Magyar Csapatbajnokság 2015

A mezőny nagy részét már az első métereken sikerült leszakítani, Juhász Balázs a féltáv környékén kezdett leszakadozni. Sokáig úgy tűnt, hogy az időm is jól fog alakulni, de az utolsó körökre nagyon belassultam, annak ellenére, hogy a mozgás nem esett szét. Így a szezon vége felé már lehet érezni, hogy nem vagyok a toppon, mert a 3000 méter akadályos győzelem után a másnapi 5000 méteren egyáltalán nem tudtam felvenni a versenyt a többiekkel - nem vagyok már edzésben. (eredmények) (beac)

Eötvös Öt Tavasz 2015

A Csapat OB előtt Gazsival gondoltuk, hogy nem árthat egy kis versengés az ELTE háziversenyén. Én mindenképpen akartam ezt a versenyt, a Vivicittá és a Békéscsabai verseny után fel akartam mérni, hogy mégis milyen állapotban vagyok, és ez a verseny tökéletesen rávilágított, hogy tényleg nincsen semmi baj. Gazsi ugyan megvert, de visszagondolva abszolút mentális síkon szenvedtem vereséget, ennek a ténynek a megtapasztalása azonban inkább megnyugvással tölt el, mert számomra is kézzelfoghatóvá vált, hogy én hátráltatom magamat a legjobban. És ez ellen kétségtelenül könyebb tenni, mintha valami külső hatás hátráltatna.

Eötvös Öt Ősz 2014

Másfél év után ismét elindultam az ELTE 5vös5-ön. Megmondom őszintén, hogy nem vettem túl komolyan a versenyt, mivel Gazsi és Dárius a hétvégi utcai 10 000m-es bajnokság miatt nem indultak, és hozzászoktunk, hogy az 5vös5 inkább egy BEAC-os háziverseny, már ami a dobogós helyezéseket illeti.

A rajtnál viszont nagy meglepetés ért, mivel Vindics Balázs és Tulok Matyi is nevezett a versenyre. Egyikükkel sem nagyon versenyeztem az idén (Balázzsal igazából még soha), de a 800-as és 1500-as eredményeikről én is hallottam.

Nem nagyon tudtam, hogy mire számíthatok, egyrészt miattuk, másrészt magam miatt, mivel a Csapat OB óta már nagyban elkezdtem az őszi pihenőmet. Az első két kilométert még vezettem én, de mivel senki sem tűnt olyan veszélyesnek, inkább visszaálltam a 4-5. helyre - talán ez is mutatja, hogy a tempó most Gazsi hiányában nem volt olyan erős. Az utolsó fordító előtt aztán megint élre álltam, miközben többször is méregettem a többieket egy-egy rövidebb váltással. Az utolsó kilométeren aztán Matyi fokozatosan elkezdett gyorsulni - ez már árulkodó volt az erőlétet illetően, mert nem történt hirtelen váltás - én pedig mentem vele, miközben Balázs leszakadt. Itt már beértük a hátul futókat is, akiknek a kerülgetése külön műfajt jelent, de én jól jöttem ki belőle, csak időzítés kérdése a dolog. A célegyenesbe érve már lehagytam a többieket, úgyhogy szerencsémre semmi sem maradt a végére, de Balázzsal lehet meggyűlt volna a bajom, ha nem sikerül korábban leszakítani, mivel nagyon jött a végén.

Nagyon élveztem a versenyt, bár nem volt olyan könnyű, mint szerettem volna, de belülről az egyik legizgalmasabb megmérettetés volt az évben, amit a Simonával közös dobogón állás koronázott meg - ilyen kaliberű sportoló mellett állni azért nem rossz dolog. :)

Magyar Csapatbajnokság 2014

3000m akadály: az elmúlt két hét az iskolai teendők miatt nagyon sűrű volt, nem is tudtam mindig időben lefeküdni, ellenben sikerült enyhén meghűlni. Ennek ellenére kipihenten álltam a rajtvonalhoz, mivel nem végeztem nagyon megerőltető munkát, és ez egy ilyen hosszú, szeptember közepéig tartó szezonban létfontosságú.

