Idén olyan lelki állapotban érkeztem Bydgoszczba, hogy még a rajtlistát sem kellett megnézzem ahhoz, hogy tudjam, jó futás lesz, élvezni fogom. Így is történt, már az első két kör után kialakult egy négyes boly, két fekete atléta, egy angol és jómagam. Kicsit meg is illetődtem, hogy nem lesz-e túl erős mezőny ez nekem, de nem kellett volna, nagyon lassan kezdtünk, és utólag okoskodva látom, hogy nagyobb önbizalommal a dobogó sem lehetett volna esélytelen - de nem szabad elfeledni, hogy milyen mélyről indultam, régóta nem futottam végig rendesen az akadályt, tavaly ugyanitt ki is álltam (lásd itt). Aztán 1200 méterrel a vége előtt az angol előre ment, nekem viszont nem volt merszem egy ekkora váltáshoz - most már persze látom, hogy elbírtam volna. Ez hiba volt, mert ezzel egy nagy légüres térbe hajszoltam magamat, se előttem se mögöttem senki, de aztán az utolsü 600-on utólért a harmadik fekete versenyző.
