Szezonértékelés 2016

A fedett pálya remekül sikerült, egymás után kétszer futottam egyéni csúcsot 3000 méteren. Először a Budapest Bajnokságon tudtam 8:20 alatt futni, teljesen egyedül, majd a MASZ nyílt versenyén sikerült tovább javítani. Az Országos Bajnokságon végül egy kicsit félre taktikázott versenyen lettem harmadik, illetve előző nap 1500 méteren második. Az OB után szerettem volna indulni még egy külföldi versenyen, ahol ki tudok futni magamból egy 8:05 alatti eredményt, de sajnos megbetegedtem, és ez eléggé elhúzódott, a tavaszi alapozás eleje nem kezdődött zökkenőmentesen. A Vivicittára sem jöttem rendbe, befutottam ugyan a célba, de már 3 km környékén elszállt a verseny. Amennyire tudtam, azért igyekeztem bepótolni a kihagyott időszakot, és tudtam, hogy a téli munka sem veszett el nyom nélkül. A Magyar Csapatbajnokságra úgy érkeztem, hogy jó lenne futni elsőre egy nagy időt, de végül csak 9:15-el kezdtem meg a szezont, a táv felénél elengedtem a jobb eredményt, és megelégedtem a könnyű győzelemmel.

Ezután egy nagyon intenzív időszak következett, olyan edzésekkel, amikkel 8:40 közeli, később pedig talán még ennél is jobb formába jöttem, viszont potenciál és eredményesség között még sosem volt ekkora a szakadék. Az idei évre rányomta a bélyegét a görcsös teljesítésvágy, mert elérhető közelségben éreztem az EB-t, és az Olimpiát sem tartottam lehetetlennek, de nem volt elég jót futni, én rögtön nagyon nagyot akartam futni. Ez vezetett a következő feladott versenyhez Bydgoszcz-ban, ahol egy 2000 méteres remek részidő után szálltam ki a versenyből. Következett egy liga verseny (Budpest Open), ahol nem követtem az edzői utasítást, és hiába ment ugyanolyan könnyedén a futás, mint Lengyelországban, ez rányomta a bélyegét a versenyzésemre. Egy héttel később Szombathelyen lehetett volna javítani (nyílt Ifjúsági és Junior OB), de már túlságosan elfáradtam azoktól a terhektől, amiket magamra pakoltam, másodszor is 9:15 körüli idővel értem célba.

A következő két hétben kicsit vissza is vettünk az intenzitásból, majd következett az edzőtábor, amit talán még sosem vártam ennyire. A komfortérzetemet azonban sajnos itt sem találtam meg, aminek inkább személyes okai vannak. Az Országos Bajnokságon végül harmadik lettem, 9:10-es idővel. Érdekes módon sokkal-sokkal elégedettebb vagyok ezzel a bronzzal, mint a korábbi évek két ezüstjével, mivel azok elszalasztott lehetőségek voltak, idén viszont óriási belső küzdelem kellett ehhez a harmadik helyhez, nem voltam könnyű helyzetben az elmúlt két hónap miatt, és a verseny előtt is olyan rosszul éreztem magam, mint talán még sosem.

Az OB után viszont megkönnyebbültem, a következő liga versenyt (Nyílt Junior és Ifjúsági Budapest Bajnokság) már meg tudtam nyerni, még ha az időeredményre nem is lehetek túl büszke (9:14). Akkor még nem értékeltem igazán ezt az eredményt, de utólag, ha visszagondolok a kontextusra, ez a győzelem azért nagy lépés volt. Két héttel később a Magyar Szuperliga döntőjébe is jó érzésekkel érkeztem, pedig már egyáltalán nem készültem akadályra. Ez azonban csak az utolsó körön látszódhatott, ahol nem tudtam lereagálni egy erős váltást, a verseny egyébként megint olyan könnyedén és jólesően ment, mint ahogy egy kilencperces kocogásnak esnie kell.

Az én szezonomnak ezzel lényegében vége is lett, az őszi versenyekre már úgy tekintettem, mint a jövő évi "alapozás megalapozására". Korábban nem versenyeztem utcán, most viszont, hogy a BEAC nem volt érdekelt a Csapatbajnokság döntőjében, elindultam a félmaratoni távon (Wizz Air Budapest Félmaraton), és az utcai 10 000 méteres OB-n is, mivel csapatban mindkét számban esélyesek voltunk, még úgy is, hogy Gazsi hiányzott az Olimpia utáni sérülése miatt. Félmaratonon nem igazán tudtam belőni az ideális tempót, az elején nagyon túlvállaltam magam, ami megbosszulta magát a táv további kétharmadában, de az ezüstérmet azért elhoztuk a Városligetből. A tízezres versenyt jobban vártam, és végül sikerült dupláznunk, Szombathelyen ugyancsak egy ezüstérem lóghatott a nyakunkban - és még Dárius első felnőtt bajnoki címének is lehetett örülni! :) Érdekesség, de idén nem volt olyan országos bajnokság, ahol ne kaptam volna valamilyen érmet azokban a versenyszámokban, amiken rajthoz álltam. :D Ez idén három ezüstöt és két bronzérmet ért, ezzel pedig gyakorlatilag vége van a teljes évnek, bár az őszi mezei ligaversenyeken még tervezek rajthoz állni, de ez már a jövő évi alapozásnak a része.