A Szuperliga döntője csakúgy, mint tavaly, idén is Debrecenben került megrendezésre, ami szívemnek igencsak kedves helyszín, a serdülő bajnokságokról való nosztalgikus emlékekkel, egy remek pályával, és makulátlan szervezéssel. Ez utóbbin mondjuk most esett némi csorba (kommentátor, díjátadás), de annyi baj legyen, a verseny lebonyolítását szerencsére nem befolyásolják.
Ami az akadályt illeti, csak úgy mint eddig minden alkalomma, Balázs rögtön az élre állt, de ezúttal nem tudott olyan erősen kezdeni, hogy bármekkora távolság is kialakuljon közöttünk. Az első kilométerhez 3:06 körül érhettünk el, én titkon reméltem, hogy ennél azért gyorsabban futunk. Féltáv környékén aztán beleváltottam a laza tempóba, ahogy azt előzőleg egyébként is elterveztem, és az utolsó körig nagyjából tartottam is. Az ellenfelem természetesen megpróbált visszakapaszkodni, de két kilométer után elkezdett egyre nagyobbra nőni a köztünk lévő távolság, így az utolsó körhöz jókora előnnyel érkeztem meg. Addigra azért már én is fáradtabb lettem, és mivel egyébként sem voltam rákényszerítve, egy nem túl gyors, 72-es körrel fejeztem be a versenyt. Talán ha jobb időt mutat az óra 2600-nál, akkor még megpróbáltam volna megnyomni a végét, de így most nem sok értelmét láttam. Emiatt a verseny után volt is egy kis hiányérzetem, de jövő héten megint verseny, meglátjuk, hogy sikerül-e betölteni ezt az érzést. (eredmények)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése