Magyar Bajnoki érmek

Egy ideje már kinőttem belőle, hogy az érmeimet számolgassam, pedig gyerekként ez még elképzelhetetlennek tűnt. Amikor Kolonics György azt mondta nekünk negyedikben, hogy nem tudja mennyi érme van, nem akartunk hinni a fülünknek. Hogy lehet az ilyet nem tudni? Az évek múlásával aztán persze én is felhagytam a leltározással,  van viszont egy érem, amit még most, felnőttként is érdemes számon tartani: a magyar bajnoki érmeket! Eddig még sosem számoltam össze, úgyhogy gyorsan táblázatba szedtem: a felnőtt bajnoki érmek természetesen külön kategóriát képviselnek, így azokat külön szedtem a korosztályosoktól. Először 2009-ben indultam Felnőtt Bajnokságon, akkor 10. lettem akadályon. A következő évben fedettpályán 1500 méteren ötödik., 3000 méteren pedig negyedik lettem, nyáron pedig megszereztem az első érmemet, egy ezüstöt akadályon. A következő évben sajnos lecsúsztam a dobogóról akadályon, de a mezei csapattal szereztünk egy bronzot. 2012-ben két ötödik helyet szedtem össze 1500 és 5000 méteren. 2013-ben végül megszereztem az első Fenőtt Magyar Bajnoki érmemet is:

Edzőtábor 2014 - Salzburg

Sokaknak talán meglepő lehet, de eddig még soha semmilyen edzőtáborban sem voltam, most azonban adottak voltak az anyagi feltételek, hogy belevágjunk. A Salzburg melletti sportcentrumot még tavaly nyáron nézték ki az edzőtársaim, nem csak a pálya minősége, felszereltség, hanem a lélekemelő kilátás miatt is, hiszen a pálya az 1700 méter magas Untersberg lábánál fekszik, a BEAC pálya jégcsarnokkal megvert atmoszférája pedig aligha vetekedhet az itteni friss levegővel, hideg, tiszta vízzel, és a zöldellő, vadregényes domborzattal.

A radikális környezetváltozásra már csak azért is óriási szükségem volt, mert a tábor előtti másfél hétben egy gyomorrontás miatt kiestem az edzésből. Ezen ugyan gyorsan túllendültem, de az erőmet nem sikerült visszanyernem, ezért elmentem vérvizsgálatra, ahol meg is állapították a vashiányt. Szerencsére mire elindultunk, már elkezdtem a vaskúrát, és többnyire helyre is jöttem, de fontos edzések maradtak ki, illetve gátazni sem tudtam ilyen állapotban, ami azt jelenti, hogy a Csapat EB óta eltelt időben egyszer sem gyakoroltam a gátvételt.

Közel 10 éve atletizálok...

Tavaly én is részese lehettem a BKF arcai projektnek, melynek keretén belül az főiskola olyan BKF-es hallgatókkal készített mini-riportfilmeket, akik valamilyen területen kimagasló teljesítményt nyújtanak, legyen az sport, művészet, rendezvény és programszervezés vagy tanulmány. A videóban igyekeztem röviden összefoglalni eddigi, most már csaknem 10 éves pályafutásomat, de beszéltem az írásról is. A videót Szűcs Gergő menedzselte, és Rimóczi Zsófi filmezte/vágta. Itt lehet megnézni.

A felvételeket a dohány utcai albérletemben és a TF pályán készítettük - utóbbira azért esett a választás, mert kétségkívül Budapest egyik leghangulatosabb atlétika pályája - talán csak a Vasas pálya vetekedhet vele -, nem úgy mint most a BEAC pálya, aminek a közepére építettek egy jágcsarnokot. Igen, jól olvastátok, egy igazi jégcsarnokot! Erről is készült pár riport, például ez, vagy ez, esetleg ez. Nem is tudom. Azt hiszem mostanában nem találkoztam abszurdabb szituációval.

Én, és az akadály

2008 - Mivel gyermekkoromban nagyon izgága voltam, mindenre felmásztam majd leugrottam, Imre bácsival már korán kitaláltuk, hogy felnőttkorúként az akadályfutás lehet majd a fő versenyszámom. Legelső akadályversenyemre másodéves ifi koromig vártunk, a 2008-as Ifjúsági OB volt az első, ahol akadályt futottam, s egyben az első OB, amikor egynél több számban is indultam. 2000 métert kellett teljesítenem, és az utolsó 300 méteren már biztos voltam életem első országos bajnoki címében, nagyon könnyedén ment az adott tempó. Az eredményem ehhez a taktikai versenyhez mérten nem is lett túl kiemelkedő.

Eötvös Öt Tavasz 2013 - INTERJÚ

INTERJÚ - A legutóbbi 5vös5-ön második helyezett Csere Gáspár után sikerült megszólaltatnunk a verseny győztesét, Dani Áront, aki mesélt nekünk a közelmúlt kudarcáról és talpra állásról, versenyszellemről és barátságról, illetve hogy miért nem tanácsolja, hogy bárki is példaképként tekintsen rá - Sándor Krisztián interjúja.

Korábban még megdönthetetlennek nevezted azt a pályacsúcsot, amit az idei 5vös5-ön sikerült átadnod a múltnak. Sikerült meglepned magad, vagy csak az ellenfeleidet altattad?

Ehhez azért hozzá tartozik, hogy az idei pálya 100 méterrel rövidebb volt, így valójában csak egy régi pályacsúcs közeli időt futottunk Gáspárral, ez azonban nem gondolom, hogy levonna az eredmény értékéből. Az állításomat leginkább arra alapoztam, hogy az 5vös5 km-ek mindig a holtszezonban kerülnek megrendezésre, amikor nem vagyok csúcsformában. Nekem eddig egy 14:52-es időeredményem van pályáról, ahhoz képest a 14:41 nagy előrelépést jelent. Az egyetlen ellenfelem ezen a versenyen csak a Gazsi, vele vagyok olyan jóban, hogy ne hitegessük egymást. Versenyek előtt nem váltunk sok szót, inkább az érzékeinkre hagyatkozunk, a célbaérkezés után azonban mindketten részletesen le szoktuk írni egymásnak, hogy mi volt a tervünk, abból mi valósult meg, illetve hogy milyennek éreztük magát a futást.

Mit várhatok magamtól az Európa-bajnokságon?

Mezei EB 2012: A Mezei EB-nek mindig nagyon nagy lendülettel vágnak neki az indulók, a legtöbb helyezése ugyanis 2-3 km környékén már kialakul, mivel ekkora a mezőny általában már kellően szétszakadozik,  és a többség a célba is abban az intervallumban érkezik be, amelyikben ekkor tartózkodik. Csak nagyon kevesen vannak, akik a felfutással próbálkoznak - tavaly az ukránok és a norvégok tudatosan választották ezt a taktikát – és ennél egy kicsit többen, akik próbálnak elől futni, de végül elfáradnak és jelentősen hátrébb végeznek. Gyors kezdések helyett én is inkább a felfutás, a fokozatos gyorsulás híve vagyok (avagy a leszakadók megelőzéséé), a versenyvégi hév ugyanis nagyon sokáig el tudja vinni az embert, ezért úgy tervezem, hogy az első 4 kis körben, ami kb. 2km lehet,  nem tolakodok, de megpróbálom belőni magamat az 50-60. helyre. A kis körben van néhány nagyon éles kanyar, ami valószínűleg nagyon szét fogja húzni a mezőnyt, de ügyes helyezkedéssel rengeteget nyerhet az ember – vagy éppen veszíthet. Úgy kéne ezt a négy kört lefutni, hogy jó helyen legyek, de azért a helyért ne kelljen máris meghalni.

A sport mindenkié!

"Vannak akik inkább a szívükre hallgatnak, és nem arra, amit mások diktálnak. Ritkán találkozni ilyen emberekkel." - szól az egyik sportszergyártó márka híres reklámja. Az archív felvételeken Muhammad Ali, a legjobb és a legerősebb, az élő legenda, a sporttörténelem megkerülhetetlen alakja, igazi egyéniség, akit mindenki ismer. Hogy találkoztam-e vele? Nem.

Az én életem úgy hozta, hogy egy másik emberrel találkozzak. Valakivel, aki elhivatottságával és elszántságával ma is utat mutat annak, aki odafigyel rá, és elég érett ahhoz, hogy megértse. Szabó Imréről van szó, a BEAC Atlétika középtávfutó és gyalogló szakágának vezetőedzőjéről - és hogy ez a klub egyáltalán létezik még, az nem legutolsó sorban az ő érdeme. Szabó Imre nem híres ember, talán soha, semmiben sem volt a legjobb, vagy a legelső. Nem lehet mindenki Muhammad Ali.

Kupák és Emberek

Tegnap került sor a szokásos BEAC évzáróra, ahol Imre bá röviden értékeli a BEAC atlétáinak éves teljesítményét és szól néhány szót a klub helyzetéről, a legtöbben pedig nem csak Imre bá dicsérő szavaiban, jó tanácsaiban és megrovásaiban részesülünk, hanem valamilyen tárgyi ajándékban is. Idén is hazavihettem egy szép kupát, minek következtében előbújt belőlem a gyermek, aki még lelkesen számolgatta, hogy mikor éri el a századik érmét, vagy minden erejével azon volt, hogy kupák számában túlszárnyalja barátait.

