Mezei OB 2012

A verseny előtti napon még nagyban nyomtam magamba a fájdalom és gyulladáscsökkentőket, hogy a torokfájásomat valamiképp enyhítsem. A verseny napjára ezt sikerült is kikúrálni, jött a megfázás következő fázisa, az orrfolyás, amivel még most is küszködöm. Ez az aprócska megbetegedés azonban nem szegte kedvemet a versenyzéstől, hisz egy másfél hónap fizikai munkájára nem lehet túl sok hatással egy kis  meghűlés.

A tavalyival ellentétben az idei pálya kicsit rövidebb volt, aminek örültem, de annak már kevésbé, hogy feltöltötték a talajt, ami ezáltal egyenletesebb lett ugyan, de csúszósabb is. A Sötétvölgyben tapasztaltakból következtetve azt terveztem, hogy az első 2-3 kilométert nem futom meg igazán, hanem csak azután próbálok felfutni egy-két leszakadó emberre. Az első boly így jól el is futott tőlünk (Bene, Minczér, Szabó, Józsa, Faldum, Koszár), a 2. bolynak pedig viszonylag hamar az élére álltam, és legalább a 3. kilométerig ott is futottam. Az első leszakadó Koszár Zsolt volt, akit csak lassan komótosan közelítettünk meg, majd miután ez megtörtént, egy körrel később a SzoESE versenyzője, Horváth György vette át tőlem a vezetést. Egyáltalán nem tudtam, hogy kivel állok szemben, de hamar kikristályosodott, hogy ha én ma itt keményet akarok futni, akkor egyetlen egy dolgom van: elmenni vele, és megverni a végén.

A többi ellenfelem (Kállay Dani és Dárius) ha nem is sokkal, de leszakadt rólunk, egyedül Csere Gazsi edzőtársam maradt szorosan mögöttünk, aki annak ellenére teljesítette a tavalyinál is jobb eredménnyel ezt a versenyt, hogy a felkészülésben sérülés hátráltatta. Gáspár nem is akart elindulni az OB-n, de végül gondolom nem bánta meg. A nagy kérdés most az, hogy az EB-re hogyan fog felkészülni, egyáltalán indul-e? - mert bármennyire is elnyomta a fájdalmat az adrenalin, a sérülés attól még sérülés.

Visszatérve a versenyre, az utolsó 3 körön Horváth György rövid váltásokkal próbált meg leszakítani, de ezek szerencsére sosem törtek meg, ha el is húzott pár méterre, pár másodperc múlva már megint ott voltam mögötte. Bízva a sebességemben, a pályavégi lejtőn belekezdtem egy hosszú hajrába, amit a Gyuri gyorsan vissza is vert, és ezek után már nem volt bennem erő egy újabb váltásra, így az utolsó métereken mindketten a legnagyobb nyugalom közepette értünk a célba - de addig azért keményen küzdöttünk. Ott egyszerre több dolgon is meglepődtem, egyrészt azon, hogy Bene megint kiállt, és ezért én megint eggyel előrébb csúsztam a helyezettek között, másrészt azon, hogy Minczér Albi nyert, mert Sötétvölgyben még úgy éreztem, hogy ha lett volna tétje, akkor tudtam volna vele futni, harmadrészt azon, hogy Faldum Gábor idén is előttem ért be. Tavaly is megvert, de akkor inkább azért, mert én nem voltam elég jó formában, most viszont inkább azért, mert ő volt jó formában (én csak 5 másodpercet javultam kilométerenként, ő 8-at!). Érdekes. Az igazi meglepetés viszont csak ezek után ért, mert hiába futottunk jobb időket, mint tavaly (Gáspár, Gyurcsó Gergő és én is), a mezőny idén annyival erősebb volt, hogy a BEAC csapata most lecsúszott a dobogóról. Legalábbis a felnőtt, a Junior csapatunk azért szerzett egy ezüstöt, amihez gratulálok nekik!

Tavaly 8675 méteren 29:10 másodpercet futottam, idén 8410 méteren 27:39-et (már amennyire hinni lehet az eredményeknek, az időmérő ugyanis bekrepált a versenyen). Ez kilométerekre visszabontva annyit jelent, hogy amíg tavaly 3:22-es tempóban futottam, idén már 3:17-esban tudtam végigmenni a pályán. Sanyi tavaly 3:12-es iramban futotta végig, idén 3:10,5-ösben. Sötétvölgyhöz képest tehát mindketten jó 10 másodpercet lassultunk, és ez is csak azt mutatja, hogy milyen nehéz ez a pálya. Ha lehet hinni az időjárás előrejelzésnek, akkor örülni fogok, ha ezt a tempót tartani tudom majd a sárban és a hidegben.

Mezei EB előtt

Amennyire tetszett tavaly a skanzen, annyit elégedetlenkedtem vele idén, de talán inkább azért, mert az EB szemüvegen keresztül néztem a versenyt. A legtöbb mosdóból hiányzott a WC papír (kicsit ment a hasam is, innen tudom) és egy valamire való kukát sem sikerült találnom (aznap elhasználtam egy százas zsebkendőcsomagot, ezt onnan tudom). Ami a call roomban történt, az minősíthetetlen, bejött valaki, és vásári stílusban elkezdett kiabálni, hogy mi merre miért hogyan. Ott derült ki az is, hogy nincsenek kosarak, amikbe a cuccunkat nyugodtan belerakhattuk volna. A pályát az éles kanarokban is facölöpökkel jelölték ki, amin nagyon könnyű lesz fennakadni, miután a pálya nagyon kacskaringós és nagyrészt fele olyan széles, mint például a tavalyi - ez nagyon szét fogja szedni a mezőnyt, persze ez önmagában még nem baj. A balesetveszélyt viszont tovább növeli, hogy megint muszáj volt keresztbe rakni egy farönköt is a pályán, ami szerintem fölösleges nehezítés, ez csak egy mezei verseny, nem hegyi futás (bármennyire is nagyok a szintkülönbségek). A legnagyobb baki viszont az időméréshez kötődik, mivel a gép mindenkinek fél perccel jobb időt mért - bár van akinek 31, van akinek 32 és van akinek 36 másodperccel mért jobbat, úgyhogy teljes a zűrzavar. Van még néhány elem, amit gondolom az EB-re azért már megoldanak (óra a célnál, a be- és kijárat ellenőrzése a call roomnál, amihez egy keskeny ösvény vezet, kordonok a rajtnál, stb.). Az már csak mellékes apróság, hogy az EB honlapja még mindig félkész állapotban várja a látogatókat, a pályarajzon kívül nem sok infóval szolgál. Én tavaly ilyenkor már mindent megtudtam nézni a Velenjei terepről.

Bár még nem kaptunk róla semmilyen értesítést, hogy mi lesz a csapatösszetétel, azért nem olyan nehéz kitalálni, bár a pályán szállingóztak olyan pletykák, hogy az U23-as csapat olyan gyenge, hogy talán mégsem indítunk csapatot. Ezt nem igazán tudom komolyan venni, mert ugyan miért ne indítanánk csapatot egy hazai rendezésű versenyen, de az való igaz, hogy a több éve tartó csapatépítés tényleg nem alakult olyan fényesen, mint ahogy azt az edzők remélték. Korábban az volt a probléma, hogy a versenyzők elfáradtak a válogató versenyeken, és az igazi megmérettetésen gyengébben szerepeltek, most viszont az a gond, hogy egy csomóan lesérültek (Gregor Laci, Csere Gazsi) vagy megbetegedtek (Czindrity Attila, én) az ősszel, Szalai Benji pedig - aki a csapat egyik legerősebb tagja lehetne - épp Amerikában tanul. De azért ne felejtsük el, hogy van helyettük egy Szabó Sándorunk...

Másfelől Csere 3:18-as, Kállay 3:19-es, Farkas pedig 3:22-es átlagot futott. A tavalyi csapatból Csere 3:20-as, Kállay 3:24-es Czindrity pedig 22-es átlagot futott. Az eredmények javulásában nyilván közrejátszik az is, hogy tavaly sokkal hidegebb és szelesebb volt az idő, de azt akkor sem mondhatjuk, hogy a tavalyinál sokkal gyengébb lenne a csapat (lásd a táblázatot).

Eredmények - Képek - Rajtlista - Masz - Csapat összeállítás - Gáspár versenybeszámolója