Mezei EB 2012 ______________________________ 19th SPAR Cross Country Championships Skanzen

"Női junior és férfi U23-as csapatainktól azt várjuk, hogy éljenek a pályára lépés lehetőségével, szerezzenek nemzetközi tapasztalatot és motívációt pályafutásuk folytatásához." - Örültem, amikor ezt olvastam a Masz honlapon, mert ez is csak megerősített abban, hogy a felkészülésünk helyén való. Lehet a Mezei EB-n jól szerepelni, de nem feltétlenül ez kell legyen a fő szempont, és az valóban igaz, hogy a közeg szoktatja az embert a nemzetközi versenyek légköréhez. A verseny előtt élt bennem valamiféle takitika, de amikor szombaton megláttam a havas pályát, kidobtam az egészet. Nem elég, hogy sok az emelkedő, még csúszik is, és erre bizony muszáj külön felkészülni, hiszen ez olyan izomcsoportokat mozgat meg, amiket a pályaversenyek kevésbé vesznek igénybe.

Ennek ellenére nagyjából minden úgy alakult, ahogy vártam. A 4 kis kör a szokásosnál jobban szétszedte a mezőnyt, de én ebből a küzdelemből sajnos vesztesként jöttem ki. A legelején még elragadott a hév, de aztán "visszafogtam magam", tudtam hogy milyen kemény nagy körök várnak még rám. Ez sajnos csak a 81. helyet jelentette, innen kezdtem neki a nagy köröknek, a 60. hely 10 másodpercre volt tőlem, és ideális esetben ennyivel kellett volna előrébb lennem.

Ezek után nem is az emberekkel, hanem inkább a pályával harcolva futottam végig a magam egyenletes tempóját, a tavalyi EB-vel ellentétben senkivel sem tudtam utazni, küzdeni, végig egyedül mentem. Az emelkedőket nem mertem megfutni, féltem hogy a tetőre érve teljesen kifulladok, és szerintem soha sem szedtem ilyen gazdaságosan a lábaimat. A lejtőkön éppen ezért éreztem magamban az erőt, de a hótól hepe-hupás  talajon nem tudtam olyan gyorsan futni, mint ahogy szerettem volna, így a célba kicsit elégedetlenül értem be a 64. helyen, bár az vigasztalt, hogy akik esetleg az emelkedőkön megelőztek, azokat a végén mind lehajráztam, sok embert fogtam az utolsó métereken. Bár valójában őket sem én vertem meg, hanem a pálya.

Ellenben példa értékű előttem a szlovén Zevnik Vid teljesítménye, aki az elején ügyesen belőtte magát a 40. hely környékére, és ezt tartani is tudta, 48. lett. Nekem is valahol ott lehetne a helyem, bár nem tudom, hogy Zevnik milyen intenzitással készült a versenyre, de ő egy közel velem azonos képességű futó - már ami az egyéni legjobbjainkat illeti.

Az idei Mezei EB viszont az egyik legkellemesebb versenyélményem, mert itthon rendezték, és noha nem sikerült a mezőny első felében végezni, mindenkitől csak pozitív visszajelzéseket kaptam,  illetve most tapasztaltam először, hogy egy hazai rendezésű verseny mennyivel kényelmesebb, mint egy külföldi, ahova több ezer kilométert kell utazni, és ahol a pályán kívül csak ritkán van ideje körülnézni az embernek, hogy hol is van valójában. Harmadrészt pedig nagyon népes csapattal vágtunk neki a versenynek, jó volt jobban összeismerkedni a többiekkel, beszélgetni egy keveset olyanokkal, akiket korábban csak hírből ismertem. Másoknak ez talán nem ilyen meghatározó élmény, hisz az edzőtáborokból sokan ismerik egymást, én viszont legfeljebb a versenyeken találkozok a többi futóval.

Eredmények - Online közvetítés - TeleSport közvetítés - TeleSport az érkezésről - TV reklám - Masz.hu - Team Manual - Gáspár versenybeszámolója - Vedac - TSC-Geotech - Békéscsabai AC - Képek - Képek 2  Képek 3 - Grafikon