A versenyt végig egyenletesen, három perces tempóban futottuk, ami nekem kedvezett, mivel ilyen iram mellett könnyebben hajrázik nagyot az ember. Most nem hibáztam úgy, mint két hete, megvártam az utolsó egyenest, aztán nagyon koncentráltam az utolsó akadályra. Jó érzés úgy befejezni a szezont, hogy harmadik próbálkozásra sikerült nyerni akadályon.

5000m: másnap még jobban örültem az előző napi győzelmemnek, miután az 5000m-es távon már kiütközött a gyengébb forma. Farkas Dárius és Gregor Laci elléptek kicsit az elején, de Minczér Albi féltáv környékén felfutott rájuk, és akkor már mentem én is. Az tempó kifejezetten lassú volt, ennek ellenére 3800 méternél mégsem tudtam elfutni Albival és Lacival, akik iramot váltottak. Kicsit elkényelmeskedtem a dolgot, és inkább fejben dőlt el, hogy csak harmadik lettem, mert később többször is azt éreztem, hogy akár még fel is tudnék rájuk futni, de az utolsó kétszázon azért így is nagyon fáradt voltam. Összességében azért örülök, hogy a leszakadás után sem lassultam, és hogy a két dobogós helyezésemmel összesen 22 ponttal járultam hozzá a GEAC-BEAC-IKARUS győzelméhez! (eredmények) (masz) (beac)

Magyar Szuperliga Döntő 2014

3000m akadály: A Magyar Bajnokság után egy hónapom volt felkészülni a pénzdíjas ligadöntőre. Az első két hetet a gyorsasági állóképessége növelésére fordítottuk, és a Gáspárral közös edzések nagyon jól sikerültek. Az egyik normafás edzésen azonban sajnos megcsúsztam a sáros talajon, és meghúztam a vádlimat, ami miatt egy hétig pihennem kellett. Az első két hét munkája azonban nem tűnt el nyomtalanul, és a verseny előtti héten kirobbanó formában éreztem magam.

Nagy önbizalommal álltam a rajthoz, a vezetést - szokás szerint - Minczér Albi vállalta fel. Az utolsó körökhöz érve egyre nyugodtabb voltam, mivel sokkal jobb állapotban éreztem magam, mint egy hónappal ezelőtt. A nyugodtságnak aztán elbizakodottság lett a vége, és 250 méterrel a vége előtt megindultam. A baj nem is a megindulással volt, hanem hogy nem volt elég határozott, nem tudtam igazán ellépni. A vizesárokról végül már elsőként jöttem le, és az utolsó akadályt is elsőként vettem, de rossz lába jött ki. Annyira tartottam a rossz akadályvételtől, hogy végül tényleg rosszul ugrottam át - mint ahogy az a képen is látszik. A mozgásom megtört, Albi pedig visszaelőzött. Ezért eléggé haragudtam magamra, viszont annál inkább kezdtem várni a holnapi 5000 métert, és a két hét múlva esedékes Csapat Bajnokságot.

Eötvös Öt Tavasz 2013 - INTERJÚ

INTERJÚ - A legutóbbi 5vös5-ön második helyezett Csere Gáspár után sikerült megszólaltatnunk a verseny győztesét, Dani Áront, aki mesélt nekünk a közelmúlt kudarcáról és talpra állásról, versenyszellemről és barátságról, illetve hogy miért nem tanácsolja, hogy bárki is példaképként tekintsen rá - Sándor Krisztián interjúja.

Korábban még megdönthetetlennek nevezted azt a pályacsúcsot, amit az idei 5vös5-ön sikerült átadnod a múltnak. Sikerült meglepned magad, vagy csak az ellenfeleidet altattad?

Ehhez azért hozzá tartozik, hogy az idei pálya 100 méterrel rövidebb volt, így valójában csak egy régi pályacsúcs közeli időt futottunk Gáspárral, ez azonban nem gondolom, hogy levonna az eredmény értékéből. Az állításomat leginkább arra alapoztam, hogy az 5vös5 km-ek mindig a holtszezonban kerülnek megrendezésre, amikor nem vagyok csúcsformában. Nekem eddig egy 14:52-es időeredményem van pályáról, ahhoz képest a 14:41 nagy előrelépést jelent. Az egyetlen ellenfelem ezen a versenyen csak a Gazsi, vele vagyok olyan jóban, hogy ne hitegessük egymást. Versenyek előtt nem váltunk sok szót, inkább az érzékeinkre hagyatkozunk, a célbaérkezés után azonban mindketten részletesen le szoktuk írni egymásnak, hogy mi volt a tervünk, abból mi valósult meg, illetve hogy milyennek éreztük magát a futást.

