Különös év volt az idei. A fedettpályás szezon egy közepes 1500 méterres versennyel indult Bécsben, amit két jobb futás követett: a Budapest Bajnokságon idén is egyedül futva győzedelmeskedtem, a MASZ Nemzetközi versenyén pedig egyéni csúcsot értem el 3000 méteren. A Fedett OB már nem sikerült jól, 3000 méteren egy olyan iramban maradtam alul, amit bírnom kellett volna, 1500 méteren pedig megbotlottam.
Tavasszal folytatódott a Mezei Liga, Kecskeméten harmadik lettem, a Mezei OB-n viszont ki kellett állnom, mert egyszerűen nem ment a futás. Ezek után mélyen magamba kellett néznem, vissza kellett vennem a túlhajszolt életvitelemből. Célként a Tízezres OB-t tűztem ki, amit tavaly nem tudtam befejezni. Végül új egyéni csúccsal lefutottam a távot, az öröm azonban mégsem volt felhőtlen, mert ez nem jelent olyan sokat. Ha a téli felkészülés elején jobban koncentráltam volna az edzésekre, ez a verseny is sokkal jobban sikerülhetett volna.
A nyári szezon korán kezdődött, a Csapat OB-n még nem esett olyan jól az akadály, a Kelet Kupán viszont már könnyedén futottam ugyanazt az időt. Pár hétre rá Portugáliába utaztam, ahol a 8:54-as időmmel bekerültem a Csapat EB válogatott csapatába. A tallini verseny azonban kifejezetten rosszul sikerült, teljesen szétestem az utolsó körre.
Ekkor két dolog tudatosult bennem. Az egyik, hogy nem fogok szintidőt futni a zürichi EB-re. Ahhoz egyéni csúcsot kellett volna futnom Tallinban, hogy legyen mire építkezni. A másik, hogy a kijutásban reménykedni puszta önámítás volt azok után, hogy az alapozást elszúrtam. Ott voltam az edzéseken, megcsináltam őket, de közben rengeteg minden egyebet kellett csinálnom, nem tudtam rendszerezni a hétköznapjaimat. Ezért lettem csak második a Budapest Bajnokságon, a Fedett OB-n és Portugáliában, ezért kellett kiállnom a Mezei OB-n, ezért nem futottam jobban a Tízezres OB-n, ezért fulladtam ki a Csapat EB-n is, és ezen múlt a Felnőtt OB is.
Ekkor két dolog tudatosult bennem. Az egyik, hogy nem fogok szintidőt futni a zürichi EB-re. Ahhoz egyéni csúcsot kellett volna futnom Tallinban, hogy legyen mire építkezni. A másik, hogy a kijutásban reménykedni puszta önámítás volt azok után, hogy az alapozást elszúrtam. Ott voltam az edzéseken, megcsináltam őket, de közben rengeteg minden egyebet kellett csinálnom, nem tudtam rendszerezni a hétköznapjaimat. Ezért lettem csak második a Budapest Bajnokságon, a Fedett OB-n és Portugáliában, ezért kellett kiállnom a Mezei OB-n, ezért nem futottam jobban a Tízezres OB-n, ezért fulladtam ki a Csapat EB-n is, és ezen múlt a Felnőtt OB is.
Tallin előtt soknak tűnt az az öt hét, ami a bajnokságig hátra volt, de utána kifejezetten örültem, kellett az idő a felkészüléshez. A salzburgi edzőtábor végül nagyon sokat segített abban, hogy összeszedjem magam, de nem annyit, hogy sikerüljön a címvédés. Az ezüstnek viszont így is örültem, mivel végig versenyben voltam az aranyért - a közelmúlt történéseinek tükrében (rendszerezetlen életmód, fásultság, gyomorrontás, vashiány) pedig ez is nagy eredménynek számított.
A szezonnak azonban nem volt vége a Felnőtt OB-val, hátra volt még a Magyar Szuper Liga Döntő és a Csapat OB döntője. Az első versenyen sajnos elbíztam magam, ezért csak az ezüstöt sikerült elcsípni, de a másnap némileg kárpótolt, mert 5000 méteren egyéni csúcsot értem el. Két héttel később az ellenkezője történt, mert akadályon harmadik próbálkozásra végre összejött a győzelem, de 5000 méteren picit gyengébben teljesítettem. A GEAC-BEAC-IKARUS viszont megnyerte az első új típúsú CSB-t.
Idén tehát különösen hosszúra nyúlt a versenyszezon, amire remélem reflektálni fog a szakma is. Két fontos verseny is szeptemberre került úgy, hogy júliusban lényegében (a veterán OB-t leszámítva) semmilyen futószámban sem rendeztek versenyt itthon. A VEDAC házi versenyét az OB hetében pedig most ne számítsuk ide. A gyengélkedéseim miatt nekem mégis jól jöttek ezek a hosszú szünetek, mert Csapat EB és a Magyra Bajnokság után is volt egy teljes hónapom, hogy felkészüljek a következő megmérettetésre. Az őszi versenyekről azt gondolom, hogy szükség van rájuk, de talán célszerűbb lenne a nemzetközi bajnokságok közt nézelődni. Ezekre az augusztusi csúcsszezon terhének levétele után sokan járnak egyéni csúcsjavítási szándékkal.
De miért is olyan különleges év ez a 2014? Az eddig olvasottak alapján úgy tűnhet, hogy kudarcokkal teli szezon volt, pedig közben egy csomó jó dolog is történt velem. Futottam három egyéni csúcsot, még ha nem is mindig nagyokat (3000m, 5000m, 10 000m). Életemben először voltam felnőtt válogatott, és Portugáliával elkezdtem bekapcsolódni a nemzetközi versenyek világába is. Teljesen más érzés, mint egy hazai vagy egy válogatott verseny. Edzőtáborozni is idén voltam először, és nagyon komoly minőségi munkát sikerült ott végezni. Ezek mind olyan ingerek voltak, amik csak még inkább elköteleztek az élsport mellett.
A szezonnak azonban nem volt vége a Felnőtt OB-val, hátra volt még a Magyar Szuper Liga Döntő és a Csapat OB döntője. Az első versenyen sajnos elbíztam magam, ezért csak az ezüstöt sikerült elcsípni, de a másnap némileg kárpótolt, mert 5000 méteren egyéni csúcsot értem el. Két héttel később az ellenkezője történt, mert akadályon harmadik próbálkozásra végre összejött a győzelem, de 5000 méteren picit gyengébben teljesítettem. A GEAC-BEAC-IKARUS viszont megnyerte az első új típúsú CSB-t.
Idén tehát különösen hosszúra nyúlt a versenyszezon, amire remélem reflektálni fog a szakma is. Két fontos verseny is szeptemberre került úgy, hogy júliusban lényegében (a veterán OB-t leszámítva) semmilyen futószámban sem rendeztek versenyt itthon. A VEDAC házi versenyét az OB hetében pedig most ne számítsuk ide. A gyengélkedéseim miatt nekem mégis jól jöttek ezek a hosszú szünetek, mert Csapat EB és a Magyra Bajnokság után is volt egy teljes hónapom, hogy felkészüljek a következő megmérettetésre. Az őszi versenyekről azt gondolom, hogy szükség van rájuk, de talán célszerűbb lenne a nemzetközi bajnokságok közt nézelődni. Ezekre az augusztusi csúcsszezon terhének levétele után sokan járnak egyéni csúcsjavítási szándékkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése