Gáspárral kisiskolás korunk óta ismerjük egymást. Az ismeretséget azzal kezdte, hogy száz méterekkel előttem ért be a Futafokokon, de akkor talán még fel sem fogtuk egymás létezését. Erre csak a Gyermeknapi futóversenyeken, a Városligetben került sor, majd nem sokra rá évfolyamtársak lettünk, így hatodikban én is lementem a BEAC-ra, azóta pedig egy hosszabb megszakítástól eltekintve, immár 2009 ősze óta ismét edzőtársak vagyunk. Érdekes módon ezzel egybeesik Gáspár sport blogjának az indulása is, ahol ha épp úgy adódik, rólam is ejt néhány dicsérő szót.
Én ilyesmire azért nem vetemednék, de azért kigyűjtöttem a rám vonatkozó apró megjegyzéseit. :) (Na jó, egyszer előfordult, hogy megdícsértem Gáspárt, mégpedig itt)
Én ilyesmire azért nem vetemednék, de azért kigyűjtöttem a rám vonatkozó apró megjegyzéseit. :) (Na jó, egyszer előfordult, hogy megdícsértem Gáspárt, mégpedig itt)
"Áron rövidtávon indult. Hozta a formáját; tehát megnyerte a versenyt."
"Egy ideig még Áron társaságában futottam, hogy megfelelő alanyként egy kis hülyüléssel támogassam a remeknek ígérkező filmjét."
"Áron hozta a formáját, 2 kilométernél szakított… Elhúzott, viszont ezzel együtt egyedül is maradt a terepen, ami az eltévedés lehetőségét hordozta magában. Áron kb. 3,8-4 km-nél, egy derékszögű falnál elvesztette a helyes irányt, magyarán eltévedt. Árkon-bokron futott, hogy megtalálja a kijelölt utat, mi pedig izgatottan vártuk a futók beérkezését. Bence már nagyon készült a váltás pillanatára. Nem hiába tette ezt, mert Áront valóban az első befutónak vártuk. Ám nem ő jött elsőnek. Nekem már ez gyanús volt, de azért még elfogadtam a tényt. Viszont amikor azt láttam, hogy az első hatban sincs, már tudtam, hogy baj van. Felmerült bennem, hogy esetleg Áronnak most nem megy a futás a felkészülés hiánya miatt, de ezt a gondolatot hamar elhessegettem: ’Ez lehetetlen, hiszen Áron pontosan az a futó, aki bárhol, bármikor hozza a formát’ –gondoltam. Amikor már a középmezőny is beért a depóhoz (hogy biciklin folytassa a versenyt), mindnyájan egyetértettünk abban, hogy Áronnal valami baj történt. Vagy lesérült (ez szintén erőltetettnek, nem Áronhoz illőnek hangzott), vagy eltévedt, gondoltuk."
"Ugyebár magamról nem tudok a verseny közben fotót készíteni... Jó tudom, Áron ezt is megcsinálta."
"Ugyebár magamról nem tudok a verseny közben fotót készíteni... Jó tudom, Áron ezt is megcsinálta."
"Egyébként a második kör alatt megfordult bennem az a gondolat, hogy Áron esetleg csak tartogatja az erejét, készülve egy bombasztikus támadásra. Nem volt alaptalan a gondolat, hiszen volt már hasonló akciója versenyen, ami sikerült is neki. Amikor hátranéztem, és láttam a nagy távolságot, tudtam, hogy ez azért már semmiképpen se férne bele. Főleg, hogy én változatlanul nyomtam a 03:10-eket, nem is tudom, valójában minek..."
Fedettpályás OB 2010
Fedettpályás OB 2010
"Közben tudomást szereztem Áron győzelméről, aminek viszont nagyon örültem. Hihetetlen, hogy már megint mit alakított Áron, akiről tudni kell, hogy több mint egy körrel később előzött le engem, mint Szabó Sanyi, vagyis kb. 50 méteres hátrányt kellett ledolgoznia az utolsó pár körön… "
"A férfiaknál ijesztően kemény mezőny alakult ki, igaz az ők jelenléte várható volt. Elindult a két etióp, Erkolo és Feyissa (akik amúgy se indulhattak volna az OB-n), Rezessy, Zatykó az „idősebbek” közül, valamint Tóth Laci, Zsíros Misi és Dani Áron a fiatalabbak közül."
"Visszatérve, Áron volt a befutó, akinek már nem volt komolyabb feladata, hiszen a győzelem már biztos volt. Azért a látványosság kedvéért futott egy keményet (ráadásul hosszú gatyában!), így előnyét még további méterekkel is növelte."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése