Mezei OB 2014

Eddig összesen háromszor álltam ki versenyzés közben, mindig az irreális tempó miatt. Ifiként még én "provokáltam" a gyors iramot, de végül nem bírtam el, az ellenfelem nem szakadt le, én pedig belefáradtam. Akkor nagyon szomorú voltam, mert második azért még lehettem volna. Második alkalommal a 2011-es Fedett OB-n már nem én kezdeményeztem, és utólag az innen való kiállást is sajnáltam, mert rögtön utána a többiek is vissza váltottak, a 2012-es Tízezres OB-n viszont aligha rúghattam volna labdába, ott négy kilométer után álltam meg. A mostani Mezei OB-n való kiállás viszont a körülényekhez képest inkább nevezném egy szerencsés döntésnek, mint totális kudarcnak. Az első pillanattól kezdve éreztem, hogy nem vagyok olyan állapotban, hogy érdemben is részt vehessek ebben a versenyben, és a mezei liga pontversenyében sem tudtam volna feljebb jutni - így végül második helyen végeztem a sorozatban. Amit igazán bánok, hogy egyáltalán elindultam, nem kellett volna.

Mezei OB 2013

A verseny előtti napon sajnos elkaptam egy hasmenéses infuenzavírust, amiért másfél napig ropin, főtt krumplin, és banánon, illetve széntablettán és imodiumon éltem. Ezek valójában nagyon le kellene szívják az energiámat, a fizikai állapotom miatt azonban mégsem aggódtam igazán, mivel bíztam a szervezetem rejtett erőtartalékaiban. Sokkal nagyobb terhet jelentett az eset pszichikai hatása, ami alól nem lehet, és nem is tudtam mentesíteni magamat: a megszokottól eltérően nyugodt tempóban kezdtük el a versenyt, és csak fél távnál érkeztünk el arra a pontra, amikor az edzettebb futók már nem bírtak magukkal, és neki iramodtak. Talán a betegségnek tudható be, talán csak rá fogom, de én ebből az iramból nem kértem, mert nem éreztem benne azt a fölényes mozgást, amitől még nem fáradok ki - hiszen a futás részben az erőtartalékolásról szól. És valóban, újabban egyre inkább csak arra figyelek, hogy a futásom könnyed, már-már pihentető legyen. Ott van az iskola, a munka, az albérlet, és az a sok minden egyéb, de amikor lemegyek a pályára, hirtelen feltöltődöm, és az elmúlt két hónapban nem is nagyon fordult elő, hogy valamiért nagyon ki kellett volna fárasztanom magamat. Az edzéseim 70-80%-a a regenerálódásról szólnak, és a verseny hat köréből is ötöt igazából csak azzal töltöttem, hogy pihentem.

Mezei OB 2012

A verseny előtti napon még nagyban nyomtam magamba a fájdalom és gyulladáscsökkentőket, hogy a torokfájásomat valamiképp enyhítsem. A verseny napjára ezt sikerült is kikúrálni, jött a megfázás következő fázisa, az orrfolyás, amivel még most is küszködöm. Ez az aprócska megbetegedés azonban nem szegte kedvemet a versenyzéstől, hisz egy másfél hónap fizikai munkájára nem lehet túl sok hatással egy kis  meghűlés.

A tavalyival ellentétben az idei pálya kicsit rövidebb volt, aminek örültem, de annak már kevésbé, hogy feltöltötték a talajt, ami ezáltal egyenletesebb lett ugyan, de csúszósabb is. A Sötétvölgyben tapasztaltakból következtetve azt terveztem, hogy az első 2-3 kilométert nem futom meg igazán, hanem csak azután próbálok felfutni egy-két leszakadó emberre. Az első boly így jól el is futott tőlünk (Bene, Minczér, Szabó, Józsa, Faldum, Koszár), a 2. bolynak pedig viszonylag hamar az élére álltam, és legalább a 3. kilométerig ott is futottam. Az első leszakadó Koszár Zsolt volt, akit csak lassan komótosan közelítettünk meg, majd miután ez megtörtént, egy körrel később a SzoESE versenyzője, Horváth György vette át tőlem a vezetést. Egyáltalán nem tudtam, hogy kivel állok szemben, de hamar kikristályosodott, hogy ha én ma itt keményet akarok futni, akkor egyetlen egy dolgom van: elmenni vele, és megverni a végén.

Mezei OB 2011

A szentendei Skanzenben megrendezett versenyen 6 kört kellet teljesíteni, melyeket két részre lehetne osztani: az első kört leszámítva, ami rövidebb volt egy 400 méterrel, minden kör egy kis hurokkal kezdődött, aminek az eleje nagyon lejtős, a vége pedig homokos és erősen emelkedős. A jóval nagyobb "főkör" első fele felfelé vezet, ez a rész igencsak technikás a cikk-cakkban haladó kanyaraival, s furcsamód sokkal jobban esett, mint a kör második felét uraló enyhe lejtő, ami teljesen szétszedi az ember mozgását.

A nevezés gyorsan és zökkenőmentesen történt, a call roomon ugyancsak akadálytalanul haladhatott át az ember, az egyetlen észrevétel - amit majd a jövőre itt rendezendő Mezei EB szempontjából tanácsos korrigálni - a WC-k alacsony száma, amit ajánlott lenne feljebb tornázni.

A Gáborral és Gáspárral való melegítés nem esett túl jól, de ennek inkább csak örültem, mert ilyenkor szoktam jót futni. A Skanzennek kellemes hangulata volt, a melegítés alatt a nap is kisütött, és a hőmérséklet is emelkedett 1-2 fokot, így végül úgy döntöttem, hogy sapka és kesztyű nélkül vágok neki a megmérettetésnek. Az idő rettentő gyorsan eltelt, és én máris a rajtvonalnál találtam magamat, ahol szintén nem várattak meg (pedig már megszoktuk), így még izgulni sem volt időm.

Mezei OB 2010

Az idei ősz a Mezei EB-re való felkészüléssel telt. Csere Gáspár edzőtársammal szerettünk volna bejutni az 5 tagú magyar csapatra, amely Portugáliába utazhatott a rangos megmérettetésre. A felkészülést elég rossz állapotból kezdtem, mivel a nyár folyamán nagyon elfáradtam, és a szeptembert többnyire pihenéssel töltöttem. Gáspárral 3 db válogató versenyen kellett elindulnunk, az első a Népligetben még viszonylag jól sikerült, főleg a formámhoz képest, de a második Szekszárd közeli Sötétvölgyben már katasztrofális volt. A 3.  válogató megintcsak a Népligetben volt, a 2010-es Mezei OB. Előtte levő héten edzés képpen futottam egy félmaratont, ami elég jól sikerült, de egyébként Gáspárral egyáltalán nem edzettünk terepen, és a hosszú futásoknak is híján voltunk. Az OB-nak mégis bizakodva álltam neki, de nem sikerült dobogós helyezést szereznem, pedig ez lett volna az egyetlen módja, hogy a pontrendszerben előrébb jussak. Leginkább a sáros talaj fogott ki rajtam. A csapatba így nem kerültem be, Gazsi viszont elég jól futott a korábbi válogatókon, így ő utazhat Portugáliába, amihez gratulálok neki!

Egy kicsit csalódott vagyok ugyan, - mert a csapatba végülis olyan embereknek sikerült beverekedniük magukat, akiknél képes vagyok jobban futni - de magamhoz képest sokkal jobb formában vagyok, mint máskor ebben az időszakban,  és most - hogy nem jutottam ki az EB-re - ezzel a formával nem igazán tudok mit kezdeni, mert a fedettpályás idény még nagyon messze van. Azért remélem a legjobbakat.