Eötvös Öt Ősz 2012

Szeptember második felében - követlenül a válogatott viadal után  - megkezdtem a szokásos őszi pihenőmet, amit megfejeltem egy gyors lefolyású megfázással is, ezért ha akartam volna sem tudtam volna rendesen edzeni. Október közepéig a szezon fáradalmainak a kipihenésére "koncentrálok" (nem olyan nehéz, higgyétek el), de az 5vös5-öt azért nem akartam kihagyni, hisz Csere Gáspár barátommal izgalmas verseny elé néztünk, az utóbbi években mindig elkerültük egymást az ELTE házi futóversenyén. De ennél talán még sokkal fontosabb szempont volt, hogy reménykedtem valami - a tavaszihoz hasonlóan - hasznos díjazásban.

A verseny hetére szerencsére teljesen rendbe jöttem, nem aggódtam a rövid kihagyás miatt, nem zökkentett ki különösebben, és a verseny előtti egy-két edzés is könnyedén ment. Ez már nem mondható el a melegítésről, ami szörnyen esett, de a nehézkes melegítésekből általában jó eredmények szoktak kisülni. Gáspár és én jelenleg hasonlóan jó formának örvendünk, de amíg ő felülről közelíti meg az 5 km-t, addig én alulról.

Utánpótlás OB 2012

Csütörtök délben sikeresen lekéstük a vonatot, de jött a felmentő sereg, úgyhogy röpke két óra alatt lerepültük a Budapest-Nyíregyháza távot. 3000m akadály helyett ezúttal 1500m-en neveztem, mivel ebben az idényben erre a távra készültem a legtöbbet, az akadályvételt pedig egyáltalán nem gyakoroltam. Második nap 5000m-en álltam rajthoz, majd rá 10 percre a BEAC 4x400m-es váltójával is indultunk. Ez a korosztályos OB-nem tartogatott számomra nagy meglepetéseket, mivel minden versenyszámban, melyben indultam, a papírforma érvényesült.

Magyar Atlétika Bajnokság 2012

Első nap: 1500m - A verseny előtt nem igazán tudtam eldönteni, hogy közvetlenül a Bene-Kállay-Szemeti hármas mögé álljak-e be, vagy engedjem magam elé még a békéscsabaiakat is. Végül a lehető legrosszabbul döntöttem, és megpróbáltam Tábor Miklós és Gregor László közé állni. Volt belőle egy kis verekedés, de végülis Miklósnak volt igaza, ennél a tempónál nem érdemes dulakodni, úgyhogy a továbbiakban már Laci mögött futottam. 750 méternél aztán Laci kezdett leszakadni, én viszont éreztem a jó eredmény lehetőségét, úgyhogy felfutottam Miklós mögé. Az utolsó körhöz 2:44-nél érkeztünk el, ekkor már tudtam, hogy meglesz az 50 alatti idő - erre a részidőre ugyanis csúnya lett volna 50-en kívül futni. Az utolsó 300-nál még arra is láttam némi esélyt, hogy esetleg dobogó legyen a végéből, de a hajrábeli iramváltást nem bírtam el. Laci közben felszívta magát miután megelőztem, és a végéig mögöttem utazott, majd (szokása szerint) le is hajrázott, így végül a 6. helyen* értem célba, 3:47,65-ös idővel*. Egy ilyen feszített tempónál ugyan még nem az igazi a hajrám, de most úgy érzem nincs miért szégyenkeznem az utolsó 100 miatt se. Egy tökéletes versenyen előttem futott volna valaki, akit talán lehajráztam volna. Tökéletes versenyek persze nincsenek.  (eredmények*) (videó)

Eötvös Öt Tavasz 2012

Tavaly tavasszal sérüléssel bajlódtam, ősszel pedig egy kéthetes pihenőből tértem haza, idén viszont semmi sem hátráltatott a tavaszi 5vös 5km-en való indulásban. A pálya vonalvezetése idén sem változott, csupán a rajt/cél került 300 méterrel előrébb. A versenyt nagy lendülettel kezdtem, egy 15 perces időt tartottam reálisnak, a kitűzött időeredmény azonban gyorsan szertefoszlott, amikor a felvezető biciklis rossz helyen kanyarodott el.  Az élbollyal együtt mégis követtük, hátha félre tájékoztattak. Meg is kérdeztem a bicajost, hogy biztos-e az útvonal helyességében, majd kb. 30 méternyi tétovázás után azt mondta, hogy nem. Visszafordultunk, ekkor már a versenyzők nagy része elfutott a helyes irányba (a másik biciklis rendesen ismerte az útvonalat), de a kis kerülővel vesztettünk kb. 40 másodpercet. A győzelmet illetően azért nem estem kétségbe, a jobb futók velem együtt futottak zsákutcába, a többieket pedig gyorsan be lehetett hozni, de a 14:40-es pályacsúcs közelébe már elég nehéz lett volna így futni. Boross Gábor edzőtársam célkitűzése viszont, -  aki a 3. helyen beérve futott 16:20-at - egy 16 perc alatti időeredmény elérése volt, mivel már két alkalommal is futott 16:02-t. Ha nincs ez kb. 200 méteres kitérő a közepén egy hajtű kanyarral, minden bizonnyal magasan túlszárnyalta volna korábbi önmagát. A figyelmetlen bicajostól sajnos később sem szabadultunk meg, előbb a tömeg közepén próbált előre haladni (sikeresen el is gázolta egy másik edzőtársamat), majd a Rákóczi hídnál ment volna rossz iránya, ha nem szólok neki időben. A versenyt végül 15:50 körüli idővel fejeztem be.

Az eredményhirdetés szokás szerint csúszott, de ezúttal azért gyorsabban összeszedték magukat, miután rájuk szóltam, hogy a legtöbben nem a cheerleaderek miatt álldogálnak még mindig ott, hanem az eredményhirdetésre várnak. Ha minden igaz, nyertem egy Nike futócipőt is, ami kellemes meglepetés, úgyhogy köszönöm a Nike-nak, remélem még sokszor fogják ily módon szponzorálni a versenyt!

Retrospekív: Eötvös versenyek

Egy kis elírás az ELTE honlapján - "A verseny színvonalát jelzi, hogy ha nem is dőlt meg a tavaly felállított pályarekord, de az abszolút férfi kategóriát és ezzel a legjobb időt, figyelemre méltó 15:10 perces idővel Csere Gáspár (PPK) érte el. Külön öröm, hogy hiába próbálkoztak más egyetemek hallgatói is, az ELTE-t nem tudta senki sem megelőzni. Pedig azért nem volt ez végig ilyen egyértelmű. Olyannyira nem, hogy az ezüstérmes az orvosin tanuló Dani Áron, gáspár BEAC-os csapattársa lett, aki az utolsó pillanatokban „esett” be a versenyre. "

2008 tavaszán indultam először az 5vös5 km-en, akkor hetedikként értem be 17:05-ös idővel. A következő évben már dobogóra értem, az akkor csúcsot döntő Berecz Lali és Kedves Roland mögött, egy 15:47-es futással. Nagy hajrában voltunk Gáspárral és Kis Gyulával, utóbbi egy blogbejegyzésében (sajnos nincs link) maradandó emlékként le "fiatal titán"ozott is minket. :) A 2010-es évben sem a tavaszi, sem az őszi 5vös5ön nem indultam (félévente rendezik meg a versenyt) , Gáspár pedig eközben már-már 5vös5 specialistává nőtte ki magát. Most 2011 májusában megint rajthoz álltam, egy apró kihagyás, sérülés után, és 15:37-es idővel másodiknak értem be Gáspár mögött. A további évek eredményeit már megtaláljátok az Eötvös 5 km-rel címkézett bejegyzésekben.