Vivicittá 2015

A Vivicittá valahogy nagyon nem ez én versenyem. Ez volt a harmadik alkalom, hogy indultam, és most sem sikerült teljesíteni, amit elvártam magamtól. Ennek azonban ezúttal igen egyszerű oka van, pénteken gyógytornásznál jártam, és mivel ez volt az első alkalom, nem gondoltam volna, hogy ilyen rossz hatással lesz rám. Egész egyszerűen nem mentek a lábaim. Keserű tapasztalás volt ez, de most már ezzel is okosabb vagyok. A versenyt persze így is sajnálom, főleg hogy a szervezők engedtek, hogy az "ELIT" futók közt lehessek.

Vivicittá 2013

Szemben a tavalyival, idén csak 10 km-t kellett teljesíteni a Vivicittán, ahol Gáspár és én szerettünk volna egy jó idővel célba érni, lehetőleg 32 percen belül. A verseny első 4 kilométere nehezemre esett, egyrészt mert meglepett az 5-6 fős boly, nem gondoltam volna, hogy ilyen erős mezőny gyűlik össze, másrészt pedig mert még előttem állt a táv nagyobbik része, ami hirtelen nagyon soknak tűnt. Ez a frusztráló érzés végül a rakparton eltűnt, ugyanakkor 6-7 km környékén - ahol végig tűzött a nap - érezhetően lassult is az iram. A Margit híd lábánál Gáspár kezdeményezett egy iramváltást, de nekem ez még nagyon korainak tűnt, így nem vettem fel a tempót, leszakadtam. 8 és 9 km között sajnos beleszorultam egy nagyon lazsálós tempóba, ez a leszakadások általános velejárója, az utolsó kilométerre azonban össze kellett kapnom magam, mert kezdett rám felfutni az 5. helyezett, nekem pedig nagyon nem volt kedvem hajráversenyt vívni a végén, így végül a fejben való feladás után sem vált érdektelenné a verseny. A 32:34-es időeredménnyel végül is elégedett lehetek, Gáspár is csak bő fél perccel futott jobbat, ez pedig azt hiszem reális különbség most köztünk - nincs bosszantó hiányérzetem. (Eredmények)

Vivicittá 2012

Életem első Vivicittája kellemes élményként marad meg bennem. Körülbelül 6 km-ig nagyon lendületes, 3:10 körüli iramban mentünk, de nem éreztem fáradtságot, addig a többieken utazva futottam. A Lánchídon aztán Józsa Gábor maga elé engedett, amihez nem fűlött nagyon a fogam, de hát mit van mit tenni, elé álltam. Innentől kezdve jóleső kocogós tempót vettünk fel, kicsit még örültem is neki, hogy a végén majd biztos marad erőm, de nem így történt, elbíztam magam. A Margit híd előtt Gábor akkorát váltott, amit én nem tudtam követni, annyira belekényelmesedtem a saját tempómba. Pillanatok alatt méteres távolságokra tett szert, ez már nem is nagyon változott az utolsó 2 km-en, valahogy nem sikerült rászánnom magam, hogy a hátrányt ledolgozzam. Ettől függetlenül mégis örülök az eredményemnek, rég nem futottam már ilyen hosszút versenyen, és az edzéseken is elszoktam tőle, rég mentünk már margit hidas kört (az kb. 11km). Összességében pont olyan volt, mint egy jó edzés, hiába szenvedtem vereséget, kirobbanó formában érzem magam. Gondolom jövök jövőre is. Eredmények - Képek a versenyről - Képek a befutásról - BSI beszámoló - ATV Híradó - engem kb 7:50-nél lehet látni.