Életemben először abszolút favoritként álltam oda egy felnőtt Magyar Bajnokságra, és ez a tény némi bizakodással töltött el. Az egyetlen igazán veszélyes ellenfelet Juhász Balázs jelentette, aki nemrég bronzérmet szerzett a Junior Európa-bajnokságról, és nagyjából megismételte az én 2013-as évemet - kicsit furcsa is ugyanazt megélni a másik oldalról. Annak idején Minczér Albi segített hozzá az EB-szinthez a szezon első versenyén, az Eb-n pedig elég jól szerepeltem, és ez annyira megdobott, hogy az OB-n már megvertem Albit - és most Balázs is ugyanezt tette velem.
Természetesen csalódott vagyok, aminek két oldala van. Az egyik, hogy futás közben többször is hibáztam. Először is indokolatlanul hagytam meglépni az ellenfelemet, és a verseny nagy része azzal telt, hogy felfussak rá. Ez a korábbi két közös verseny tapasztalatai alapján rögzült be nálam, és másnak valószínűleg nem is engedtem volna meg ekkora előnyt, mert egyáltalán nem is volt egy irreális kezdés. A második hiba, hogy az utolsó két körben, amikorra utolértem, nem kezdeményeztem, hanem beálltam ugyanarra az altatós, lassú tempóra, bízva a hajrámban, miközben érezhetően bizonytalanok voltak az akadályvételeim.
Az érem másik oldala azonban, amit már eddig is éreztünk, hogy az idei felkészülés annak ellenére sem sikerült olyan jól, hogy én sokkal elkötelezettebben álltam az atlétikához, mint eddig. Ezt magamban nagyjából már átgondoltam, nagyjából tudom, hogy mi és hol csúszott el, ami miatt nem vagyok annyira felkészült, hogy még hibákkal együtt is megnyerjem a bajnokságot. Másnap 5000 méteren is rajthoz álltam, de akkor még nem sikerült lerendeznem magamban az előző nap történteket, ezért idő előtt befejeztem a távot. A szezonnak azonban még koránt sincs vége, és bár a felnőtt bajnokság elúszott, a Szuper Liga és a Csapat OB döntő pont olyan távolságra vannak, hogy végre igazán kirobbanó formába hozzam magam. (eredmények) (masz) (beac)
Természetesen csalódott vagyok, aminek két oldala van. Az egyik, hogy futás közben többször is hibáztam. Először is indokolatlanul hagytam meglépni az ellenfelemet, és a verseny nagy része azzal telt, hogy felfussak rá. Ez a korábbi két közös verseny tapasztalatai alapján rögzült be nálam, és másnak valószínűleg nem is engedtem volna meg ekkora előnyt, mert egyáltalán nem is volt egy irreális kezdés. A második hiba, hogy az utolsó két körben, amikorra utolértem, nem kezdeményeztem, hanem beálltam ugyanarra az altatós, lassú tempóra, bízva a hajrámban, miközben érezhetően bizonytalanok voltak az akadályvételeim.
Az érem másik oldala azonban, amit már eddig is éreztünk, hogy az idei felkészülés annak ellenére sem sikerült olyan jól, hogy én sokkal elkötelezettebben álltam az atlétikához, mint eddig. Ezt magamban nagyjából már átgondoltam, nagyjából tudom, hogy mi és hol csúszott el, ami miatt nem vagyok annyira felkészült, hogy még hibákkal együtt is megnyerjem a bajnokságot. Másnap 5000 méteren is rajthoz álltam, de akkor még nem sikerült lerendeznem magamban az előző nap történteket, ezért idő előtt befejeztem a távot. A szezonnak azonban még koránt sincs vége, és bár a felnőtt bajnokság elúszott, a Szuper Liga és a Csapat OB döntő pont olyan távolságra vannak, hogy végre igazán kirobbanó formába hozzam magam. (eredmények) (masz) (beac)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése