Sok-sok év után megint elindultam a 11. kerület éves futórendezvényén. Ezek a versenyek sosem arról voltak híresek, hogy jól meg lennének szervezve és olajozottan működne a gépezet, hanem az egész csak ürügy arra, hogy a városvezetés bizony törődik a sporttal és megmozgatja a diákokat. Mivel azonban a diákok már 4 kilométert sem képesek lekocogni, ez a táv mostanra már 2-re csökkent, de még azt sem sikerült pontosan lemérni, így történhet meg hogy 5 és fél perc alatt letudtam a távot. A férfi WC-ket bezárva találtam, az eredményhirdetésre pedig már előre tudtam, hogy órákat kell várni, így nem is vártam meg. Nem tudtuk, hogy a cél egy fehér szalaggal van jelölve, amire semmi sincs írva, így aztán a 3. helyezettnek jutott a dicsőség, hogy a tárgyalt szalagot átszakítsa. Ezek után azzal fogadtak, hogy mindenki csak 1 csésze forró teát vehet, mert nem jut mindenkinek. Szeretem az ilyen szervezést, Budapest leggazdagabb kerülete! Mivel így dúskálunk a pénzben, még ajándék kulacsokra is futotta, amiknek jobb helye lenne a kukában, de a gyerekek persze nem engedik kidobatni, hisz azt hiszik az ajándék valamilyen érték. Pedig nem. Elnézést a heves kirohanásért, de ami kritikán aluli, az kritikán aluli. Persze gyermekként nekem is sok örömet okoztak nekem az ehhez hasonló tömegsport rendezvények, de felnőtt fejjel már nagyon zavarnak ezek a visszásságok. Ami pozitívum, hogy nem kellett fizetni a nevezésért, és jó idő volt. Azt a másfél kilométert pedig igyekeztem becsületesen végigsprintelni, ahogy Imre bá is kérte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése