Másfél év után ismét elindultam az ELTE 5vös5-ön. Megmondom őszintén, hogy nem vettem túl komolyan a versenyt, mivel Gazsi és Dárius a hétvégi utcai 10 000m-es bajnokság miatt nem indultak, és hozzászoktunk, hogy az 5vös5 inkább egy BEAC-os háziverseny, már ami a dobogós helyezéseket illeti.
A rajtnál viszont nagy meglepetés ért, mivel Vindics Balázs és Tulok Matyi is nevezett a versenyre. Egyikükkel sem nagyon versenyeztem az idén (Balázzsal igazából még soha), de a 800-as és 1500-as eredményeikről én is hallottam.
Nem nagyon tudtam, hogy mire számíthatok, egyrészt miattuk, másrészt magam miatt, mivel a Csapat OB óta már nagyban elkezdtem az őszi pihenőmet. Az első két kilométert még vezettem én, de mivel senki sem tűnt olyan veszélyesnek, inkább visszaálltam a 4-5. helyre - talán ez is mutatja, hogy a tempó most Gazsi hiányában nem volt olyan erős. Az utolsó fordító előtt aztán megint élre álltam, miközben többször is méregettem a többieket egy-egy rövidebb váltással. Az utolsó kilométeren aztán Matyi fokozatosan elkezdett gyorsulni - ez már árulkodó volt az erőlétet illetően, mert nem történt hirtelen váltás - én pedig mentem vele, miközben Balázs leszakadt. Itt már beértük a hátul futókat is, akiknek a kerülgetése külön műfajt jelent, de én jól jöttem ki belőle, csak időzítés kérdése a dolog. A célegyenesbe érve már lehagytam a többieket, úgyhogy szerencsémre semmi sem maradt a végére, de Balázzsal lehet meggyűlt volna a bajom, ha nem sikerül korábban leszakítani, mivel nagyon jött a végén.
Nagyon élveztem a versenyt, bár nem volt olyan könnyű, mint szerettem volna, de belülről az egyik legizgalmasabb megmérettetés volt az évben, amit a Simonával közös dobogón állás koronázott meg - ilyen kaliberű sportoló mellett állni azért nem rossz dolog. :)
A rajtnál viszont nagy meglepetés ért, mivel Vindics Balázs és Tulok Matyi is nevezett a versenyre. Egyikükkel sem nagyon versenyeztem az idén (Balázzsal igazából még soha), de a 800-as és 1500-as eredményeikről én is hallottam.
Nem nagyon tudtam, hogy mire számíthatok, egyrészt miattuk, másrészt magam miatt, mivel a Csapat OB óta már nagyban elkezdtem az őszi pihenőmet. Az első két kilométert még vezettem én, de mivel senki sem tűnt olyan veszélyesnek, inkább visszaálltam a 4-5. helyre - talán ez is mutatja, hogy a tempó most Gazsi hiányában nem volt olyan erős. Az utolsó fordító előtt aztán megint élre álltam, miközben többször is méregettem a többieket egy-egy rövidebb váltással. Az utolsó kilométeren aztán Matyi fokozatosan elkezdett gyorsulni - ez már árulkodó volt az erőlétet illetően, mert nem történt hirtelen váltás - én pedig mentem vele, miközben Balázs leszakadt. Itt már beértük a hátul futókat is, akiknek a kerülgetése külön műfajt jelent, de én jól jöttem ki belőle, csak időzítés kérdése a dolog. A célegyenesbe érve már lehagytam a többieket, úgyhogy szerencsémre semmi sem maradt a végére, de Balázzsal lehet meggyűlt volna a bajom, ha nem sikerül korábban leszakítani, mivel nagyon jött a végén.
Nagyon élveztem a versenyt, bár nem volt olyan könnyű, mint szerettem volna, de belülről az egyik legizgalmasabb megmérettetés volt az évben, amit a Simonával közös dobogón állás koronázott meg - ilyen kaliberű sportoló mellett állni azért nem rossz dolog. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése