Az előzetes tervekkel szemben mégsem utaztam ki a bydgoszcz-i versenyre, ami kezdetben nagy fejtörtést okozott nekem. Nagyon nehéz visszamondani egy versenyt, amit hónapokon keresztül szervez az ember, és ahol biztosan lehet jót futni, mivel a körülmények és a mezőny egyaránt adott. Bydgoszcba azért mentem volna, hogy egy jó eredménnyel bebiztosítsam a Csapat EB-n való részvételt, és megpályázhassam az Universiadéra való kijutást. Ezek azonban idő előtt sikerültek, és innentől már nem a jó időt, hanem az EB-n való jó szereplést kellett szem előtt tartani.
Helyette itthon maradtam, és elindultam 1500 méteren, a Budapest Bajnokságon, ahol már előre lehetett tudni, hogy erős futás lesz. Gondoltam jó megmérettetés lesz, egy felszabadult, gyors futás, ahol nem akadályoznak a gátak. Semmi elvárás, abszolút edzés jelleggel, hiszen munkából jöttem, nem is pihentem rá. Az első kanyarban kicsit verekednem kellett a jó helyért, de végül sikerült bekapcsolódni az élbolyba. 300 méter után azonban nem hogy megnyugodott volna a tempó, hanem ráerősítettek a fiúk, 700 méternél pedig már kezdtem leszakadozni, mivel ez a kezdés egyszerűen túl gyors volt most nekem. Igyekeztem hadakozni az érzésekkel, és nem drasztikusan vissza lassulni, de az üldözők így is sorra előztek meg, miután egy egész kört futottam a teljes űrben. Az utolsó 200 méteren azért kapcsoltam, és Ludvig Benjit még gyorsan visszaelőztem, és ha kicsit korábban észbe kapok, még az előttünk haladó Vindics Balázs is meglehetett volna. Végül 3:55-öt sikerült futni, ami elmaradt ugyan az előzetes várakozásaimtól, de az utolsó 200 méter számomra azt bizonyítja, hogy egyszerűen rosszul választottam meg a taktikát, és sokkal szerencsésebb lett volna az üldöző bollyal maradni, mivel nem vagyok olyan gyors, mint kellene. (eredmények) (masz)
.jpg)
