Legutóljára 2010-ben futottam rendes 3000 métert, abban az évben háromszor is. Első alkalommal a Fedett Junior OB-n, 8:33-at, és akkor is azt éreztem, hogy sok volt még abban a futásban, mert 2000 méterig csak a gyengélkedő Gragor Laci mögött futottam, és csak a táv utolsó harmadában kezdtem el igazán hajtani, hisz utól kellett érnem a több méter előnyt szerzett Szabó Sanyit. Egy héttel később a Felnőtt OB-n lett volna alkalmam javítani, de a dobogóesélyek miatt Tábor Mikivel eléggé eltaktikáztuk a dolgot, amiből ő jött ki nyertesen. Én hoppon maradtam, és javítani sem sikerült, akkor is azt gondoltam, hogy simán bennem van egy 8:25. Harmadik alkalommal, tavasszal rendezett a Masz egy 3000 méteres "tesztversenyt", ahol váltott vezetésben, egyenletesen lefutottuk a távot, és akkor állítottam be az egyénimet is, 8:32-t. Erre a futásra már nem igazán emlékszem, de az eredményhez hozzátartozik, hogy épp akkor voltam túl egy kéztörésen.
Két évvel ezelőtt nem úgy sikerültek a dolgok, ahogy szerettük volna, a Fedett OB-n kiálltam, tavaly pedig nagy szomorúságomra elmaradt a fedettpályás idény, pedig jó formában voltam. Ezek után most szerettem volna végre egy normális eredményt futni, és még a 8:20 alatti célkitűzés se lett volna alaptalan, csakhogy a lehető legrosszabb periódusban kaptam el egy rövid torokfájást, ami még így is rányomta a bélyegét az egész felkészülésemre. Ezért végül az OB-n már bármilyen eredménnyel megelégedtem volna, csak nem akartam egy újabb vérszegény versenyt. A nevezéseket látva azonban kiderült, hogy a két legnagyobb favorit nem indul. Nem mintha így nem maradt volna elég jó futó, sőt, csakhogy ezután sokkal közelebb került a dobogó. A többiek idei eredményei alapján pedig végig nyitottnak tűnt a verseny kimenetele, hisz az indulók között ebben az évben négyen is futottak 8:26 alatt, az előző napon pedig Matkó Csaba is nagyot ment 1500 méteren. Ez a mezőny nem arról híres, hogy ellazsálja az elejét, úgyhogy biztos voltam benne, hogy akárhanyadik helyen is fussak be végül, az biztosan egyéni csúcs lesz.
Szabó Sándor rögtön az élre állt, és tette az egyetlen dolgot, amit most tehetett, elkezdett iramot futni, mi többiek pedig egy 40-50 méter távolságból követtük. Ez akár soknak is tűnhet, de azért számítani lehetett rá, hogy Sanyi nem most fog előrukkolni valami óriási hajrával, ugyanakkor nagy türelemre is szükség volt, hogy ne fussak fel rá túl korán. A táv kétharmadáig ugyanis elég kényelmesen éreztem magam, egy kisebb verekedést követően végig Józsa Gábor mögött tudtam futni, és bizony a felétől kezdve egyre nagyobb volt bennem a késztetés, hogy megkezdjek egy hosszú felfutást. A nagy hátrány ellenére azonban bíztam Gábor időzítésében, úgyhogy nem aggódtam amiatt, hogy Sanyit esetleg nem sikerül befognunk. Szögi István azonban nem így volt ezzel, ezért 800 méterrel a vége előtt robbantott egyet, és megelőzött minket, hogy utolérje Sanyit. Kellett egy kis idő, hogy Gábor felvegye az új tempót, én viszont még nem akartam elé kerülni, úgyhogy István szerzett pár méter előnyt.
Ekkor sokáig futottam a negyedik helyen, de miután Sanyit lehagytuk, elkezdődött a taktikázás, hogy mégis hogyan jöhetnék ki én a legjobban ebből a szituációból. Gáboron azt éreztem, hogy túl későn szánná rá magát a felfutásra ahhoz, hogy a legvégén még őt is megelőzzem, ezért az utolsó kör előtt elé álltam, hogy felzárkózzak a váltás óta jókora előnyben levő Istvánhoz. 150 méterrel a cél előtt volt a verseny legsarkalatosabb pontja, döntenem kellett ugyanis, hogy Istvánt lendületből előzzem-e meg, vállalva ezzel, hogy Józsa Gabi a végén szinte biztosan lehajráz, vagy próbáljam meg inkább az utolsó 50 méteren. Rosszul döntöttem, ha ott lehagytam volna, az talán megtörte volna egy kicsit, így viszont a lendületből visszavéve már nem tudtam kellőképpen felgyorsulni a legvégén. Végül harmadik lettem, Józsa nagyot hajrázott, ahogy vártam, nem hiszem, hogy őt ezen a versenyen meg lehetett volna verni. A kihagyás miatt nem végeztem igazán gyors edzésmunkát, az edzéseken is éreztem, hogy a sebességem nem az igazi, és az utóbbi időben is inkább azon dolgoztam, hogy az állóképességem helyreálljon. Így is elégedett lehetek a harmadik hellyel, a 8:23-as időeredménynek pedig azért örülök kiváltképp, mert nem kellett érte meghalni.
Ekkor sokáig futottam a negyedik helyen, de miután Sanyit lehagytuk, elkezdődött a taktikázás, hogy mégis hogyan jöhetnék ki én a legjobban ebből a szituációból. Gáboron azt éreztem, hogy túl későn szánná rá magát a felfutásra ahhoz, hogy a legvégén még őt is megelőzzem, ezért az utolsó kör előtt elé álltam, hogy felzárkózzak a váltás óta jókora előnyben levő Istvánhoz. 150 méterrel a cél előtt volt a verseny legsarkalatosabb pontja, döntenem kellett ugyanis, hogy Istvánt lendületből előzzem-e meg, vállalva ezzel, hogy Józsa Gabi a végén szinte biztosan lehajráz, vagy próbáljam meg inkább az utolsó 50 méteren. Rosszul döntöttem, ha ott lehagytam volna, az talán megtörte volna egy kicsit, így viszont a lendületből visszavéve már nem tudtam kellőképpen felgyorsulni a legvégén. Végül harmadik lettem, Józsa nagyot hajrázott, ahogy vártam, nem hiszem, hogy őt ezen a versenyen meg lehetett volna verni. A kihagyás miatt nem végeztem igazán gyors edzésmunkát, az edzéseken is éreztem, hogy a sebességem nem az igazi, és az utóbbi időben is inkább azon dolgoztam, hogy az állóképességem helyreálljon. Így is elégedett lehetek a harmadik hellyel, a 8:23-as időeredménynek pedig azért örülök kiváltképp, mert nem kellett érte meghalni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése