Fedettpálya: Nagyon szeretem a téli szezont, egyrészt mert kellemes élmények, jó eredmények fűződnek hozzá, másrészt az edzések sokkal összeszedettebbek, mindenki jár edzésre, kevesebb a késés. Nyáron mindig szétesik kicsit a csapat, és az edzéseket egyedül kell megoldania az embereknek. Idén valamivel kisebb létszámú volt a csoport, leginkább csak Gáspárral és Gáborral edzettem, majd végül csatlakozott hozzánk az újonc Vitárius Bence, aki hamar felvette a ritmusunkat.
A tél második fele a fedettpályás bajnokságokra való felkészülésről szokott szólni. Idén nagyon bizakodó voltam, 1500 méteren szerettem volna egyéni csúcsot futni, amire minden esélyem meg is lett volna. Egyrészt ott volt az ismétlődő történelem: két éve, amikor nyáron sehogy sem tudtam 4 perc alá kerülni, csak télen sikerült, és nagyon jó időt (3:52) futottam. Abban az évben már csak egyszer futottam ezen a távon, az 3:54 lett. A 2011-es téli szezonban nem úgy sikerült a felkészülés, ahogy szerettem volna, mivel nem jutottam ki a 2010-es Mezei EB-re. Ez nagy törést okozott bennem, nem tudtam kezelni az előrehaladt formámat, és a fedettpályás versenyszezonra nem tudtam azt átmenteni. Aztán a szabadtéri idényben sérülés akadályozott a megfelelő felkészülésben, ezért tavaly megint csak 4 perc körüli 1500 métereket tudtam futni. Mégis bizakodó voltam, mert tudtam, mit lehet abból fejlődni télre. Másrészt a 2011-es Mezei EB-n magamhoz képest jól szerepeltem, nagy reményekkel álltam a téli szezonhoz. Mivel kijutottam az EB-re, nem keletkezett akkora űr, mint tavaly, utána pedig az edzések rendkívül könnyedén mentek, igazi csúcsformában éreztem magam, tele tettvággyal. Ezek után a következőeket tűztem ki célul a 2012-es évre:
- 1500m-en & 3000m-en egyénit futni fedetten
- 1500m-en 3:50 alatt futni
- 5000m-en 15 perc alatt futni
- 3000m akadályon 9 perc alatt futni
- A Mezei EB-n a mezőny első felében végezni
Aztán jött a lesújtó hír, miszerint elmaradnak a fedettpályás versenyek. Bécsben lett volna lehetőségünk, de Imre bácsi szerint nem lett volna sok értelme. Ezzel a döntéssel kapcsolatban nem is az a tény az idegesítő, hogy ilyen megtörténhet (persze az is), hanem hogy nem történt felelősségre vonás. Rosszul tárolták a pályát? Ki tárolta rosszul? Ki fizeti a kárt? Mély hallgatás. Ezek után olyan helyzetbe hoztak, amivel nehezen szoktam megbirkózni: holtidőbe kerültem megint, remek formában voltam, de a következő pályaverseny csak tavasz végén esedékes. Imre bácsi pedig visszavett az edzések iramából, hirtelen fárasztóan lassan kellett futnom. Éppen ezért nem is bántam annyira, amikor elkapott a torokfájás, és egy két hétig nem edzettem. Ha nagyon fontos lett volna, talán egy hét alatt is kihevertem volna, de nem volt az, így inkább biztosra mentem.
Amikor visszatértem az atlétika csarnokba, különösebb nehézségek nélkül vettem fel az edzések ritmusát, hiába hiányoztam huzamosabb ideig, azért jó formában hagytam abba. Pár nap múlva Imre bácsi szólt, hogy mégis lesz a csarnokban egy 1500 méteres verseny, induljak el. Mivel a betegség után már olyan mindegy volt, elindultam. Előzőleg csináltunk 3 olyan hihetetlen edzést, amitől megint azt éreztem, hogy repülök, és szinte biztos voltam benne, hogy 4 perc alatt most is fogok futni. Eljött a verseny napja, odaálltunk a rajthoz, rengeteg jó nevű atléta, nem csoda, hisz lényegében ez volt az egyetlen hazai verseny a futók számára. Nem tudtam, kire kéne kapaszkodnom, de pár méter után valahogy Benji mögé kerültem, és egy ideig ott is maradtam. Aztán 3 körrel a vége előtt kezdtem nagyon belassulni, de szerencsémre 1100 méternél Kovács Dávid megelőzött. Abban a pillanatban a fáradtság mintha elrepült volna, az utolsó két kört rajta utazva mentem végig, majd épphogy megelőzve, 3:55-öt futottam. Ez az időeredmény igen biztató annak tükrében, hogy nem készültünk rá céltudatosan. Így a idei fedett szezont jóérzéssel hagyhattam a hátam mögött. (eredmények) (futónapló)
Egy héttel később még a Veterán OB-n is elindultam, ahol a csapattársaimnak vezettem egy 3000 métert 9 percen belülre (végül csak Bencének sikerült a 9-es áttörése). A 2:55-ös ezer méterekben semmi megerőltető nem volt, nyáron ebben a tempóban szeretném venni az akadályokat. Most jön a tavasz, egy kicsit visszaveszünk a résztávok intenzitásából, alapozó jellegű futások jönnek, és néhány, már-már hagyományos utcai futóverseny, mint a K&H Olimpiai váltó, az 5vös5 vagy az X2S Super Sprint versenye (két éve voltunk, akkor az Arénánál rendezték meg).
Nyári szezon: a nyári szezon az Egyetemi OB-val kezdődött, ahol az volt a fontos, hogy nyerjek, és ez sikerült is 3:58-as idővel. Rá egy hétre már 3:52-t futottam az ARAK Kupán, majd két héttel később 3:50-et a HONVÉD Kupán. Végig éreztem a folyamatos fejlődést, ezért egy ideális iram esetén abszolút elképzelhetőnek tartottam, hogy a Felnőtt OB-n áttörjem az 50-es határt, és ez sikerült is, úgyhogy sikerrel teljesítettem a 2. célkitűzésemet. Bár a versenyt utólag megóvták, az időeredményt nem lehet elvitatni. A Felnőtt OB másnapján elindultam életem első 5000m-es pályaversenyén is. Mivel a futógépes hosszú edzések nagyon könnyedén estek, úgy éreztem az 1500-as edzésekből is tudok futni egy 14:40 alatti időt, de tapasztalatom persze nem volt. A verseny végül elég közepesen sikerült, de a nagy meleg ellenére a 15 perc alatti futás így is összejött elsőre. A verseny után abban reménykedtem, hogy az U23-as OB-n majd tovább javítok.
A második és a harmadik célom tehát egy hétvége alatt teljesült, a negyediket az Utánpótlás OB-n szerettem volna teljesíteni. Erre végül nem került sor, mert Imre bácsival inkább az 1500m mellett döntöttünk, ami mindig az akadállyal egy napon van. Az OB nem hozott nagy meglepetéseket, mindenhol a papírforma szerint értem célba, 1500m-en 3., míg 5000m-en 2. lettem, továbbá összeszedtünk még egy 4x400-as váltót, ahol ugyancsak 3. helyezést értünk el - egyéniimtől mindenhol jócskán elmaradtam. Viszont a verseny végén megkaptam a válogatottságról szóló papírt, ami szeptemberben került megrendezésre. Reménykedtem, hogy 3000m akadályon nyerek majd indulási lehetőséget az U23-as Válogatott Viadalra, mivel a többi futószámban könnyebben feltöltik a csapatot. Már korábban is láttam a versenynaptárban, és vártam ezt a megmérettetést, mert itt szerettem volna jó időt futni, ezért augusztus második felét az akadályra való felkészülésre fordítottam, és csak remélni tudtam, hogy valami taktikai csatározás nem akadályoz meg a tervemben - a Válogatott Viadalok ugyanis a helyezésekről és a pontokról szólnak, s kevésbé az egyéni törekvésekről. A 9 perc alatti idő nem hangzott ugyan túl nagy elvárásnak, de a korábbi egyénim elég gyenge volt, vagy legalábbis nagyon öreg, ezért úgy gondolom elsőre futni egy 9 percet az reális elvárás magammal szemben. Ez végül nem sikerült, de korábbi eredményemből erőlködés nélkül sikerült faragni pár másodpercet, miközben 7 pontot hoztam a csapatunknak, így összességében jó érzéssel hagytam magam mögött ezt az őszi megmérettetést. - Futónapló: Nyári felkészülés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése