Magyar Atlétika Bajnokság 2013

3000m akadály: Sokszor voltam már országos bajnok, de felnőtt bajnok még sosem. Eddig kétszer volt rá reális esélyem, először még 2010-ben, mert hiányzott a favorit, majd idén fedett pályán, amikor egy rövidebb betegség miatt nem voltam olyan robbanékony, mint ami az első helyhez kellett volna. Ezúttal azonban minden összeállt, két egyéni csúccsal a lábamban álltam a rajtvonalhoz, felszabadultan és magabiztosan. Ellenfelem az olimpikon Minczér Albert volt, aki gyors első két körrel kezdett, de aztán eléggé belassultunk, és már az első ezer méter sem volt eget rengetően erős, 2:55-ös-re sikerült. A vége felé egyre biztosabb voltam magamban, mivel a tempó egyáltalán nem fárasztott, Albi mozgása viszont - aki fő esélyesként felvállalta a vezetést - nem volt olyan meggyőző, korán világossá vált, hogy minden a hajrán múlik - márpedig az utóbbi hónapokban csak jó élményeim vannak a hajrákról. Az utolsó 500 méteren kicsit gyorsult az iram, de a vizesároknál végül Albi mellé álltam, az egyenesre ráfordulva pedig futottam, ahogy csak tudtam, hogy megszerezzem életem első felnőtt bajnoki címét. Sok gátat szakítottam már át az idén, de ez az eredmény megkoronázza a szezonomat. Végérvényesen a felnőtt mezőnyhöz tartozom, jövőre már nincsenek korosztályos megmérettetések. Holnap 1500-on állok rajthoz, feltéve hogy rendbe jön a bokám, ami még melegítés alatt ment ki, de szerencsémre nagyon lazák a szalagok. Remélem nem lesz vele baj. (eredmények) (masz) (beac)

A verseny után rengeteg gratulációt kaptam, még az Utánpótlás OB-nál is többet, az országos csúcstartótól a versenytársakon és atlétákon keresztül egészen az edzőkig, és ez felettébb jólesett. Remélem, hogy a jövőben még számos alkalommal részesülök ezekben az apró megtiszteltetésekben, és ha a sors nem szól közbe, akkor minden erőmmel azon leszek, hogy még tovább fejlődjek, és még jobb futó váljon belőlem, illetve hogy ne ez legyen az utolsó felnőtt bajnoki címem.

1500m: A másnapi versenyszám nem volt túl ideális a számomra. A bokám bedagadt ugyan, de a futástól nem fájt, így azzal nem is volt gondom, raktunk rá egy tépet, és csak imádkozni kellett, hogy bele ne rúgjanak. Viszont nagyon meleg volt, a mezőny pedig sűrű, a helyezkedés sem sikerült jól, sokat kellett kerülgetni és külső sávon futni, nem tudtam oda férkőzni, ahova eredetileg szerettem volna, és ez sok erőt kivett belőlem. Főleg 1000 méter után, amikor Bene Barnabás kezdett felfutni, és vele együtt én is kimentem a 3-as pályára, hogy az utolsó kört jó pozícióból kezdhessük meg. Itt már éreztem a tegnapi akadályverseny fáradalmait (a többiek azért legfeljebb csak egy gyors 800-at futottak előző nap, de van aki azt sem), nem volt meg a fölényes biztonságérzetem. Az elmúlt két hét is inkább a forma átmentéséről és az Utánpótlás EB kipihenéséről szólt, egyáltalán nem végeztünk olyan gyors edzéseket, mint amilyenekhez egy jobb 1500-hoz szükség lett volna. 1300 méternél már biztos voltam benne, hogy nem fogok tudni igazán meggyőző hajrát nyújtani, a legjobbak le is szakítottak kicsit, majd a célegyenesbe érkezve a két felfutó, Matkó Csaba és Kállay Dani is megelőzött. Ezek után az utolsó 100 méteren ki is engedtem egy kicsit, de amikor Kovács Beni is mellém ért, azért még tudtam gyorsítani az utolsó 30-on - azt azért már nem akartam, hogy még egy ember megelőzzön. Mindent összevetve azért a körülményekhez képest egyáltalán nem volt ez rossz futás, és elégedett lehetek a lassú kezdésből futott 3:51-es idővel is.