Eddig összesen háromszor álltam ki versenyzés közben, mindig az irreális tempó miatt. Ifiként még én "provokáltam" a gyors iramot, de végül nem bírtam el, az ellenfelem nem szakadt le, én pedig belefáradtam. Akkor nagyon szomorú voltam, mert második azért még lehettem volna. Második alkalommal a 2011-es Fedett OB-n már nem én kezdeményeztem, és utólag az innen való kiállást is sajnáltam, mert rögtön utána a többiek is vissza váltottak, a 2012-es Tízezres OB-n viszont aligha rúghattam volna labdába, ott négy kilométer után álltam meg. A mostani Mezei OB-n való kiállás viszont a körülényekhez képest inkább nevezném egy szerencsés döntésnek, mint totális kudarcnak. Az első pillanattól kezdve éreztem, hogy nem vagyok olyan állapotban, hogy érdemben is részt vehessek ebben a versenyben, és a mezei liga pontversenyében sem tudtam volna feljebb jutni - így végül második helyen végeztem a sorozatban. Amit igazán bánok, hogy egyáltalán elindultam, nem kellett volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése