A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Utánpótlás OB. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Utánpótlás OB. Összes bejegyzés megjelenítése

Utánpótlás OB 2013

3000m akadály - Benjivel lényegében három év után most először kerültem össze akadályon. 2011-ben ugyan versenyeztünk a korosztályos OB-n, ahol a junior és az utánpótlás korúakat egyszerre indítják, de akkor a sérülésem miatt nem próbáltam meg elfutni vele, megelégedtem az utánpótláskorú bajnoki címmel, nem volt ki-ki harc, mint ahogy a felnőtt OB-n is elmaradt a párviadal, miután elakadtam az egyik akadályban. Tavaly csak 1500 méteren találkoztunk, a MEFOB-on nyertem, az ARAK Kupán nem.

Sok minden történt  velünk ebben a három évben, ezért vártam már a következő összecsapást, de amikor két hete kiderült, hogy nem futunk egymás ellen 3000 métert, az egyszerre volt megkönnyebbülés (hú de jó, hogy nem kell harcolni) és dühítő (de hát miért nem?). Ezek után viszont a félelemnek minden formája eltűnt belőlem.

Utánpótlás OB 2012

Csütörtök délben sikeresen lekéstük a vonatot, de jött a felmentő sereg, úgyhogy röpke két óra alatt lerepültük a Budapest-Nyíregyháza távot. 3000m akadály helyett ezúttal 1500m-en neveztem, mivel ebben az idényben erre a távra készültem a legtöbbet, az akadályvételt pedig egyáltalán nem gyakoroltam. Második nap 5000m-en álltam rajthoz, majd rá 10 percre a BEAC 4x400m-es váltójával is indultunk. Ez a korosztályos OB-nem tartogatott számomra nagy meglepetéseket, mivel minden versenyszámban, melyben indultam, a papírforma érvényesült.

Utánpótlás OB 2011

A felkészülés 
Két és fél héttel a bajnokság előtt kicsit aggódni kezdtem, amiért ebben a szezonban még nem is versenyeztem. Tavaly ősszel a mezei versenyeket csak lendületből futottam végig, a fedettpályás szezon pedig nem sikerült, tavasszal sérülés hátráltatott. Végül az OB előtt csak az ARAK Kupán versenyeztem. Minderről bővebben itt: Tavaszi Alapozás.

Két héttel az OB előtt megint megfájdult a lábam. Illetve a fájdalom talán túlzás, de éreztem, ami pont elég arra, hogy elvonja a figyelmemet. Viszont úgy álltam hozzá a dologhoz, hogy most már igazán nem érdekel, engem az se zavar, ha az OB-n elszakad a térdem, csak fussam le. Ráadásul össze-vissza éreztem, hol sarokra, hol lábujjhegyre érkezéskor, stb., igazából sokat tanulmányoztam, hogy mikor nem fáj, de nem jutottam semmire, lehet hogy már inkább csak a fejemben létezett a dolog.