Utánpótlás OB 2013

3000m akadály - Benjivel lényegében három év után most először kerültem össze akadályon. 2011-ben ugyan versenyeztünk a korosztályos OB-n, ahol a junior és az utánpótlás korúakat egyszerre indítják, de akkor a sérülésem miatt nem próbáltam meg elfutni vele, megelégedtem az utánpótláskorú bajnoki címmel, nem volt ki-ki harc, mint ahogy a felnőtt OB-n is elmaradt a párviadal, miután elakadtam az egyik akadályban. Tavaly csak 1500 méteren találkoztunk, a MEFOB-on nyertem, az ARAK Kupán nem.

Sok minden történt  velünk ebben a három évben, ezért vártam már a következő összecsapást, de amikor két hete kiderült, hogy nem futunk egymás ellen 3000 métert, az egyszerre volt megkönnyebbülés (hú de jó, hogy nem kell harcolni) és dühítő (de hát miért nem?). Ezek után viszont a félelemnek minden formája eltűnt belőlem.

Életemben talán először úgy álltam oda egy verseny rajtvonalához, hogy ma itt fussunk lassan vagy gyorsan, én akkor is nyerek, és nem azért, mert nincs ellenfelem, hanem mert nincs más opció. Egyszerűen elképzelhetetlennek tűnt, hogy alulmaradjak, mert sosem voltam még jobb formában, mint most. A verseny reggelén aztán kissé elbizonytalanodtam, hogy az önbizalmam nem csap-e át elbizakodottságba, de ezeket a kételyeket gyorsan elhessegettem magam elől azzal, hogy már pusztán a kérdés feltevése is el kell hogy oszlassa ezeket. A bemelegítés jól sikerült, és a kissé szeles idő sem tűnt hátráltató tényezőnek. Oda álltunk a rajthoz. Lassan kezdtünk (3:15-ös első ezer), és ezt a komótos tempót tartottuk is két kilométerig. 2100 méternél aztán Benji feljebb kapcsolt pár fokozattal, de nem annyival, hogy ne tudjam követni. Ebből később kicsit visszavett, mert ő is érezhette, hogy kelleni fog az erő a végére. A vizesároknál megelőztem, és az utolsó 150 méteren már vissza se néztem.(eredmények) (masz) (beac) (U23 EB csapat)

800m - A szombati akadály nem tartozott épp a leglátványosabb versenyeim közé, a másnapi 800 méterrel viszont remélem mindenkit sikerült kárpótolnom ezért. Az EB-re való tekintettel inkább hanyagoltam az 5000 métert, ahol talán több esélyem lett volna nyerni, mint a két körös távon, ahol egy Gregor László és egy Matkó Csaba várt rám. Az első száz méteren arra figyeltem, hogy Kovács Dávid ne tudjon elém állni, mert azzal elzárta volna az utamat Laci és Csabi felé, akikre nekem figyelnem kellett. Számítottam rá, hogy lesz köztünk némi harc a harmadik helyért, de titkon azért reménykedtem, hogy végezhetek előrébb is, mivel Csabit hajráztam már le 1500 méteren, és az előző napi versenye sem úgy sikerült, ahogy szerette volna. Az más kérdés, hogy ő már két éve is futott 1:52-t 800-on.

Az elején még csak-csak vissza tudtam tartani Dávidot, 350 méternél azonban mégis csúnyán beszorultam egy olyan helyre, ahonnan egy esetleges iramváltás esetén nem tudok kirobbanni, ezért úgy döntöttem, hogy némi erőtartalékot elhasználva inkább kimegyek a hármas pályára, és bevágok Laciék mögé. Ez volt az első olyan versenyszituáció, amit sikerült jól megoldani. A második 100 méterrel később jött, amikor 500 méternél Csabi gyorsított, és Laci nem ment utána. Tudtam, hogy Laci bízhat a sebességében, de azt nem tudtam, hogy én is is bízhatok-e a sajátomban annyira, hogy majd megelőzzem Csabit a célegyenesben, így inkább utána eredtem. Mivel az első kör kifejezetten lassú volt (60's) ez még nem vett ki belőlem túl sok erőt, és a kanyar végén megelőztem Csabit is. Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy akár nyerhetek is (azt tudtam, hogy egy Gregor Lászlót nem tudok lehajrázni, de abban nem voltam olyan biztos, hogy fordított helyzetben ő képes rá), de ez nem tartott túl sokáig, mert Laci csakhamar feltűnt a jobb oldalamon, és visszaelőzött. A célegyenesben így már inkább csak az óriási szembeszéllel küzdöttem. (eredmények)

Lényegében életem legjobb 800 méteres versenyén vagyok túl, először fordult elő, hogy nem csak futottam elejétől a végéig keményen (korábban csak ebben bízhattam), hanem döntéseket is hoztam futás közben. Ezt a hétvégémet szeretném Gyuri bának ajánlani. Azon kevés emberek egyike volt, akiknek mindig örültem, ha a pálya mellől figyelték a versenyeimet. Ritkán tűnt elégedettnek, de most azt hiszem az lett volna.