Az ünnepséget követően hazamentem, és átrendeztem kicsit a vitrint, hogy jobban lássam, mit mikor és miért is kaptam. A legelső kupámat a 2004-es Beac évzárón kaptam. Nagyon örültem neki, mivel a 2003-asról még üres kézzel távoztam, akkor ugyanis alig 1 hónapja versenyeztem a Beac színeiben, és csak egy félresikerült gyermekversenyen tudtam magam produkálni a Margitszigeten. A jutalom megismélődött 2005-ben is, 2006-ban pedig már egy igen tekintélyes méretű kupával térhettem haza.

Retrospektív: K&H Olimpiai Váltók

Legelőször 2006-ban indultunk Csere Gáspárral a K&H Olimpiai váltóján, akkor még iskolánk, a Kempelen Farkas Gimnázium színeiben. Rögtön fel is állhattunk a dobogóra a fiú I. Kategória bronzérmeseként. A következő évben már csak ötödikek voltunk, 2008-ban már negyedikek, én azonban a BEAC felnőtt csapatát erősítettem, akikkel ugyancsak negyedikek lettünk. 2009-ben ismét felállhattunk a dobogó harmadik fokára, a sors fintora, hogy ezúttal a BEAC csapata mögött kettővel. 2010-ben már a klubcsapat nevét öregbítettem volna, de helyette akadályt futottam a nyílt Budapest Bajnokságon. 2011-ben már én is a BEAC-osokkal tartottam, de egy rövidebb sérülést követően nem futottam túl jól, az utolsó két kilométeren simán megléptek előlem, de az időm így sem lett rossz. Időközben egyre komolyabb eredményeket értem el a pályaversenyzésben, így az Olimpiai váltókon való indulást is hanyagoltam, 2014-ben aztán mégis belefért a versenynptárba a váltó, ahol a BEAC csapatával ismét első helyet értünk el. TÁBLÁZAT

Retrospekív: Eötvös versenyek

Egy kis elírás az ELTE honlapján - "A verseny színvonalát jelzi, hogy ha nem is dőlt meg a tavaly felállított pályarekord, de az abszolút férfi kategóriát és ezzel a legjobb időt, figyelemre méltó 15:10 perces idővel Csere Gáspár (PPK) érte el. Külön öröm, hogy hiába próbálkoztak más egyetemek hallgatói is, az ELTE-t nem tudta senki sem megelőzni. Pedig azért nem volt ez végig ilyen egyértelmű. Olyannyira nem, hogy az ezüstérmes az orvosin tanuló Dani Áron, gáspár BEAC-os csapattársa lett, aki az utolsó pillanatokban „esett” be a versenyre. "

2008 tavaszán indultam először az 5vös5 km-en, akkor hetedikként értem be 17:05-ös idővel. A következő évben már dobogóra értem, az akkor csúcsot döntő Berecz Lali és Kedves Roland mögött, egy 15:47-es futással. Nagy hajrában voltunk Gáspárral és Kis Gyulával, utóbbi egy blogbejegyzésében (sajnos nincs link) maradandó emlékként le "fiatal titán"ozott is minket. :) A 2010-es évben sem a tavaszi, sem az őszi 5vös5ön nem indultam (félévente rendezik meg a versenyt) , Gáspár pedig eközben már-már 5vös5 specialistává nőtte ki magát. Most 2011 májusában megint rajthoz álltam, egy apró kihagyás, sérülés után, és 15:37-es idővel másodiknak értem be Gáspár mögött. A további évek eredményeit már megtaláljátok az Eötvös 5 km-rel címkézett bejegyzésekben.

Csippentések Gáspártól

Gáspárral kisiskolás korunk óta ismerjük egymást. Az ismeretséget azzal kezdte, hogy száz méterekkel előttem ért be a Futafokokon, de akkor talán még fel sem fogtuk egymás létezését. Erre csak a Gyermeknapi futóversenyeken, a Városligetben került sor, majd nem sokra rá évfolyamtársak lettünk, így hatodikban én is lementem a BEAC-ra, azóta pedig egy hosszabb megszakítástól eltekintve, immár 2009 ősze óta ismét edzőtársak vagyunk. Érdekes módon ezzel egybeesik Gáspár sport blogjának az indulása is, ahol ha épp úgy adódik, rólam is ejt néhány dicsérő szót.