1500m - Első nap nem volt szerencsém. Egy lassú taktikai verseny, rengeteg lökdösődéssel, ahol az utolsó kör előtt kis híján el is estem. A ritmusból kiesve már nem tudtam akkorát hajrázni, hogy bárkit is visszaelőzzek 200 méter alatt, de a végeredménytől eltekintve tanulságos verseny volt, Kazi Tamás mögött végig jól helyezkedtem, tartottam magam, és a kisebb megindulásokra is rögtön reagálni tudtam. Mivel nem diktáltunk nagy iramot, nem is fáradtam el, aminek a másnapi megmérettetésre való tekintettel még örültem is.
3000m - Vasárnap viszont teljesen meghaltam. 3000m-en már olyan tempót diktáltak a veszprémiek, amit csak 100%-os egészségi állapotban lehetett volna végig csinálni, én viszont meghűltem a fedettpálya legvégére, és ez itt ki is ütközött: az egyénimnél jóval gyengébb idővel, teljesen kifáradva értem célba, lényegében a táv felétől már csak szenvedtem. Minczér Albi ügyesen megszökött, Tábor Miklós viszont egy óvatos kezdés után szívta fel magát, hogy a hajrában megelőzzön. Az ő taktikája nekem is jobban feküdt volna, de ezzel a győzelem lehetőségét is eldobtam volna magamtól, így inkább kockáztattam. Most nem jött be, de a bronzéremnek így is örülök, mert a verseny előtt annyira izgultam, mint serdülő korom óta egyszer se, nem a legkellemesebb dolog köhögve a rajtvonalhoz állni. (eredmények) (masz) (beac)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése