövidebb volt egy 400 méterrel, minden kör egy kis hurokkal kezdődött, aminek az eleje nagyon lejtős, a vége pedig homokos és erősen emelkedős. A jóval nagyobb "főkör" első fele felfelé vezet, ez a rész igencsak technikás a cikk-cakkban haladó kanyaraival, s furcsamód sokkal jobban esett, mint a kör második felét uraló enyhe lejtő, ami teljesen szétszedi az ember mozgását.

A nevezés gyorsan és zökkenőmentesen történt, a call roomon ugyancsak akadálytalanul haladhatott át az ember, az egyetlen észrevétel - amit majd a jövőre itt rendezendő Mezei EB szempontjából tanácsos korrigálni - a WC-k alacsony száma, amit ajánlott lenne feljebb tornázni.

A Gáborral és Gáspárral való melegítés nem esett túl jól, de ennek inkább csak örültem, mert ilyenkor szoktam jót futni. A Skanzennek kellemes hangulata volt, a melegítés alatt a nap is kisütött, és a hőmérséklet is emelkedett 1-2 fokot, így végül úgy döntöttem, hogy sapka és kesztyű nélkül vágok neki a megmérettetésnek. Az idő rettentő gyorsan eltelt, és én máris a rajtvonalnál találtam magamat, ahol szintén nem várattak meg (pedig már megszoktuk), így még izgulni sem volt időm.

Mezei OB 2010

Az idei ősz a Mezei EB-re való felkészüléssel telt. Csere Gáspár edzőtársammal szerettünk volna bejutni az 5 tagú magyar csapatra, amely Portugáliába utazhatott a rangos megmérettetésre. A felkészülést elég rossz állapotból kezdtem, mivel a nyár folyamán nagyon elfáradtam, és a szeptembert többnyire pihenéssel töltöttem. Gáspárral 3 db válogató versenyen kellett elindulnunk, az első a Népligetben még viszonylag jól sikerült, főleg a formámhoz képest, de a második Szekszárd közeli Sötétvölgyben már katasztrofális volt. A 3.  válogató megintcsak a Népligetben volt, a 2010-es Mezei OB. Előtte levő héten edzés képpen futottam egy félmaratont, ami elég jól sikerült, de egyébként Gáspárral egyáltalán nem edzettünk terepen, és a hosszú futásoknak is híján voltunk. Az OB-nak mégis bizakodva álltam neki, de nem sikerült dobogós helyezést szereznem, pedig ez lett volna az egyetlen módja, hogy a pontrendszerben előrébb jussak. Leginkább a sáros talaj fogott ki rajtam. A csapatba így nem kerültem be, Gazsi viszont elég jól futott a korábbi válogatókon, így ő utazhat Portugáliába, amihez gratulálok neki!

Egy kicsit csalódott vagyok ugyan, - mert a csapatba végülis olyan embereknek sikerült beverekedniük magukat, akiknél képes vagyok jobban futni - de magamhoz képest sokkal jobb formában vagyok, mint máskor ebben az időszakban,  és most - hogy nem jutottam ki az EB-re - ezzel a formával nem igazán tudok mit kezdeni, mert a fedettpályás idény még nagyon messze van. Azért remélem a legjobbakat.